Nem egyszerű félénkségről van szó. Az elkerülő személyiséggel élő ember rendkívül érzékeny lehet a kritikára és az elutasításra, kevésnek érezheti magát, és éppen a megszégyenüléstől való félelem miatt kerülheti az új embereket és a társas helyzeteket. A probléma a munkára, a kapcsolatokra és a mindennapi életre is jelentős hatással lehet.
- Az elkerülő személyiség jóval több egyszerű félénkségnél: az érintettek rendkívül érzékenyek a kritikára, elutasításra, és erősen félnek a megszégyenüléstől.
- Ez a zavar jelentősen befolyásolja a mindennapi életet, kapcsolatok kialakítását és munkahelyi teljesítményt is korlátozhatja.
- Központi tünet az új emberekkel, helyzetekkel való találkozás kerülése, ami idővel elszigetelődéshez vezethet.
- A diagnózis felállítása szakember feladata, mivel különböző személyiségzavarok tünetei átfedhetnek, és az érintett nem mindig ismeri fel saját problémáját.
- Aki tüneteket tapasztal, érdemes mentális egészségügyi szakemberhez fordulnia, mert a kezeletlen személyiségzavar az életminőség tartós romlásához vezethet.
Vannak, akik szeretnek a társaság középpontjában lenni, míg mások visszahúzódóbbak, nehezebben oldódnak fel idegenek között, vagy egyszerűen jobban érzik magukat szűkebb társaságban. Ezek önmagukban személyiségjegyek, és nem jelentenek mentális betegséget.
Más a helyzet az elkerülő személyiségzavarral, ami a személyiségzavarok egyik típusa, amelyet a szorongó gondolkodással és viselkedéssel jellemezhető, úgynevezett C csoportba sorolnak. Ugyanebbe a csoportba tartozik a dependens és a kényszeres személyiségzavar is.
Az elkerülő személyiségzavarra többek között a kritikával és elutasítással szembeni rendkívüli érzékenység, az elégtelenség érzése, a társas helyzetek kerülése és a megszégyenüléstől való erős félelem jellemző.
Többről van szó egyszerű félénkségnél
Egy félénk ember számára is kellemetlen lehet belépni egy ismeretlen társaságba, felszólalni mások előtt vagy beszélgetést kezdeményezni egy idegennel. Ettől azonban még képes lehet kapcsolatokat kialakítani, munkába járni, új helyzeteket kipróbálni és olyan életet élni, amelyet szeretne.
A személyiségzavarok esetében tartós mintázatról van szó. Az érintett saját magához és másokhoz való viszonyulása, gondolkodása és reakciói problémákat okoznak az életében. A személyiségzavarok megnehezíthetik az érzelmek kezelését és a másokhoz való kapcsolódást, és komoly problémákat okozhatnak a családi életben, a társas kapcsolatokban, a munkában vagy az iskolában.
Az elkerülő személyiségzavarnál ennek központi eleme a másoktól érkező negatív reakcióktól való félelem.
Rendkívül érzékeny lehet a kritikára
Az elkerülő személyiségzavar egyik jellegzetes vonása a kritikával és az elutasítással szembeni fokozott érzékenység.
A negatív visszajelzés vagy annak lehetősége olyan erősen hathat az érintettre, hogy inkább elkerülhet bizonyos helyzeteket.
Ehhez társulhat az az érzés, hogy nem elég jó, nem elég fontos vagy nem elég vonzó. Ez jelentősen befolyásolhatja azt is, hogyan viszonyul más emberekhez és a társas helyzetekhez.
A probléma tehát nem egyszerűen az, hogy valaki nem szereti, ha kritizálják. A visszautasítástól vagy megszégyenüléstől való félelem a viselkedését is meghatározhatja.
Az új emberekkel való találkozást is kerülheti
Az elkerülő személyiségzavarral élő ember számára az új társas helyzetek különösen nehezek lehetnek.
Előfordulhat, hogy nem szeret új emberekkel találkozni, és új tevékenységeket sem szívesen próbál ki. Társas helyzetekben rendkívül félénk lehet, és erősen tarthat attól, hogy mások nem fogadják el, nevetségessé válik vagy kellemetlen helyzetbe kerül.
Ez idővel elszigetelődéshez vezethet.
Kívülről mindez akár úgy is tűnhet, mintha az érintett egyszerűen nem lenne társaságkedvelő. A háttérben azonban az elkerülő személyiségzavarnál nem pusztán az egyedüllét iránti igény áll, hanem a kritikától, az elutasítástól és a megszégyenüléstől való félelem is meghatározó.
A munkában is problémát okozhat
Az elkerülő viselkedés nem feltétlenül marad meg a magánélet területén.
Az érintett kerülheti azokat a munkahelyi tevékenységeket, amelyek másokkal való kapcsolattartást igényelnek. Ez jelentősen beszűkítheti a lehetőségeit, hiszen a legtöbb munkahelyen valamilyen formában szükség van együttműködésre, kommunikációra vagy új emberekkel való találkozásra.
A személyiségzavarok általában is hatással lehetnek a munkahelyi és iskolai teljesítményre, a társas életre és az életminőségre.
Ez az egyik fontos különbség egy egyszerű személyiségjegy és egy személyiségzavar között. Nem attól válik valami zavarrá, hogy az illető csendesebb vagy visszahúzódóbb az átlagnál, hanem attól, hogy a tartós mintázat komoly problémákat okoz az életében.
Az elszigetelődés is jellemző lehet
Az elkerülő személyiségzavar egyik jellemzője az izoláció. Az érintett visszahúzódhat másoktól, miközben az új társas helyzeteket és kapcsolatokat is kerülheti.
Ennek hátterében ott lehet az erős félelem attól, hogy mások helytelenítik a viselkedését, kinevetik vagy megszégyenítik.
Így könnyen kialakulhat egy önmagát fenntartó helyzet: minél több társas helyzetet kerül valaki, annál kevesebb lehetősége marad kapcsolatok kialakítására és új tapasztalatok szerzésére.
Fontos ugyanakkor, hogy pusztán abból, hogy valaki kevés emberrel tart kapcsolatot vagy szeret egyedül lenni, nem lehet elkerülő személyiségzavarra következtetni.
Nem ugyanaz, mint a szkizoid személyiségzavar
Az egyes személyiségzavarok bizonyos külső jegyei hasonlíthatnak egymásra, miközben a mögöttük álló mintázat eltérő lehet.
Jó példa erre a szkizoid személyiségzavar. Ebben az esetben szintén jellemző lehet az egyedüllét választása és a közeli kapcsolatok hiánya. Az érintett kevéssé vagy egyáltalán nem érdeklődhet közeli barátságok vagy romantikus kapcsolatok kialakítása iránt, kevés tevékenységben találhat örömöt, és nehezen fejezheti ki az érzelmeit.
Az elkerülő személyiségzavarnál ezzel szemben kiemelt jellemző a kritikára és elutasításra való érzékenység, az elégtelenség érzése, valamint a helytelenítéstől, megszégyenüléstől és nevetségessé válástól való félelem.
A két állapot között tehát lehetnek látszólagos hasonlóságok, ezért a diagnózist nem lehet pusztán néhány kiragadott viselkedés alapján felállítani.
Miért alakul ki személyiségzavar?
A személyiség gondolatokból, érzelmekből és viselkedési sajátosságokból álló összetett rendszer. Meghatározza többek között azt, hogyan látja valaki önmagát, hogyan értelmezi az őt körülvevő világot és hogyan kapcsolódik másokhoz.
A személyiség már az élet korai szakaszában formálódik, és kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A szülőktől örökölt tulajdonságok, vagyis a temperamentum mellett a környezet, az átélt események, valamint a családi és más emberi kapcsolatok mintázatai is részt vesznek ebben a folyamatban.
A személyiségzavarok pontos kialakulása összetett, és nem vezethető vissza egyetlen univerzális okra.
Az érintett nem feltétlenül látja problémának a saját viselkedését
A személyiségzavarok felismerését megnehezítheti, hogy az érintett számára saját gondolkodásmódja és viselkedése természetesnek tűnhet.
Előfordulhat, hogy nem tudja, személyiségzavara van, mert úgy érzi, ahogyan gondolkodik és reagál, teljesen magától értetődő. Az is megtörténhet, hogy problémáinak okát elsősorban másokban látja.
Ez érthetőbbé teszi azt is, miért nem mindig maga az érintett ismeri fel először, hogy segítségre lehet szüksége.
A diagnózis azonban szakember feladata. Egy internetes tünetlista alapján nem lehet megállapítani, hogy valakinek elkerülő személyiségzavara van-e.
Más személyiségzavar tünetei is jelen lehetnek
A személyiségzavarok nem mindig különülnek el élesen egymástól. Egy adott személyiségzavarral élő embernél más típusra jellemző tünetek is megjelenhetnek, és a tünetek száma, illetve megjelenési formája is eltérhet.
Ez újabb oka annak, hogy nem szerencsés valakit néhány tulajdonsága alapján „elkerülő személyiségnek” vagy személyiségzavarosnak nevezni.
A visszahúzódás, a kritikára való érzékenység vagy a társas helyzetek kerülése önmagában nem elegendő a diagnózishoz.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha valakinél személyiségzavarra utaló tünetek jelentkeznek, érdemes orvoshoz vagy mentális egészséggel foglalkozó szakemberhez fordulni.
A kezeletlen személyiségzavarok súlyos problémákat okozhatnak a kapcsolatokban és a hangulatban, valamint ronthatják a mindennapi működést és megnehezíthetik a személyes célok elérését.
A kivizsgálás során nem egyetlen tulajdonságot keresnek. A szakember a tünetek és az élethelyzet egészét értékeli, és azt is figyelembe veszi, hogy a tartós viselkedési és gondolkodási mintázat milyen hatással van az érintett életére.
Az elkerülő személyiségzavar tehát nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki félénk, introvertált vagy nem szeret nagy társaságba járni. A lényeg a kritikára és elutasításra való rendkívüli érzékenység, az önmagával kapcsolatos negatív érzések, valamint az ezekkel összefüggő tartós elkerülés és elszigetelődés.
Ezért tűnnek sokszor áldozatnak a nárcisztikusok - így tévesztik meg a környezetüket
- Erről lehet felismerni a borderline személyiségzavart
- „Én már csak ilyen vagyok” – vajon a nárcisztikus tudja, mit tesz, vagy valóban hisz a saját igazában?
- Így viselkedik egy pszichopata – 8 jel, amire érdemes figyelni
- Ezért tűnnek sokszor áldozatnak a nárcisztikusok - így tévesztik meg a környezetüket
- Túl nagy egó? Nem feltétlen ez alapján ismerhető fel a nárcisztikus személyiségzavar
- A terapeuták szerint ez a gyakori félelem az elkerülő személyiségzavar egyik legnagyobb jele
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
