A pánikroham egy intenzív, hirtelen jelentkező szorongásos epizód, amely gyakran jár erős testi tünetekkel, például heves szívveréssel, légszomjjal, szédüléssel és halálfélelemmel.
Bár a pánikroham önmagában nem életveszélyes, az átélt élmény rendkívül ijesztő lehet, és sok esetben a szenvedő fél súlyos szervi betegségre gyanakszik.
A tünetek általában 10 percen belül elérik a csúcspontjukat, és a legtöbb roham 5-20 percig tart, de hosszabb is lehet.
Ha a pánikrohamok rendszeresen visszatérnek, és a beteg folyamatosan attól fél, hogy újabb roham következik, akkor pánikbetegségről beszélünk.
A pánikrohamot gyakran először sürgősségi osztályon vagy háziorvosnál diagnosztizálják, mivel a tünetek súlyos szív- és érrendszeri betegségeket utánozhatnak. Az orvos kizárhatja a szervi betegségeket EKG-val, laborvizsgálattal és egyéb tesztekkel. Ha szervi eltérés nem mutatható ki, és a kapott nyugtató hatására a tünetek gyorsan elmúlnak, akkor nagy valószínűséggel pánikroham áll a háttérben.
A megfelelő terápiával a pánikrohamok hatékonyan kezelhetők, és a beteg életminősége jelentősen javulhat.
A pánikroham önmagában nem veszélyes, de rendkívül ijesztő élmény lehet. A tünetek – például heves szívdobogás, légszomj, mellkasi fájdalom – könnyen összetéveszthetők súlyos szív- vagy érrendszeri betegségekkel. Bár a pánikroham nem okoz közvetlen testi károsodást, a gyakori rohamok hosszú távon jelentős stresszt és életminőség-romlást eredményezhetnek. Ha valaki rendszeresen tapasztalja ezeket a tüneteket, érdemes szakemberhez fordulni a kivizsgálás és a megfelelő kezelés érdekében.
A pánikroham tünetei gyakran hasonlítanak egy szívrohamhoz, de van néhány fontos különbség. A pánikroham hirtelen jelentkezik, és rendszerint 10-20 perc alatt eléri csúcspontját, majd fokozatosan enyhül. A szívroham esetén a mellkasi fájdalom általában tartós, nem múlik el légzésgyakorlatok vagy nyugtatás hatására, és gyakran kisugárzik a bal karba, nyakba vagy állkapocsba. Ha valaki először tapasztal erős mellkasi fájdalmat, mindig ajánlott orvosi segítséget kérni, hogy kizárják a szívproblémákat.
A pánikrohamot számos tényező kiválthatja, például hosszan tartó stressz, traumatikus események, pszichés kimerültség vagy genetikai hajlam. Bizonyos stimulánsok, például túlzott koffeinfogyasztás vagy drogok, szintén fokozhatják a kialakulás kockázatát. Egyes esetekben a pánikroham spontán, látszólag kiváltó ok nélkül is jelentkezhet, ami tovább növeli a szorongást és az ismétlődéstől való félelmet.
Ha pánikroham jelentkezik, fontos megőrizni a nyugalmat és emlékeztetni magát arra, hogy a roham nem életveszélyes. Próbáljon meg mély és lassú légzést alkalmazni, például az 5-5-5 technikát (belégzés 5 másodpercig, visszatartás 5 másodpercig, kilégzés 5 másodpercig). Egy egyszerű földelő gyakorlat, például a „5-4-3-2-1” technika (öt dolgot megnevezni, amit lát, négyet, amit érez, hármat, amit hall, kettőt, amit szagol, és egyet, amit megízlel) segíthet csökkenteni a szorongást. Ha gyakori a pánikroham, érdemes szakember segítségét kérni.
Ha valakin pánikrohamot észlel, a legfontosabb, hogy maradjon mellette és nyugodtan beszéljen hozzá. Ne próbálja meggyőzni arról, hogy „nincs semmi baja”, mert az érintett ezt akkor valósnak éli meg. Segíthet azzal, ha lassan és higgadtan emlékezteti arra, hogy ez egy múló állapot. Bátorítsa, hogy fókuszáljon a légzésére, és próbálja meg lassítani azt. A kézfogás vagy a váll érintése biztonságérzetet adhat, ha az érintett személy ezzel egyetért.
Igen, a pánikrohamok nemcsak nappal, hanem éjszaka, alvás közben is előfordulhatnak. Az éjszakai pánikrohamok ugyanazokkal a tünetekkel járhatnak, mint a nappali rohamok – hirtelen erős szorongás, légszomj, szapora szívverés, halálfélelem –, és gyakran felébresztik az érintettet. Ezek hátterében gyakran feldolgozatlan stressz vagy szorongásos zavarok állnak, így érdemes szakember segítségét kérni a kezelésükre.
Felhasznált források: