Egy divat betegség lenne? Ezért tűnik úgy, hogy most mindenkinek ADHD-ja van
Tényleg ma már lényegében mindenki ADHD-s? A valóság ennél azért jóval összetettebb.
Az elmúlt években egyre gyakrabban merül fel a kijelentés: „manapság mindenkinek ADHD-ja van”. Ez a megközelítés azonban félrevezető, mert az ADHD nem pusztán apró figyelmetlenség vagy szórakozottság, hanem egy komplex neurológiai állapot, amely jelentősen befolyásolja a mindennapi működést.
Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy az ADHD ugyanazt jelenti, mint egy kicsit elkésni egy találkozóról vagy néha elhagyni a kulcsokat. Ugyanúgy, ahogy az OCD-t sokan leegyszerűsítve az állandó rendrakással azonosítják, az ADHD-t is gyakran személyiségjegyként vagy „furcsaságként” emlegetik. Pedig a helyzet sokkal összetettebb.
Növekszik az ADHD diagnózisok száma?
Az utóbbi két évtizedben valóban látványosan nőtt a diagnosztizált esetek száma. A University College London 2023-as kutatása szerint 2000 és 2018 között hússzorosára emelkedett az ADHD diagnózisok száma, a fiatal férfiak körében pedig csaknem ötvenszeresére nőtt a gyógyszerfelírások aránya. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a betegség gyakoribbá vált volna – sokkal inkább arról van szó, hogy a felismerés és a diagnosztikai lehetőségek fejlődtek.
A statisztikák ugyanakkor rámutatnak egy másik problémára is: az ADHD-s nők többsége diagnózis nélkül marad. Az ADHD Alapítvány becslése szerint az Egyesült Királyságban élő egymillió nő közül 50–70%-nál sosem állapítják meg hivatalosan a betegséget. Ennek oka részben az, hogy a kutatások hosszú ideig elsősorban a férfi tünetekre koncentráltak.
A King's College London 2025-ös összefoglaló tanulmánya – amely 17 ország 40 vizsgálatát elemezte – arra jutott, hogy az ADHD előfordulási aránya 2020 óta nem nőtt. A diagnózisok számának emelkedését inkább az egyre több segítséget kereső ember magyarázza.
ADHD tünetei
- figyelmetlenség
- koncentrációs nehézségek
- impulzivitás
- hiperaktivitás
- szervezési problémák
- feledékenység
- gyakori hibák a részletekre való odafigyelés hiánya miatt
- befejezetlen feladatok
- időgazdálkodási nehézségek
- szociális nehézségek
Miért nehéz diagnózishoz jutni?
A legtöbb országban a diagnózis késik, illetve elmarad. Az egészségügyi rendszer várólistái hosszú-hosszú nyolc évig is elnyúlhatnak, a magánvizsgálatok pedig igen drágák. Emiatt sokaknak csak az öndiagnózis marad.
Az ADHD hivatalos megállapításához a felnőtteknek legalább öt tünetnek kell megfelelniük a DSM-5 kritériumai szerint. Ez nem csupán arról szól, hogy valaki feledékeny, szétszórt vagy hajlamos késni.
- A legfontosabb különbség az, hogy az ADHD-val élők esetében ezek a tünetek tartósak, áthatóak, és jelentősen befolyásolják a mindennapi életben való működésüket számos környezetben, például a munkában, az iskolában és a kapcsolatokban - mondja Dr. Andrea Pickering, pszichológus.
Ez egy neurológiai fejlődési állapot, amely az agy működésének és szerkezetének eltéréseiben gyökerezik. A diagnózis felállítása ezért mindig részletes vizsgálatot igényel, amely figyelembe veszi az élettörténetet, a tünetek időtartamát és következetességét, sőt gyakran családtagok visszajelzéseit is.
A DSM-5 kritériumai az ADHD diagnózisához
Az ADHD diagnózisát a DSM-5 kézikönyv pontos kritériumai alapján állapítják meg. A rendszer két fő tünetcsoportot különít el: figyelemzavar és hiperaktivitás/impulzivitás.
- Gyermekeknél legalább 6 tünetnek, felnőtteknél legalább 5 tünetnek kell tartósan fennállnia, legalább 6 hónapon keresztül.
- A tüneteknek 12 éves kor előtt kell megjelenniük.
- Legalább két különböző környezetben (pl. otthon és iskola, vagy munkahely és család) jelen kell lenniük.
- Olyan mértékben kell befolyásolniuk a viselkedést, hogy az jelentősen rontsa a tanulmányi, munkahelyi vagy társas működést.
A kritériumok közé tartozik többek között a figyelem fenntartásának nehézsége, feledékenység, szervezetlenség, túlzott mozgékonyság, impulzív cselekvések és a sorozatos közbeszólások.
ADHD vagy a modern élet túlterheltsége?
A digitális világban, ahol a közösségi média, a folyamatos multitasking és az állandó ingeráradat mindennapos, sok ember tapasztal figyelemzavart vagy túlterheltséget. Ez azonban nem azonos az ADHD-val.
- Egyre több bizonyíték van arra, hogy az emberek úgy érzik, a környezetük – különösen a digitális eszközök és a közösségi média állandó jelenléte – csökkenti a figyelem időtartamát és növeli a figyelemelterelő képességet, még az ADHD-val nem rendelkezőknél is.
Az emberi agy nem arra fejlődött, hogy megbirkózzon a jelenlegi információáradattal, de az ADHD tünetei ettől függetlenül állandóak, hosszú távon fennállnak, és az élet minden területét érinthetik.
Miért fontos a megértés?
Az ADHD nem egy „divatos kifejezés” vagy apró figyelmetlenség. Ez egy kimerítő, sokszor életminőséget rontó állapot, amelyben nehéz eligazodni egy olyan társadalomban, amelyet neurotipikus emberek igényeihez alakítottak.
Bagatellizálni vagy vicc tárgyává tenni az ADHD-t nemcsak téves, de bántó is lehet azok számára, akik nap mint nap szembesülnek vele. A pontos diagnózis, a megfelelő támogatás és a közösségi megértés kulcsfontosságú ahhoz, hogy az érintettek teljesebb életet élhessenek.
Felnőttkori ADHD: jelek, amik gyanakvásra adhatnak okot
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
