Granulociták az immunrendszer leggyorsabban reagáló fehérvérsejtjei. Bármilyen idegen anyagot megtámadnak, s ha tudják, bekebelezik („falósejtek”), majd az idegen anyagról fontos információt adnak át a nyiroksejteknek, hogy azzal (pl. baktérium, vírus) szemben fajlagos immunitást fejleszthessenek ki.
Granulociták teszik ki a vérben az összes fehérvérsejt 55-70%-át, akut fertőzés esetén ennél is jóval többet. Közülük az aktív immunitásban a rózsaszínre festődő ún. neutrofil granulociták játsszák a főszerepet, a pirosra festődő eozinofil és a kékre festődő bazofil granulociták inkább allergiás folyamatokban vesznek részt.
Agranulocitózis
Forrás: EgészségKalauz
Az agranulocitózis lényege a neutrofil granulociták eltűnése a keringő vérből, mely egyben akut életveszélyes állapot.
Az agranulocitózis ritka állapot, jóval gyakoribb a falósejtek megkevesbedése, a neutropénia. Főként sokféle gyógyszert együttesen szedő idült betegeknél következik be. A betegség gyakorisága évente 1-3,4/1 millió fő.
Az agranulocitózis mindig környezeti ártalom. Nem direkt toxikus hatás, mert a csontvelő környezeti eredetű károsodása esetén más sejtek száma is jelentősen csökkenne, agranulocitózis esetén azonban csak a neutrofil sejtek tűnnek el a keringésből. A betegségre pontos magyarázat nincs, valamilyen allergiás folyamatot feltételeznek a hátterében. Erre utal az a tény, hogy az agranulocitózis veszélye nem dózisfüggő, arra érzékenyeknél minimális dózis mellett is bekövetkezik, a nem érzékenyek pedig a terápiás dózis többszöröse mellett sincsenek veszélyben.
Agranulocitózissal a következő gyógyszerek szedése esetén kell elsősorban számolni:
o Phenothiazinok (lelki zavarokban alkalmazott szerek)
o Pajzsmirigyműködést csökkentők (thiouracil, propylthiouracil)
o Metamizol (láz- és fájdalomcsillapító)
o Phenylbutazon (nem szteroid gyulladáscsökkentő)
o Chloramphenicol (antibiotikum)
o Szulfonamidok (antibiotikumok)
Agranulocitózist megfigyeltek már az alábbi gyógyszerek használata kapcsán is
o Vérnyomáscsökkentők, egyéb szívgyógyszerek
o Antibiotikumok
o Vizelethajtók
o Epilepsziaellenes gyógyszerek
o Diabétesz elleni szerek
o Antihisztaminok
o Phenothiazinok
o Gyulladásgátlók
o Idegrendszerre ható szerek
o Malária elleni gyógyszerek
o Egyéb gyógyszerek
(Megjegyzés: A felsorolt gyógyszerek nagyon sok gyári néven vannak forgalomban, még Magyarországon is. Hogy az Ön gyógyszere közéjük tartozik-e, a hatóanyag alapján megtudhatja kezelőorvosától.)
A betegség hirtelen magas lázzal, vérmérgezéssel jelentkezik. A garatban, mandulákon gyakran fekély látható, melynek alapján genny nem található (a genny elpusztult granulociták maradványa). A betegség kezeletlenül órák alatt kritikussá válhat és a beteg vérmérgezés, szeptikus shock tünetei között veszti életét. Amennyiben a beteg a szepszist túléli, a csontvelőműködés helyreállhat. Sajnos ez a ritkább eset.
Egyszerű vérképvizsgálattal minden kétséget kizáróan megállapítható.
A beteget intenzív osztályon, a lehető legsterilebb körülmények között kell elhelyezni. Bakteriológiai tenyésztésre sem idő, sem szükség nincs, mert a vérmérgezést generáló baktériumok összetétele gyorsan változik.
Életmentő antbiotikus kombinációkat kell választani (clindamycin + gentamycin, piperacillin + tazobactam, penicillin + metronidazol + gentamycin, stb.), vagy önmagukban is nagyon széles spektrumú antibiotikumokat (meropenem, imipenem, stb.). A vér gombainváziója ellen amphotericinnel védekezhetünk. Tartalékolandó a leghatékonyabb vancomycin arra az esetre, ha más nem hatna. Léteznek granulocitaképződést elősegítő gyógyszerek is (filgrastim), melyek életmentők lehetnek.
A beteg keringését infúziókkal fenn kell tartani, csak infúzióval táplálható (más steril táplálék nincsen).
A granulocita transzfúzió hátránya a sejtek rövid életideje (10 óra), és a transzfúziónak számos szövődménye is lehet. Ettől tartós hatás nem várható.
A vérmérgezés miatt a csontvelő-átültetés nem kivitelezhető.