Az álomkór, a cecelegyek által terjesztett paraziták, a tripanoszómák által okozott fertőző betegség, melynek során agyvelő- és agyhártya-gyulladást alakul ki. Nevét a fő tünetéről, az aluszékonyságról kapta.
Az álomkór fertőző betegség, kétféle kórokozója a cecelegyek szúrásával terjed.
Forrás: EgészségKalauz
Az afrikai álomkór Kelet- és Nyugat-Afrika cecelegyek által lakott területein fordul elő. Álomkórban ma több mint 60 millióan szenvednek, évente 20-25.000 új megbetegedést regisztrálnak. Naponta átlagosan százan halnak meg az álomkór miatt. Afrika lakosságának mintegy harmada él cecelégy által fertőzött területen. Afrikán kívül csak behurcolt esetekkel kell számolni, de a fertőzés a turistákra is komoly veszélyt jelenthet.
Az álomkórt a tripanoszóma nevű parazita okozza, melyet a fertőzött cecelegyek csípés közben, nyálukkal juttatnak be az áldozat szervezetébe. A kórokozó bonyolult átalakulási fázisa is a cecelégyben zajlik. Az álomkórnak két formája ismert: a gyors (egy éven belüli) lefolyású, kelet-afrikai és a lassú (két-hat év alatt lezajló) nyugat-afrikai. Az előbbit az állati ostoros egysejtűek közé tartozó Trypanosoma brucei rhodesiense okozza, amelyet jobbára a gyilkos cecelégy (Glossina morsitans) terjeszt, míg az utóbbinak a T. b. gambiense a kórokozója, a legismertebb közvetítje az álomkórcecelégy (G. palpalis).
A fájdalmatlan légycsípést követően néhány nap múlva a csípés helyén kis fájdalmas duzzanat, bőrpír keletkezik. A szúrástól számított egy-négy hét elteltével, a betegség első fázisában a fertőzés kapujából a kórokozók a vérbe kerülnek, elárasztják a szervezetet, magas lázat, fejfájást, verejtékezést okoznak.
A nyirokcsomók testszerte megnagyobbodnak. Az álomkór második fázisában a paraziták megtámadják a központi idegrendszert (a kelet-afrikai típusnál hamarabb, a nyugat-afrikai típusnál később), és ott gyulladást okoznak, melyet vérszegénység, hormonzavar kísér. Megjelennek az álomkór jellegzetes tünetei. A beteg közönyössé, aluszékonnyá válik, személyisége megváltozik. Hangulati ingadozások mellett fejfájás, láz jelentkezik érzészavar, bénulások kíséretében. A beteg nem táplálkozik, teljesen legyengül. Ezzel párhuzamosan szívizomgyulladás jöhet létre.
A kelet-afrikai (rodéziai) álomkór gyors, egy éven belüli lefolyású, míg a nyugat-afrikai (gambiai) álomkór lassú, két-hat éven keresztül zajlik. Kezeletlen esetben a rodéziai típusú álomkór esetében szívelégtelenség miatt a halál 6 hónapon belül bekövetkezhet. A gambiai típusú álomkórra éjjeli álmatlansággal járó súlyos nappali álmosság, befolyásolhatatlan alvási kényszer a jellemző. Az alvásos időszak folyamatosan hosszabbodik, végül a beteg kómába esik.
Mindkét álomkór típusra jellemző, hogy kórokozójuk átjut a terhes nő méhlepényén, tehát a magzatot is megfertőzheti.
A klinikai kép és a parazitológiai vizsgálatok alapján állapítható meg. Európai beteg esetén fontos a kórelőzményben szereplő afrikai tartózkodás.
Az agyhártya- és agyvelőgyulladásra utaló klinikai jelek miatt elvégzendő lumbalpunkció során nyert agyvíz vizsgálat igazolja az idegrendszeri gyulladást. Specifikus diagnózis az agyvízből (liquor), a vérből és esetenként a nyirokcsomókból vett szövetmintából a parazita mikroszkópos kimutatása.
Kezelésében kórházi körülmények között: vénás pentamidin, suramin és eflornithine, második fázisban intravénás melarsoprol adható.
Sem gyógyszeres megelőzés, sem védőoltás nem áll rendelkezésre.
Az álomkór úgy előzhető meg legbiztosabban, ha az ember nem jár a kórokozót terjesztő cecelegyes (erdős, bozótos) vidéken. Ha ez elkerülhetetlen, viseljen a testét csaknem teljesen fedő vastag, zöld (khakiszínű) öltözéket (a vékony inget ugyanis a fénylő és a sötét színt kedvelő légy szuronya átdöfi), ne utazzon nyitott járművön, a zárt járművet vizsgálja át, hogy nincs-e benne cecelégy, s mindig szúnyogháló alatt aludjon. Ezektől csoda nem várható, de a tapasztalatok szerint beválhatnak.
Az álomkórból felgyógyult ember sem védett az újabb fertőzés ellen.
Az álomkórt okozó tripanoszóma is szerepel azon a tizenkettes listán, amelyet a Wildlife Conservation Society nevű nemzetközi természetvédelmi szervezet állított össze a klímaváltozás miatt fokozott veszélyt jelentő kórokozókról. Az ENSZ egészségügyi világszervezete (WHO) nagy erőfeszítéseket tesz az álomkór megfékezésére: egyebek mellett szorgalmazza a cecelegyek terjeszkedése várható irányának kutatását, különösen arra a nem kizárható veszélyre való tekintettel, ha a veszélyes rovar emberi segítséggel kiszabadulna Afrikából Amerika vagy Ázsia trópusi vidékei felé.
Az elmúlt években a molekuláris diagnosztika fejlődése jelentős áttörést hozott az álomkór korai felismerésében. A klasszikus mikroszkópos vizsgálatok mellett ma már PCR-alapú módszereket (polimeráz láncreakció) is alkalmaznak a tripanoszómák DNS-ének kimutatására, amelyek akár a lappangási idő alatt is felfedhetik a fertőzést. Ez különösen fontos a lassú lefolyású, nyugat-afrikai álomkór esetén, ahol a tünetek sokáig enyhék maradnak.
A gyorstesztek fejlesztése szintén folyamatban van: a WHO támogatásával zajló FIND (Foundation for Innovative New Diagnostics) program célja egy megbízható, olcsó és helyszíni diagnózisra alkalmas eszköz kidolgozása, amely még a legeldugottabb afrikai falvakban is használható lesz.
Az álomkór elleni gyógyszerek közül több igen toxikus: a melarsoprol például arzénszármazék, és súlyos mellékhatásokat, akár halált is okozhat. A legújabb fejlesztések között említést érdemel a fexinidazole, amely az első olyan gyógyszer, amit szájon át lehet szedni, és mindkét betegségfázisban hatékony. A fexinidazole-t a WHO már 2019-ben jóváhagyta, és használatát fokozatosan terjesztik ki az érintett országokra.
A DNDi (Drugs for Neglected Diseases initiative) nevű nemzetközi szervezet kutatásai is ígéretesek: céljuk egy még egyszerűbben alkalmazható, egyfázisú kezelési módszer kidolgozása, amellyel akár háziorvosi körülmények között is kezelhető lenne a betegség.
Az álomkór nem csupán egészségügyi probléma, hanem súlyos gazdasági következményekkel is jár. A fertőzött területeken a lakosság munkaképessége csökken, az állattartás – különösen a marhatenyésztés – visszaszorul, hiszen az állati tripanoszómózis (nagana) is pusztít a haszonállatok körében. Ez élelmezési bizonytalanságot, elszegényedést és a migráció erősödését okozhatja.
Egyes becslések szerint a trópusi betegségek miatt évente több milliárd dollár veszteség éri az érintett afrikai országokat, miközben a kutatásra és megelőzésre fordított összegek eltörpülnek e veszteségekhez képest.
A klímaváltozás mellett az erdőirtás, az urbanizáció és a víztározók építése is hozzájárul a cecelegyek élőhelyének és elterjedésének változásához. Ezek a rovarok kifejezetten érzékenyek a mikroklímára, és a hagyományos erdős-bozótos területek pusztulásával új élőhelyeket keresnek, közelebb kerülve az emberi lakóövezetekhez.
Külön aggodalomra ad okot, hogy a turizmus növekedésével a cecelegyek emberrel vagy szállítmányokkal véletlenül új földrészekre is eljuthatnak. Bár egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a cecelegyek Afrikán kívül képesek lennének fenntartani életciklusukat, a globális felmelegedés miatt ez a jövőben nem zárható ki.
A WHO célja, hogy az álomkórt 2030-ig teljes mértékben felszámolják, legalábbis közegészségügyi veszélyként. Ennek érdekében széles körű felvilágosító kampányokat, mobil szűrőállomásokat, helyi egészségügyi dolgozók képzését és a cecelegy populációk csökkentését célzó biológiai és kémiai stratégiákat is alkalmaznak.
A betegség felszámolásához elengedhetetlen a hosszú távú nemzetközi összefogás, amely nemcsak az egészségügy, hanem a természetvédelem, mezőgazdaság és infrastruktúra szintjén is összehangolt fellépést igényel.
Az álomkór (afrikai trypanosomiázis) egy parazitás fertőzés, amelyet a cecelegyek terjesztenek. A betegséget a Trypanosoma brucei nevű egysejtű kórokozó okozza, amely a légy csípése során jut be az emberi szervezetbe. A fertőzés kezdetben általános tüneteket okoz, majd ha nem kezelik időben, az agyat is megtámadja, és végül kómához vagy halálhoz vezethet.
Az álomkór kizárólag Afrika bizonyos részein endémiás. Elsősorban a Szubszaharai Afrika vidékein, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Angolában, Dél-Szudánban, Közép-Afrikai Köztársaságban és Csádban fordul elő. A turisták számára is veszélyes lehet, ha cecelegyes területre utaznak, különösen, ha nem alkalmaznak megfelelő megelőző óvintézkedéseket.
A legelső tünet a légycsípés helyén kialakuló duzzanat és bőrpír lehet, amit egy-két héten belül láz, fejfájás, hidegrázás, izzadás és nyirokcsomó-duzzanat követ. A második fázisban, amikor a parazita már az idegrendszert is eléri, megjelenik az aluszékonyság, a személyiségváltozás, mozgászavar, érzészavar, és végső soron kóma alakulhat ki.
A diagnózis alapja a klinikai tünetek mellett a laboratóriumi vizsgálat. Mikroszkópos módszerekkel a vérből, nyirokcsomóból vagy gerincvelői folyadékból mutatják ki a kórokozót. Korszerűbb eljárások – mint a PCR – segíthetnek a korai, még tünetmentes stádiumban is azonosítani a fertőzést, de ezek nem minden érintett térségben érhetők el.
Igen, de csak akkor, ha időben felismerik és megfelelő gyógyszeres kezelést alkalmaznak. A betegség első fázisában hatékonyak a kevésbé toxikus szerek (pl. pentamidin, suramin), míg a második, idegrendszeri szakaszban erősebb, de veszélyesebb gyógyszerekre van szükség (pl. melarsoprol, eflornithine). Az újabb fejlesztésű fexinidazole tablettaformában is alkalmazható, és jelentősen egyszerűsíti a kezelést.
Jelenleg nincs elérhető védőoltás az álomkór ellen. A megelőzés kizárólag a cecelegyek elleni védekezésre alapozott: testet fedő ruházat, zárt járműhasználat, rovarriasztók, szúnyogháló. Az éjszakai alvás különösen veszélyes, ha nem történik meg a megfelelő rovarvédelem.
Sajnos igen. A gyógyult betegek nem szereznek tartós védettséget, így ismételt fertőzés esetén ugyanúgy megbetegedhetnek. Ezért is kulcsfontosságú a megelőzés, különösen az endémiás területen élők vagy oda utazók számára.
A klímaváltozás a cecelegyek élőhelyének északabbra tolódását eredményezheti, így potenciálisan új területeken is megjelenhet a fertőzés. Emellett az emberi tevékenységek – például erdőirtás, víztározók létrehozása – is hozzájárulnak a rovarok terjedéséhez. A WHO kiemelten figyeli e változásokat, és már most is folyamatos kutatásokat támogat az újonnan veszélyeztetett zónák feltérképezésére.