Ez lehet az oka annak, ha nem műthető egy daganat
Daganat esetén jó hír az, ha az orvos szerint műthető a tumor. De vajon mi van akkor, ha ez nem lehetséges?
Alapesetben akkor műtenek meg egy tumort, ha esély van annak teljes eltávolítására, s a szervezet daganatmentessé tételére. A műthetetlen daganatok annyira összekapaszkodtak környezetükkel, hogy eltávolításuk lehetetlen, vagy – például agytumoroknál – az elhelyezkedésük miatt nem lehet operálni, mert az létfontosságú szervi részt érintene.
Ugyancsak műthetetlennek (inoperábilisnak) tartják azokat a betegségeket, amelyek annyira szétterjedtek a szervezetben, hogy egy-egy szerv megoperálása csak terhet róna a betegre, érdemi javulást nem hozhatna számára.
Van, amikor egy műthetetlen daganat később mégis műthetővé válik
Mivel gyakran a műtét kínálja a legjobb opciót daganatok esetén, igencsak rossz hír az, ha nem lehet műteni a tumort. Viszont a rákkutatás előrehaladtával egy kezdetben inoperábilis ítélt daganat egy bizonyos kezelési időszak után megoperálható, kimetszhető. Éppen ezért, amennyiben sugár-vagy kemoterápia, illetve más kezelések hatásár a tumor mérete zsugorodik, rendszerint az orvosok megpróbálkoznak annak kimetszésével.
Több szerv műtétje egy időben
A ráksebészet fejlődése kétirányú: egyik irány a szervmegőrzés, szervmegtartó műtétek lehetőségének kibővülése, a másik az operációk többszervi kiterjesztése. Ez azt jelenti, hogy ha a daganat a kiindulási szervről közvetlenül ráterjed a környező szerv(ek)re, akkor az nem jelent feltétlenül műthetetlen állapotot.
Ennek megítélése nagy gyakorlatú daganatsebész kompetenciája, ezért fontos, hogy a kezelésekről döntő orvoscsoportban, onkoteamben ilyen sebész jelen legyen, illetve speciális helyzetben ilyen szakembert alkalmilag bevonjanak a döntésbe.
A szakmaközi együttműködés azért is fontos, mert a többszervi (multivisceralis) műtét után kiemelt jelentősége van a kemoterápiás és/vagy sugárkezelésnek, mert csak az ad reményt a sebészi eredmény tartós megőrzésére, a kiújulás megakadályozására, illetve késleltetésére.
Olykor kivehetetlennek ítélt daganatok esetében is szükségessé válik a műtét. Ez olyankor kerül napirendre, ha a tumor súlyos panaszokat okoz – például bélelzáródás veszélye fenyeget, epeúti- vagy hasnyálmirigy daganat esetében a tumor gátolja az epe elfolyását, s emiatt sárgaság lép fel, netán súlyos idegrendszeri panaszokat okoz egy növekvő tumor az agyban vagy a gerincvelőben.
Ezekben a súlyos állapotokban az operáció már nem a daganatmentesség elérését tűzi ki célul, hanem a beteg életminőségének javítását célzó tüneti kezelésnek tekinthető.
A nyirokcsomók eltávolítása
Egy tumor közelében lévő – úgynevezett regionális – nyirokcsomók eltávolítására azért kerül sor, mert a daganat nemcsak a vérárammal, hanem a nyirokrendszeren keresztül is képes terjedni, majd áttéteket képezni más szervekben. Korábban nagyon nagy műtéteket jelentett a nyirokcsomók kiterjedt eltávolítása, ez mára nagymértékben csökkent.
Az orvosok rájöttek: az áttétképződés nem véletlenszerűen következik be, hanem előre meghatározható útvonalon történik, ezért a tumor közelében lévő első nyirokcsomó megbízható jelzője annak, hogy elindult-e a kedvezőtlen folyamat.
Ezt a nyirokcsomót őrszemnek (sentinel) nevezik: ha ebben a szövettani feldolgozás során nem mutathatók ki daganatsejtek, akkor csaknem biztos, hogy az utána következő nyirokcsomókban sem lehetnek, tehát felesleges volna azok kioperálása. Ez a módszer nem vethető be azonban minden esetben. Kezdetben a fültőmirigy daganatainál kezdték alkalmazni, majd elterjedt a melanoma, később az emlőrák kezelésében. Egyes korai nyelőcső- és gyomordaganat esetében is alkalmazzák ezt az eljárást.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Szűrővizsgálat nőknek: ez a 9 vizsgálat típus a legfontosabb!
