Kutatási siker: új agyi útvonal a figyelemzavarok hátterében!
Ha legközelebb belép egy zsúfolt helyiségbe, vagy csak a parkban sétál gyermekeivel, tekintsen körbe egy kis időre… Mit fog látni? Az emberek nagy része okostelefonját böngészi, fel sem néz. A számtalan üzenet, e-mail, facebook poszt, státuszfrissítés és még sok-sok egyéb „hasznosnak tűnő” dolog elvonja, széttöredezi figyelmünket. Valójában csak az adott pillanatot nem éljük át életünkben. Agyunk folyamatos döntéshozatali kényszerben van, mit tartson fontosan, hová forduljon a figyelmünk, hogyan küszöböljük ki az érdektelen, haszontalan információkat?
Az amerikai Cold Spring Harbor Laboratory kutatóinak újabb eredményei szerint agyunkban az agykéreg, a mélyebben fekvő talamusz és a TRN (talamikus retikuláris magvak) rendszere között idegi hálózat, idegrendszeri kapcsolat áll fenn. Ez az útvonal alkalmas és képes arra, hogy kiküszöbölje, eltávolítása az agy számára nem lényeges, haszontalan információkat. A vizsgálatok egereken zajlottak.
A kutatók évtizedek óta feltételezik, hogy agyunk képes e probléma megoldására, de bizonyíték ezidáig nem adódott. A fent említett amerikai kutatócsoport az egerek agyában olyan ideghálózatot talált, amely ellenőrzése alatt tartja a figyelem és az érzékelés feldolgozásának folyamatait. A munka egyáltalán nem öncélú, hiszen figyelemzavarok esetén, vagy akár skizofrénia esetén is lehet jelentősége, hiszen ez utóbbi betegségnél nem kismértékű a figyelmet érintő károsodás is.
Értelmi működésünk központjában zajlik többek között az információfeldolgozás, annak értékelése, és a döntéshozatal. A külső és belső ingerületek egy idegrendszeri "gáton", az említett talamuszon kell áthaladjanak az agykéreg felé haladó útvonaluk során. A talamuszt körülvevő hálószerű fonat (TRN) értékeli a továbbhaladni kívánó információt, és csak azokat "engedi át", amelyek valójában fontosak. Korábbi módszerekkel, technikákkal ez a feltevés nem volt igazolható.
Mintegy harminc évvel az első hipotézis után sikerült olyan biológiai technológiát kialakítani (vírusok segítségével), amely állatkísérletekben igazolta, hogy ez a TRN-rendszer valóban működik, és szabályozza az agy/kéreg felé továbbhaladó információk mennyiségét.
A kísérlet lényege volt, hogy az itt található ún. ErB4 fehérje inaktiválásával az egerekben sokkal erősebbé vált az agykéreg és a TRN közötti kapcsolat. Korábban már voltak arra utaló vizsgálatok, hogy a figyelemzavarok és a skizofrénia esetén felmerül e fehérje szerepe is.
Mi lehet a fontos mindebből az orvoslás, és a betegek számára? Az elméleti kutatás sikere mellett ennek az útvonalnak a tisztázása révén lehetőség adódik az ErB4-gátlásával (vagy éppen serkentésével) olyan gyógyszereket fejleszteni a jövőben amelyek célzottan hathatnak a figyelemzavarokra, és talán a skizofréniára is.
Forrás:
http://www.medicalnewstoday.com/releases/287019.php
