A porcsejtek rosszindulatú daganata.
Az oszteoszarkóma (csontra emlékeztető megjelenésű rosszindulatú daganat) után a második leggyakoribb rosszindulatú csontdaganat. Férfiakban gyakoribb az előfordulása. Általában a 3-6. évtizedben jelentkezik. Minden csonton előfordulhat, mégis leggyakoribb a combcsonton, a medence csontjain, a felkarcsonton és a lapockán. Lehet elsődleges tumor, vagy jóindulatú daganatok (kondróma és oszteokondróma) másodlagosan átalakulhatnak kondroszarkómává.
Kondroszarkóma tünetei, vizsgálat a és kezelése
Forrás: Medipress
A jól differenciált kondroszarkómák lassan nőnek. Évekig fennállhat a végtagduzzanat, mire a beteg orvoshoz fordul. A kevéssé differenciált formák gyorsan nőnek, hamar ráterjednek a lágyrészekre.
Röntgenvizsgálattal a következő látható. A jól differenciált, lassabban növő kondroszarkómára az jellemző általában, hogy centrálisan, vagyis csonton belül keletkeznek. A csontot felfúvó, lebenyes elváltozást hoznak létre.
A tumorban rendszerint eltérő mértékű mészlerakódások vannak. A csont felszínéről kiinduló kondroszarkóma a lágyrészek fele növekszik, későbbi stádiumban pedig már összefüggően, elmosódó képet ad. CT és MR képalkotó vizsgálat segít a lágyrész érintettség felderítésében és a műtét megtervezésében is. A biztos diagnózishoz szövettani mintavételt (biopsziát) kell végezni.
A kezelés eltérő a kevéssé rosszindulatú, jól differenciált és az igen rosszindulatú, kevéssé differenciált típusok esetében. A jól differenciált kondroszarkómák nem reagálnak a sugárkezelésre és a kemoterápiára sem.
A kezelés a tumor sebészi úton történő eltávolítása. A daganat méretétől és elhelyezkedésétől függően vagy széles alappal történik az eltávolítása vagy csonkoló műtétre kerül sor. Általában van lehetőség a végtag megtartására. A kevéssé differenciált típusokat csak csonkoló műtéttel lehet eltávolítani. Ezt ki kell egészíteni a környező nyirokcsomók sugárkezelésével is.
A jól differenciált kondroszarkómák esetében a lassú növekedés és a késői tüdőáttétek miatt relatíve jók a beteg kilátásai, a betegek 90%-a éri meg az ötödik évet a diagnózis felállítása után A kevéssé differenciált típusok agresszívabbak, gyors áttétképzésük miatt a várható 5 éves túlélés 30-35%.
A kondroszarkóma kezelése nem ér véget a daganat eltávolításával. A műtétet követően rendszeres kontrollvizsgálatokra van szükség, melyek célja az esetleges kiújulás vagy áttét korai felismerése. A kontroll általában fizikális vizsgálatból, röntgen- vagy MR-képek készítéséből, valamint szükség esetén mellkas-CT-ből áll, mivel a tüdőáttét az egyik leggyakoribb szövődmény. A kontroll időpontjait az onkológus határozza meg, de az első 2-3 évben jellemzően háromhavonta történnek.
A végtagmegtartó műtétek után a gyógytorna és a funkcionális rehabilitáció kulcsszerepet játszanak az életminőség javításában. Sok esetben protézis vagy csontpótló implantátum beültetésére is sor kerülhet, amelyek célja a mozgásképesség helyreállítása. A pszichés támogatás is lényeges, különösen a csonkoló műtétek után, hiszen az új testképhez való alkalmazkodás érzelmi feldolgozást igényel.
Fontos tudni, hogy a kondroszarkóma nem tartozik a genetikai úton öröklődő daganatok közé, mégis előfordulhat, hogy bizonyos genetikai szindrómák (pl. Maffucci- vagy Ollier-szindróma) növelik a kockázatot. Ilyen esetekben a beteg fokozott figyelmet és szűrővizsgálatokat igényel.
A betegség utáni életben kulcsfontosságú a fizikai aktivitás fokozatos visszaállítása, az egészséges testsúly fenntartása, valamint az olyan életmódbeli tényezők elkerülése, amelyek a szervezet regenerációját gátolhatják, például a dohányzás vagy túlzott alkoholfogyasztás. A megfelelő táplálkozás, a gyulladást csökkentő étrend, és az immunrendszert támogató vitaminok – orvosi konzultáció mellett – szintén segíthetik a hosszú távú felépülést.
A kondroszarkóma ritka rosszindulatú csontdaganat, amelynek sejtjei porcszövethez hasonló állományt termelnek. Leggyakrabban a medence, a bordák, a vállöv, illetve a combcsont és a felkarcsont közelében alakul ki, de más csontokat is érinthet.
Elsősorban felnőtteknél fordul elő, és leggyakrabban középkorú vagy idősebb embereknél diagnosztizálják. Gyermekkorban ritka. Egyes öröklött betegségek, illetve bizonyos jóindulatú porcdaganatok növelhetik a kialakulás kockázatát.
A leggyakoribb panasz a tartós vagy fokozódó csontfájdalom. Duzzanat vagy tapintható csomó is megjelenhet, különösen felszínesebben elhelyezkedő daganat esetén. A tünetek attól is függnek, melyik csont érintett és mekkora a daganat.
Igen. Ha a daganat meggyengíti a csont szerkezetét, úgynevezett patológiás törés alakulhat ki, amely akár kisebb sérülés vagy különösebb trauma nélkül is bekövetkezhet.
A kondroszarkóma növekedési üteme jelentősen eltérhet. Egyes típusai lassabban növekednek, mások agresszívebbek és gyorsabban terjedhetnek. A daganat szövettani típusa és grádusa fontos szerepet játszik a várható viselkedés megítélésében.
A kivizsgálás általában képalkotó vizsgálatokkal kezdődik. Röntgen, CT- és MRI-vizsgálat is szükségessé válhat, és a betegség kiterjedésének felmérésére további vizsgálatokat is végezhetnek. A végleges diagnózisban a biopsziával nyert szövet szövettani vizsgálata kulcsfontosságú.
A gyanús csontelváltozás pontos természetének meghatározásához gyakran szükség van szövettani mintavételre. Ennek módját és helyét célszerű olyan szakmai centrumban megtervezni, ahol a csontdaganatok diagnosztikájában és kezelésében jártas szakemberek dolgoznak.
A kondroszarkómákat szövettani jellemzőik és várható biológiai viselkedésük alapján különböző grádusokba sorolhatják. Általánosságban a magasabb grádus agresszívebb daganatot jelez, amely nagyobb áttétképződési kockázattal járhat.
A kondroszarkóma leggyakrabban a tüdőbe adhat áttétet. Ritkábban más szervek és csontok is érintetté válhatnak. Az áttétek kockázata többek között a daganat típusától, grádusától, méretétől és elhelyezkedésétől függ.
A kezelés a daganat típusától, helyétől, méretétől és kiterjedésétől függ. A lokalizált kondroszarkóma kezelésének egyik legfontosabb eleme általában a sebészi eltávolítás. Bizonyos esetekben sugárkezelés vagy gyógyszeres kezelés is szóba jöhet.
A hagyományos kemoterápia hatékonysága a leggyakoribb, úgynevezett konvencionális kondroszarkómában általában korlátozott. Bizonyos ritkább, agresszívebb altípusoknál azonban a gyógyszeres kezelésnek nagyobb szerepe lehet. A terápiát ezért mindig a daganat pontos típusa alapján kell meghatározni.
A kilátások jelentősen különböznek az egyes betegek között. A lokalizált, teljes egészében eltávolítható, alacsonyabb grádusú daganatok esetén kedvezőbb lehet a prognózis. A magasabb grádusú vagy áttétes betegségek kezelése összetettebb.
Igen. A daganat a kezelés után helyileg visszatérhet, illetve később áttétek is kialakulhatnak. Emiatt a kezelés után rendszeres kontrollvizsgálatokra van szükség, amelyek gyakoriságát és típusát az egyéni kockázat alapján határozzák meg.
A tartós, megmagyarázhatatlan vagy fokozódó csontfájdalmat, illetve a csont környékén jelentkező duzzanatot vagy tapintható csomót érdemes orvossal kivizsgáltatni. Ezeknek sokkal gyakoribb, nem daganatos oka is lehet, de a tartós panaszokat nem célszerű figyelmen kívül hagyni.
Felhasznált irodalom:
Lapocka- és vállcsontrák: így ismerheti fel időben a betegséget. A vállcsontrák korai stádiumban történő felismerése nagyon fontos a betegség időben történő felismerése és kezelése szempontjából.
A porcsejtek rosszindulatú daganata.