Kondroszarkóma

A porcsejtek rosszindulatú daganata.

Az oszteoszarkóma (csontra emlékeztető megjelenésű rosszindulatú daganat) után a második leggyakoribb rosszindulatú csontdaganat. Férfiakban gyakoribb az előfordulása. Általában a 3-6. évtizedben jelentkezik. Minden csonton előfordulhat, mégis leggyakoribb a combcsonton, a medence csontjain, a felkarcsonton és a lapockán. Lehet elsődleges tumor, vagy jóindulatú daganatok (kondróma és oszteokondróma) másodlagosan átalakulhatnak kondroszarkómává.

A kondroszarkóma tünetei

Kondroszarkóma: tünetek, vizsgálatok, kezelési lehetőségek

Forrás: Medipress

---

Számos szövettani típusa van, de 2 fő csoportra lehet osztani őket:

1. 1 Az úgynevezett jól differenciált, és a
2. 2 kevéssé differenciált formára.

A jól differenciált kondroszarkómák lassan nőnek. Évekig fennállhat a végtagduzzanat, mire a beteg orvoshoz fordul. A kevéssé differenciált formák gyorsan nőnek, hamar ráterjednek a lágyrészekre.

• A helyi tünetek, mint a fájdalom, duzzanat sokkal gyorsabban kialakul. Ez a forma korai stádiumban tüdőáttéteket ad.
• Egyéb tünetek lehetnek még: mozgásra fokozódó fájdalom, sántítás, az érintett végtag kímélése.

A kondroszarkóma diagnózisa

Röntgenvizsgálattal a következő látható. A jól differenciált, lassabban növő kondroszarkómára az jellemző általában, hogy centrálisan, vagyis csonton belül keletkeznek. A csontot felfúvó, lebenyes elváltozást hoznak létre.

A tumorban rendszerint eltérő mértékű mészlerakódások vannak. A csont felszínéről kiinduló kondroszarkóma a lágyrészek fele növekszik, későbbi stádiumban pedig már összefüggően, elmosódó képet ad. CT és MR képalkotó vizsgálat segít a lágyrész érintettség felderítésében és a műtét megtervezésében is. A biztos diagnózishoz szövettani mintavételt (biopsziát) kell végezni.

A kondroszarkóma kezelése

A kezelés eltérő a kevéssé rosszindulatú, jól differenciált és az igen rosszindulatú, kevéssé differenciált típusok esetében. A jól differenciált kondroszarkómák nem reagálnak a sugárkezelésre és a kemoterápiára sem.

A kezelés a tumor sebészi úton történő eltávolítása. A daganat méretétől és elhelyezkedésétől függően vagy széles alappal történik az eltávolítása vagy csonkoló műtétre kerül sor. Általában van lehetőség a végtag megtartására. A kevéssé differenciált típusokat csak csonkoló műtéttel lehet eltávolítani. Ezt ki kell egészíteni a környező nyirokcsomók sugárkezelésével is.

A kondroszarkóma kimenetele

A jól differenciált kondroszarkómák esetében a lassú növekedés és a késői tüdőáttétek miatt relatíve jók a beteg kilátásai, a betegek 90%-a éri meg az ötödik évet a diagnózis felállítása után A kevéssé differenciált típusok agresszívabbak, gyors áttétképzésük miatt a várható 5 éves túlélés 30-35%.

Élet a diagnózis után – kontroll, rehabilitáció, életminőség

A kondroszarkóma kezelése nem ér véget a daganat eltávolításával. A műtétet követően rendszeres kontrollvizsgálatokra van szükség, melyek célja az esetleges kiújulás vagy áttét korai felismerése. A kontroll általában fizikális vizsgálatból, röntgen- vagy MR-képek készítéséből, valamint szükség esetén mellkas-CT-ből áll, mivel a tüdőáttét az egyik leggyakoribb szövődmény. A kontroll időpontjait az onkológus határozza meg, de az első 2-3 évben jellemzően háromhavonta történnek.

A végtagmegtartó műtétek után a gyógytorna és a funkcionális rehabilitáció kulcsszerepet játszanak az életminőség javításában. Sok esetben protézis vagy csontpótló implantátum beültetésére is sor kerülhet, amelyek célja a mozgásképesség helyreállítása. A pszichés támogatás is lényeges, különösen a csonkoló műtétek után, hiszen az új testképhez való alkalmazkodás érzelmi feldolgozást igényel.

Fontos tudni, hogy a kondroszarkóma nem tartozik a genetikai úton öröklődő daganatok közé, mégis előfordulhat, hogy bizonyos genetikai szindrómák (pl. Maffucci- vagy Ollier-szindróma) növelik a kockázatot. Ilyen esetekben a beteg fokozott figyelmet és szűrővizsgálatokat igényel.

A betegség utáni életben kulcsfontosságú a fizikai aktivitás fokozatos visszaállítása, az egészséges testsúly fenntartása, valamint az olyan életmódbeli tényezők elkerülése, amelyek a szervezet regenerációját gátolhatják, például a dohányzás vagy túlzott alkoholfogyasztás. A megfelelő táplálkozás, a gyulladást csökkentő étrend, és az immunrendszert támogató vitaminok – orvosi konzultáció mellett – szintén segíthetik a hosszú távú felépülést.

Felhasznált irodalom:

• Vízkeleti Tibor: Az ortopédia tankönyve
• Mark H. Beers, MD: MSD Orvosi kézikönyv a családban
• Bonetumor
• Childrenhospital