A mellkas deformitásoknak két típusát különböztetik meg a tölcsérmellet és a tyúkmellet.
Előbbi esetében az elülső mellkasfal tölcsérszerűen besüpped, súlyos esetben az alsó vége megközelítheti a gerincoszlop csigolyatesteit is. Az utóbbi esetében a szegycsont és a csatlakozó bordák középen előemelkednek. Mindkét elváltozás lehet szimmetrikus és aszimmetrikus is, valamint egyaránt jelen vannak a születés pillanatától. Az állapot a növekedés során nem rosszabbodik, de lányok esetében a fejlődő emlők szembetűnőbbé teszik a tölcsérmell megjelenését.
Ismeretlen okú fejlődési rendellenességek, amelyeknél öröklődés kimutatható, de az nem korlátozódik az adott rendellenesség típusra. Tehát a besüppedt deformitásos szülőnek születhet előemelkedett deformitásos gyermeke, illetve fordítva is lehetséges.
Tölcsérmell esetén jellemző az előredőlt törzs, sovány, gyenge alkat. Fájdalom nem jelentkezik, viszont megterhelésre fáradékonyság, valamint légzészavarok és szívzörejek jelentkezhetnek. A légzést gyakran paradox légzés jellemzi. A tünetek a besüppedés mértékétől függenek.
Tyúkmellre jellemző a rossz tartás – előredomborodó has, előrelógó vállak, erőtlen, gyenge alkat. A légzési és keringési rendellenességek kevésbé jellemzőek.
Mindkét deformitás esetén jellemző a betegek önértékelési, pszichés zavara.
Oldalirányú röntgenfelvétel alapján mindkét forma diagnosztizálható.
A mellkastágasság és tüdőkapacitás növelésére kora gyermekkortól javasolt a légző- és hasizom erősítő gyakorlatok rendszeres végzése, valamint az úszás és a futás. Műtétre a légzést vagy a szívműködést befolyásoló zavar miatt, illetve kozmetikai (pszichés zavar) okokból kerül sor. Legkedvezőbb időpontja 4-14 éves kor között van.
A klinikai vizsgálat során nemcsak a külső forma, hanem a funkcionális eltérések is fontosak. Tölcsérmell esetén a besüppedés mértékének objektív megítélésére mellkas-CT vizsgálat is készülhet, amely alapján meghatározható az úgynevezett Haller-index. Ez a szám a mellkas haránt- és elülső-hátsó átmérőjének arányát fejezi ki, és segít annak eldöntésében, hogy pusztán esztétikai eltérésről vagy a belső szerveket is érintő kompresszióról van-e szó. Minél magasabb ez az érték, annál kifejezettebb a deformitás.
Emellett légzésfunkciós vizsgálatokkal mérhető a vitálkapacitás és az egyéb tüdőparaméterek alakulása, valamint szívultrahang (echokardiográfia) is indokolt lehet annak tisztázására, hogy a szív helyzete vagy működése érintett-e. Különösen serdülőkorban, a gyors növekedési szakasz idején érdemes rendszeres kontrollvizsgálatokkal követni az állapotot.
Bizonyos esetekben a mellkas deformitás nem önálló jelenség, hanem kötőszöveti betegségekhez társulhat. Ilyen például a Marfan-szindróma vagy az Ehlers–Danlos-szindróma, amelyeknél a kötőszövet szerkezeti gyengesége több szervrendszert is érinthet. Ilyenkor a mellkas eltérése mellett magas, nyúlánk testalkat, ízületi lazaság, gerincferdülés vagy szívbillentyű-rendellenesség is megfigyelhető lehet.
Ezekben az esetekben a kivizsgálás komplexebb, és több szakterület – gyermekgyógyászat, genetika, kardiológia, ortopédia – együttműködését igényli. Fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb tölcsér- és tyúkmell azonban nem jár ilyen társbetegséggel.
Serdülőkorban a testkép kiemelt jelentőséggel bír. A mellkas látható eltérése – különösen nyári öltözetben vagy sportolás közben – komoly önbizalomvesztést okozhat. Gyakori, hogy a fiatal kerüli a közösségi öltözőket, az uszodát vagy a testnevelésórát. Ez a visszahúzódás hosszú távon szociális szorongáshoz, izolációhoz vezethet.
Éppen ezért a terápiás döntés során nem csupán a fizikális paramétereket, hanem a gyermek vagy serdülő lelki állapotát is figyelembe kell venni. Amennyiben a deformitás jelentős pszichés terhet jelent, a műtéti korrekció indokolt lehet akkor is, ha a légzésfunkció csak enyhén érintett. Szükség esetén pszichológusi támogatás is segíthet a testkép elfogadásában és az önértékelés erősítésében.
Tyúkmell esetében fiatalabb életkorban – amikor a mellkas még rugalmasabb – szóba jöhet speciális kompressziós mellkasi ortézis viselése. Ez egy egyénre szabott, kívülről alkalmazott nyomást biztosító eszköz, amely rendszeres, több hónapon át tartó viseléssel fokozatosan korrigálhatja az előemelkedést. A módszer eredményessége nagyban függ az együttműködéstől és attól, hogy a növekedési szakasz mely pontján kezdődik a kezelés.
Tölcsérmell esetén kísérleti jelleggel alkalmaztak vákuumharang (vacuum bell) terápiát is, amely külső szívóhatással próbálja a szegycsontot előemelni. Ez főként enyhébb esetekben és fiatal életkorban lehet eredményes, de hosszú távú, következetes használatot igényel.
A sebészi beavatkozás célja a mellkas anatómiai helyreállítása és a szív-tüdő kompresszió megszüntetése. Tölcsérmell esetén ma leggyakrabban a minimálisan invazív, úgynevezett Nuss-műtétet alkalmazzák. Ennek során egy ívelt fémlemezt vezetnek be a szegycsont mögé, amely belülről emeli ki a besüppedt részt. A lemez általában 2-3 évig marad a helyén, majd egy kisebb műtét során eltávolítják.
Tyúkmell esetében inkább a Ravitch-típusú műtéti technika terjedt el, amely során a deformált bordaporcok részleges eltávolítása és a szegycsont helyzetének korrekciója történik. A műtéti technika megválasztása egyéni mérlegelés alapján történik, figyelembe véve az életkort, a deformitás típusát és súlyosságát.
A beavatkozások altatásban zajlanak, és többnapos kórházi tartózkodást igényelnek. A műtét utáni fájdalomcsillapítás és a fokozatos mobilizáció kulcsfontosságú a megfelelő gyógyulás érdekében.
A sikeres korrekciót követően a legtöbb gyermek és serdülő légzésfunkciója javul, terhelhetősége nő, testtartása rendeződik. A sporttevékenységekhez való visszatérés fokozatosan történik, az orvosi utasítások betartásával. A teljes fizikai terhelés rendszerint néhány hónap elteltével engedélyezhető.
A műtéti hegek idővel halványodnak, és a legtöbb fiatal életminősége jelentősen javul. A pszichés felszabadulás sok esetben legalább akkora jelentőségű, mint a fizikai változás.
Nem ritka, hogy mellkas deformitás mellett gerincferdülés (scoliosis) is jelen van. A két eltérés kölcsönhatásban állhat egymással, ezért ortopédiai vizsgálat is javasolt. A célzott gyógytorna nemcsak a légzőizmokat, hanem a hát- és törzsizmokat is erősíti, ezzel javítva a testtartást és csökkentve a másodlagos panaszokat.
A rendszeres mozgás – különösen az úszás – a mellkas mobilitását és a légzésmechanikát is kedvezően befolyásolja. Fontos azonban, hogy a sporttevékenység ne váljon kényszerré; a gyermek számára örömteli mozgásforma kiválasztása hosszú távon fenntarthatóbb.
A legtöbb esetben a mellkas deformitás megfelelő kezeléssel vagy akár kezelés nélkül is stabil állapotot mutat, és nem rövidíti meg a várható élettartamot. A súlyos, kezeletlen tölcsérmell azonban ritkán keringési és légzési terhelést okozhat, ezért indokolt a rendszeres kontroll.
Felnőttkorban is végezhető korrekciós műtét, bár a mellkas rugalmassága ekkor már kisebb, és a beavatkozás technikailag összetettebb lehet. Ennek ellenére számos felnőtt páciens számol be javuló fizikai teljesítőképességről és önbizalomról a műtétet követően.
Amennyiben a gyermek mellkasán látható eltérést észlelnek, érdemes gyermekorvoshoz fordulni, aki szükség esetén ortopéd vagy mellkassebész szakrendelésre irányítja a családot. Fontos a nyugodt, támogató hozzáállás: a gyermek testképének alakulásában a szülői reakció meghatározó szerepet játszik.
A rendszeres kontrollvizsgálatok, a mozgás támogatása és a pszichés biztonság megteremtése együtt biztosíthatják, hogy a mellkas deformitás ne váljon meghatározó akadállyá a gyermek testi-lelki fejlődésében.
A legtöbb esetben enyhe vagy közepes fokú eltérésről van szó, amely elsősorban esztétikai problémát jelent. Súlyosabb tölcsérmell esetén azonban a besüppedt szegycsont nyomhatja a szívet és a tüdőt, ami terhelésre jelentkező légszomjat, csökkent állóképességet vagy ritkán szívműködési eltéréseket okozhat. Tyúkmell esetén funkcionális zavar ritkábban fordul elő. A pontos megítélés mindig egyéni kivizsgálást igényel.
A deformitás általában veleszületett, és a gyermek növekedésével arányosan válik feltűnőbbé. Gyors serdülőkori növekedés idején a mellkas formája látványosabban változhat, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a belső szervek terhelése is fokozódik. Rendszeres kontrollvizsgálattal követhető az állapot alakulása.
Igen, sőt a rendszeres mozgás kifejezetten ajánlott. Az úszás, a futás és a célzott gyógytorna erősíti a légzőizmokat, javítja a testtartást és növeli a tüdőkapacitást. Csak súlyos, műtét utáni vagy speciális szövődmény esetén szükséges átmeneti korlátozás. A sport nem rontja a deformitást.
Megfigyelhető családi halmozódás, de az öröklődés nem egyenes vonalú. Előfordulhat, hogy a szülő tölcsérmelles, a gyermeknél pedig tyúkmell alakul ki, vagy fordítva. A genetikai háttér összetett, és sok esetben nem azonosítható konkrét génhiba.
Nem. A műtét akkor indokolt, ha a deformitás bizonyítottan befolyásolja a szív vagy a tüdő működését, illetve ha a pszichés teher jelentős. Enyhe esetekben elegendő lehet a rendszeres kontroll és a gyógytorna. A döntést mindig egyéni mérlegelés alapján, szakorvosi javaslatra hozzák meg.
A beavatkozás altatásban történik, így a páciens a műtét alatt nem érez fájdalmat. A műtét utáni időszakban jelentkezhet fájdalom, amelyet korszerű fájdalomcsillapító módszerekkel jól kezelnek. A kellemetlenség fokozatosan csökken, és a legtöbb gyermek néhány hét alatt visszatérhet a mindennapi tevékenységekhez.
Igen, bár gyermek- és serdülőkorban a mellkas még rugalmasabb, ezért technikailag kedvezőbb a beavatkozás. Felnőttkorban is végezhető műtét, különösen, ha a deformitás panaszt okoz vagy jelentős önértékelési problémát jelent.
Előfordulhat, hogy a mellkas eltérése és a gerincferdülés együtt jelentkezik. A helytelen testtartás hosszú távon hátfájáshoz vezethet, ezért ortopédiai vizsgálat és célzott gyógytorna javasolt.
Megfelelő követéssel és szükség esetén kezeléssel a legtöbb érintett teljes, aktív életet élhet. A fizikai teljesítőképesség javulhat, különösen sikeres műtéti korrekció után. A pszichés teher csökkenése sok esetben jelentős életminőség-javulást eredményez.
Amennyiben a mellkas formájában feltűnő eltérést észlelnek, vagy a gyermek terhelésre légszomjat, szívdobogásérzést, fáradékonyságot tapasztal, érdemes gyermekorvosi vizsgálatot kérni. A korai felismerés segít abban, hogy a megfelelő időben történjen meg a szükséges beavatkozás vagy ellenőrzés.
Felhasznált irodalom: