Emlőönvizsgálat: hogyan kell végezni helyesen?

A jó- és rosszindulatú melldaganat korai diagnosztizálásában a mai napig kiemelten nagy szerepe van az önvizsgálatnak, a nők általában saját maguk fedezik fel az elváltozásokat.

A legtöbben úgy gondolják, az emlő önvizsgálata azért fontos, hogy minél előbb észrevegyük a mellekben kialakuló tumort. Azért kell tehát végigtapogatni a melleket, hogy ezeket a csomókat megtaláljuk. Az elterjedt vélekedéssel ellentétben az emlődaganatnak nemcsak a mellekben kitapintható vagy kimutatható csomó lehet a tünete. Számos más eltérés is figyelmeztethet erre, a bőr elváltozásaitól a mellbimbóból szivárgó váladékig. Az emlő rendszeres önvizsgálatának elsődleges célja, hogy a nők alaposabban megismerjék a saját mellüket, azok formáját, alakját, teltségét, így ugyanis az esetleges eltéréseket is könnyebben észreveszik majd.

Mikor végezzük a mellek önvizsgálatát?

Az önvizsgálatnál nagyon fontos a rendszeresség és a módszeresség. Nincs sok értelme akkor megvizsgálni a melleket, amikor éppen eszünkbe jut. A menstruációs ciklussal összefüggő hormonális változások a mellekre is hatással vannak. A hormonok befolyásolják, mennyire telt vagy érzékeny a mell és a mellbimbó.

Célszerű mindig ugyanazon a napon végezni a vizsgálatot, hogy az esetleges eltéréseket könnyebben észrevegyük. Így ugyanis tudjuk mihez hasonlítani az adott állapotot. A menstruációs ciklus vége utáni napok azért is megfelelőek, mert ilyenkor a mell általában kevésbé érzékeny. Ha már nem menstruál valaki, akkor olyan dátumot érdemes választani, amire könnyen emlékszünk, például minden hónap elsejét.

Hogyan végezzük az emlőönvizsgálatot?

Vegyük le a blúzunkat és a melltartónkat, és alaposan nézzük meg a melleket a tükörben, először szemből, leeresztett karral, majd oldalról és a fej fölé emelt karral is. Hasonlítsuk össze a két mell nagyságát, formáját, helyzetét. Bár senkinek nem tökéletesen szimmetrikus a két melle, a túl nagy eltérések mindenképpen további vizsgálatokat igényelhetnek. Nézzük meg, látunk-e elváltozást a bőrön, elszíneződést, alakváltozást (pl. az egyik mellbimbó befelé fordulását).

Tapintsuk meg a melleket! Feküdjünk le a hátunkra, és először a tenyerünkkel, majd az ujjbegyeinkkel tapintsuk át a melleket (célszerű a mellbimbótól kifelé, csigavonalban haladni, illetve vízszintesen és függőlegesen is csúsztatni a mellen a kezünket). Keressünk a normálistól eltérő göböket, csomókat, cisztákat, de azt is nézzük meg, hogy a bőrünk nem változott-e meg.

A tapintásos vizsgálatot ismételjük meg hanyatt fekve is, úgy, hogy a karunkat a fej fölé, majd a test mellé helyezzük. A mellbimbókat se hagyjuk ki a vizsgálatból. Óvatosan nyomjuk őket össze, hogy ellenőrizzük, nem ürül-e belőlük váladék. Térjünk ki a hónalj irányába is, és a mellkas egyéb részeit (pl. a két mell közötti területet) is vizsgáljuk meg. Ismételjük meg a vizsgálatot zuhanyozás, fürdés közben! A meleg, szappanos víz segítségével könnyebb lehet kitapintani az esetleges eltéréseket, mert így jobban csúszik az ujjunk a bőrön.

Kövessük nyomon az esetleges változásokat! A kisebb-nagyobb eltéréseket célszerű feljegyezni egy naplóban, jegyzetfüzetben. Így ugyanis hónapról hónapra követhetjük, hogyan változnak ezek. Nemcsak a növekedés, de a méretbeli csökkenés is változásnak számít! Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy az önvizsgálat nem diagnosztikai módszer, az esetlegesen észrevett elváltozásokat mindenképpen meg kell mutatni orvosnak is!

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben is!