A pilonidális ciszta a hát alsó részén, a farokcsontnál kialakuló fájdalmas elváltozás. A pattanásra emlékeztető nagy méretű, gennyel teli ciszta eltávolításához gyakran szakorvosi beavatkozás szükséges, ilyenkor műtéti úton kell felnyitni a cisztát.
A pilonidális ciszta a hát alsó részén, a farokcsontnál (coccyx), a két farpofa találkozásánál, a végbélnyílás fölött 4-5 cm-vel alakul ki. A laikus szemlélő számára nagyobb pattanásra emlékeztethet, és kialakulásának oka is nagyon hasonló ehhez. Az érintett területen egy-egy pórus, szőrtüsző helyén apró bemélyedés jön létre, melybe idővel elhalt hámsejtek, szőrszálak, baktériumok, faggyú, izzadság, szövetszálak és egyéb szennyeződések gyűlhetnek fel, és el is tömíthetik a bemélyedést.
A ciszta tulajdonképpen a bőrbe, pontosabban annak legfelső rétege alá beszoruló szőrszál vagy más idegen anyag miatt alakul ki, de hogy pontosan miért, még nem tudják a szakemberek. Ez irritálhatja a szöveteket és gyulladást is okozhat, mert a szervezet idegen, veszélyes tényezőként kezeli (hasonlóan például egy szálkához).
A pilodinális betegség „helye” maga is kedvez a gyulladásnak, hiszen kellően sötét, meleg és nyirkos. Az érintett terület sérülését, a bőr ismétlődő irritációját okozó történések, körülmények pl. szoros ruhadarabok vagy a székek, autós ülések okozta dörzsölődés nemcsak megnövelheti a ciszták kialakulásának esélyét, de a gyógyulást is megakadályozhatja, lassíthatja.
A pilonidális betegség olyan fertőzés, mely a farpofák közti redő felső részén egy szőrszál okozta bőrsérülésből alakul ki.
Forrás: Shutterstork.com
Bár a probléma megnevezésére a pilonidális cisztát használják a legtöbben, ez az elnevezés nem teljesen pontos, az elváltozás ugyanis nem számít „igazi” cisztának. Valójában ugyanis nem egy folyadékkal, szennyeződéssel töltött hólyagszerű zsákocska, hanem egy olyan bemélyedés, melyben felgyűlnek az elhalt hámsejtek, a szennyeződések és baktériumok, és ezt később „benövik” a hámsejtek. Ezért a pilonidális betegség vagy pilonidális tályog elnevezést is használják.
Érdemes tudni azt is, hogy bár a legtöbben a benőtt szőrszállal azonosítják a pilodinális cisztát, nem maga a szőrszál a probléma okozója,
A pilonidális ciszta előfordulásának kockázata 1% alatti. Az érintettek között közel háromszor annyi a férfi, mint a nő. 15 éves kor alatt és 45 éves kor felett kialakulásának kockázata elenyésző. Mivel a pilonidális ciszta kialakulása a pubertáskori hormonális változásokkal is összefügghet, a lányok fiatalabb életkorban is érintettek lehetnek.
A legtöbb érintett a 15-35 éves korosztály tagjaiból kerül ki. Nagyobb a kialakulásának az esélye:
Meglepő módon, 40 éves kor felett még a súlyos, krónikus pilonidális cisztával összefüggő tünetek is megszűnhetnek vagy enyhülhetnek.
A pilonidális ciszta megjelenése a farokcsontnál a leggyakoribb, ritkán a köldök, a hónalj, a nemi szervek körüli területen is kialakulhat.
Bár a tünetek egyértelműek, a probléma súlyosságát gyakran rosszul méri fel az érintett, a ciszta ugyanis nagyon emlékeztet egy nagyobb pattanásra. A tünetek lehetnek:
A pilonidális ciszták megelőzésénél elsősorban az érintett terület, vagyis a gerinc alsó részének és a farpofáknak a higiéniájára kell figyelni.
Forrás: Shutterstork.com
Az elváltozással célszerű bőrgyógyász vagy proktológus szakorvoshoz fordulni, aki nemcsak diagnosztizálja a cisztát, de a megfelelő terápiát is segít meghatározni. Laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatokra általában nincs szükség, csak akkor, ha a kísérő tünetek vagy az anamnézis miatt más betegség gyanúja is felmerül.
Segítheti a betegség diagnosztizálását és a megfelelő terápia kiválasztását, ha összegyűjtünk néhány információt a szakorvosi vizsgálat előtt:
A pilonidális ciszta kialakulása során a mikroszkopikus sérülések gyógyulása közben szőrszál vagy a szennyeződés "beépülhet" a bőrbe, amelyre a szervezet veszélyesforrásként tekint, és fokozott immunreakcióval, gyulladással reagálhat. Az érintett területen baktériumok is elszaporodhatnak, még súlyosabbá téve ezzel a gyulladást.
Forrás: Shutterstork.com
A ciszta kialakulásának jól elkülöníthető szakaszai vannak. Először egy kisebb bemélyedés alakul ki a bőrön, pl. egy szőrtüsző helyén. A bemélyedés gyakran már évekkel a ciszta kialakulása előtt megfigyelhető. Ebben szennyeződések, baktériumok, faggyú, izzadság és elhalt hámsejtek gyűlnek fel. A mélyedést idővel befedhetik a hámsejtek, a bele kerülő szőrszál és a szennyeződések pedig ez alá a réteg alá szorulhatnak. Az érintett területet a szőrszálak és a szennyeződések irritálják, helyi gyulladás alakulhat ki, és a kórokozó baktériumok is elszaporodhatnak benne. A pilonidális cisztából (mely nem okoz kellemetlen tüneteket vagy fájdalmakat) így gyulladt pilonidális tályog lesz, melyből akár gennyes váladék is ürülhet.
A pilonidális ciszta általában szövődmények nélkül néhány héten belül gyógyul, gyakran orvosi beavatkozás sem szükséges ehhez. Az elfertőződött, gyulladt pilonidális tályogot azonban mindenképpen kezelni kell, hogy a szövődményeket megelőzhessük.
Míg egyeseknél enyhe tünetekkel jár, másoknál súlyos, kiújuló panaszokat okoz. A kiújulás esélye különösen magas akkor, ha az első gyulladás után nem történik megfelelő sebkezelés, a sebet túl korán zárják le, vagy ha az érintett nem változtat életmódján. A tartós gyógyulás esélyét jelentősen növeli az úgynevezett nyitott sebkezelési technika, amely során a ciszta eltávolítása után nem zárják össze azonnal a sebet, hanem nyitva hagyják, így lehetővé téve a belső váladék teljes kiürülését. A seb ezután alulról fölfelé gyógyul be, bár ez hosszabb időt vesz igénybe, de csökkenti a tályog visszatérésének esélyét.
Egy másik korszerű megoldás az ún. Bascom-féle műtéti technika, amely kisebb metszésekkel dolgozik, célzottan távolítja el a járatokat, és a gyógyulás során kisebb heget hagy maga után. Alternatív módszerként lézeres kezelés is szóba jöhet, amely során a járatokat belülről roncsolják le és zárják el. Ezek a beavatkozások főként akkor jöhetnek szóba, ha a ciszta visszatérő vagy szövődményekkel jár.
Fontos megemlíteni a pszichés terhelést is: a krónikus fájdalom, az állandó váladékozás, a hosszas sebkezelés és a visszatérő műtétek sokaknál stresszt, szorongást, sőt önértékelési problémákat is okozhatnak. Ez különösen igaz fiatal felnőttekre, akik életük aktív szakaszában találkoznak a betegséggel. Az érintettek támogatására már léteznek online közösségek és tapasztalatmegosztó fórumok, ahol hasznos tanácsokat és lelki támogatást is kaphatnak.
Végezetül: a pilonidális ciszta nem szégyen, és semmiképp sem szabad halogatni az orvosi vizsgálatot – minél korábban történik meg a diagnózis és a kezelés, annál jobb az esély a teljes gyógyulásra és a kiújulás megelőzésére.
Minél hamarabb keressünk fel bőrgyógyász szakorvost, ha
A legtöbb esetben a pilonidális ciszta, főleg ha nem súlyosan gyulladt, szövődmények nélkül gógyul. Az esetek felében azonban a betegség kiújulására kell számítani.
Előfordulhat az is, hogy a ciszta elfertőződik, gennyes tályoggá válik. Az egyik legsúlyosabb komplikáció, hogy a ciszta a beavatkozás ellenére újra megtelik gennyel, így a műtéti beavatkozást meg kell ismételni. A nem kezelt, elhanyagolt pilonidális ciszta krónikussá válhat, abból folyamatosan genny ürülhet, állandósulhat a gyulladás és a fájdalom. A krónikus pilonidális betegség pedig megnövelheti az érintett területen kialakuló daganatos betegség rizikóját, ám ez rendkívül ritka. Minimális az esélye, de nem lehet kizárni teljesen azt sem, hogy a helyi fertőzés továbbterjed, szisztémássá válik.
A pilonidális ciszta kezelése attól függ, mekkora az elváltozás, milyen mértékű a gyulladás, mennyire van tele gennyel a tályog, okoz-e fájdalmakat az érintettnek. Kisebb, nem fájdalmas és nem elfertőződött cisztánál egyszerűbb házi módszerekkel (pl. borogatással) enyhíthetők a tünetek, és rövid idő alatt a ciszta magától is elmúlhat.
Nagyobb, fájdalmas, gennyes ciszta esetén szakorvosi beavatkozás szükséges. A sebész vagy a bőrgyógyász felnyitja vagy leszívja a cisztát, kitisztítja és fertőtleníti a sebet. A beavatkozás után a gyógyulás hosszadalmas lehet, 4-6 hétig vagy még tovább is elhúzódhat, és a seb rendszeres kötözésére is szükség lehet.
A gyulladás mértékétől, a pilonidális tályog méretétől, a betegség súlyosságától függ, hogy szükség van-e gyógyszeres kezelésre vagy sem. Elfertőzödött pilonidális ciszta esetén széles spektrumú antibiotikumot írhat fel a kezelőorvos.
A megelőzésben az életmód megváltoztatásának nagy szerepe van. Érdemes a túlsúlytól megszabadulni, kevesebb időt tölteni ülve, rendszeresen mozogni, sportolni. A másik fontos tényező, hogy az érintett területet oly módon kell ápolni, hogy minél kisebb legyen a bőrirritáció esélye.
A pilonidális ciszták megelőzéséhez, kezeléséhez, kiújulásuk megakadályozásához rendkívül fontos az érintett terület tisztán és szárazon tartása.
Az ülő életmód több szempontból is kedvez a pilonidális betegség kialakulásának, fokozza a farokcsontra nehezedő nyomást, egy-egy ponton dörzsöli, irritálja a bőrt, hosszú távon pedig a hozzájárulhat az elhízáshoz. Akár megelőzni szeretnénk a pilonidális ciszta kiújulását, akár már meglévő betegség esetén enyhítenénk a tüneteket vagy támogatnánk a gyógyulást, rendkívül fontos, hogy megfelelően üljünk – főleg, ha sok időt töltünk az íróasztalnál, a számítógép előtt vagy a kormány mögött.
A pilonidális ciszták megelőzésénél elsősorban az érintett terület, vagyis a gerinc alsó részének és a farpofáknak a higiéniájára kell figyelni. Viseljen természetes anyagból készült fehérneműt, ne üljönk túl sokáig egy helyben, rendszeresen álljonk fel, mozgassa át végtagjait.
Forrás: Shutterstork.com
Sokat segíthet egy speciális, a farokcsontot kímélő, tehermentesítő párna (coccyx párna). Ez nem azonos az aranyeresek vagy frissen szült anyukák számára ajánlott fánk alakú párnával! A coccyx párna inkább egy olyan ülőpárnára emlékeztet, melynek közepéből kivágtak egy darabot; leginkább a gyermekrajzok szivárványára vagy vastag U-betűre hasonlít.
A párna így két oldalt nyújt támasztékot (tulajdonképpen a comboknak), míg a középső, üres rész nem nyomja a farokcsontot. Ilyen párnát 10 000 forint alatt beszerezhetünk, de kipróbálhatjuk, hogy U alakú szoptatós párnára, esetleg utazáshoz használt nyakpárnára ülünk. Olcsó, könnyen elkészíthető megoldás lehet még, ha félbehajtott és szigetelőszalaggal rögzített vízi nudlira ülünk, sőt még az is beválhat, ha egy hosszú szárú, vastagabb zoknit töltünk meg (akár rizzsel, vagy kallódó fél pár zoknikkal…) és formálunk U alakúra.
Ne görnyedjünk a székben, és félig fekvő pozíciót se vegyünk fel, még ha ez elsőre sokkal kényelmesebbnek tűnik is. Ezek a pózok nagyobb nyomást gyakorolnak a farokcsontra és az érintett terület irritációját is fokozzák. Végül, ne felejtsünk el óránként néhány percre felállni, kinyújtózni, mozogni egy kicsit.
Ez elsősorban a betegség súlyosságától, a ciszta méretétől függ. A kicsi, nem gyulladt, nem elfertőződött elváltozások természetesen maguktól is elmúlhatnak, akár kezelés nélkül is.
A ciszta méretétől, a betegség súlyosságától, a javasolt terápiától függően a pilonidális ciszta 4-12 hét alatt gyógyul.
Bár a pilonidális tályog gyulladásában baktériumoknak is van szerepe, a pilonidális ciszta – egy pattanáshoz hasonlóan – nem fertőz. Nem kell attól tartani, hogy a ciszta megérintése, vagy az abból távozó gennyes váladékkal való kontaktus következményeként a másik embernél is kialakul a betegség.
A pilodinális ciszta nem pattanás (bár hasonlíthat rá), ezért bármennyire is „csábító”, ne piszkáljuk, ne próbáljuk meg kinyomni. Egyrészt, nem érünk el vele túl sokat, mert a cisztában lévő, felgyülemlett váladékot úgysem tudjuk teljesen eltávolítani, és idővel újra meg fog az telni, másrészt, a ciszta piszkálásával, nyomkodásával, kapargatásával csak megnő az elfertőződésének a rizikója.
A rendszeres mozgás rendkívül fontos a pilonidális ciszták megelőzése szempontjából, a túlsúly és az ülő életmód egyaránt kiemelt rizikótényező. A kerékpározásról sem kell teljesen lemondani, de fontos, hogy megfelelő ülést válasszunk ehhez. Korlátozásokra inkább akkor számíthatunk, ha a pilodinális tályogot műtéti úton nyitották fel és távolították el. A műtét utáni első két hétben ne végezzünk semmilyen megerőltető fizikai tevékenységet, ne emelgessünk nehéz súlyokat. 6-8 hétig ne kerékpározzuk! Uszodába, fürdőbe pedig addig ne menjünk, míg a műtéti seb teljesen be nem gyógyult.
A pilonidális ciszta, bár kellemetlen és nem is túl esztétikus látvány, nem daganat. A tüneteket nem rosszindulatú sejtburjánzás, hanem (alapvetően) bőrirritáció okozza. A pilonidális betegséghez kapcsolódó bőrpír, fájdalom, duzzanat, gennyes váladék nem az elrákosodás, hanem a gyulladás jele. Ennek ellenére sajnos nem lehet kizárni, hogy azon a területen, ahol a pilonidális ciszta is megjelenik, daganatos betegség alakuljon ki. Az esélye ennek azonban rendkívül kicsi, alig 0,1 százalék (a feljegyzett esetek száma 100 alatt van a világon), és minden esetben krónikus, több évtizeden keresztül folyamatosan kiújuló, nem megfelelően kezelt ciszták szövődményeként alakul ki.
Felhasznált irodalom:
Petefészekrák vagy cisztás elváltozás? Így különböztethető meg a két állapot – ha ugyan.
A pilonidális ciszta a hát alsó részén, a farokcsontnál kialakuló fájdalmas elváltozás. A pattanásra emlékeztető nagy méretű, gennyel teli ciszta eltávolításához gyakran szakorvosi beavatkozás szükséges, ilyenkor műtéti úton kell felnyitni a cisztát.