Meg lehet-e tünetek alapján különböztetni a petefészekrákot és a petefészekcisztát?

Petefészekrák vagy cisztás elváltozás? Így különböztethető meg a két állapot – ha ugyan.

A petefészekciszták és a petefészekrák sokszor „egy nyelvet beszélnek”: hasonló tüneteket produkálnak, néha pedig egyáltalán nem okoznak panaszt. Talán éppen ez teszi őket annyira megtévesztővé. Egy szokatlan hasi fájdalom vagy tartós puffadás esetén gyakran csak a vizsgálatok adnak választ arra a kérdésre, ami a legtöbb nő fejében ilyenkor megfogalmazódik: vajon ártalmatlan cisztáról vagy egy komolyabb, akár életet is veszélyeztető daganatról van szó?

A jó hír, hogy az orvostudomány ma már többféle eszközt kínál arra, hogy ezt a különbséget minél pontosabban meghatározzuk – és az is biztató, hogy a legtöbb cisztás elváltozás valóban nem jelent daganatos betegséget. A kérdés az, hogyan lehet felismerni azokat a jeleket, amelyek indokolttá teszik a továbblépést.

Miért nem lehet a tünetekre hagyatkozni?

Bár sokan azt gondolnák, hogy a két állapot élesen elkülönül a panaszok alapján, a valóságban ezek nagy átfedést mutatnak. A hasi puffadás, az alhasi diszkomfort vagy a gyakori vizelési inger ugyanúgy előfordulhat egy hormonális okból kialakult jóindulatú cisztánál, mint egy kezdődő petefészekdaganatnál. A különbség nem is annyira a tünetek fajtájában, inkább a lefolyásukban keresendő.

Ha a panaszok néhány napon belül elmúlnak, és a menstruációs ciklussal összefüggésben jelentkeznek, általában nincs ok aggodalomra. Ám ha ezek a tünetek több héten át fennállnak, súlyosbodnak, vagy egyáltalán nem köthetők semmilyen életmódbeli vagy hormonális változáshoz, az már okot adhat arra, hogy alaposabb kivizsgálást kérjünk. Különösen, ha szokatlan vérzést, gyors hasi növekedést vagy megmagyarázhatatlan fogyást is tapasztal.

Önmagukban azonban a tünetek ritkán jelzik biztosan, hogy mi zajlik valójában a szervezetben.

Ciszták: gyakoriak, többnyire ártalmatlanok

A petefészekciszták jó része a szervezet természetes működésének része. Különösen a reproduktív korban gyakoriak az úgynevezett funkcionális ciszták, mint például a tüszőciszta vagy a sárgatest-ciszta. Ezek rendszerint folyadékkal teltek, vékony falúak, és az esetek többségében mindenféle beavatkozás nélkül felszívódnak néhány hét alatt.

Ha ultrahangvizsgálat során ilyet találnak, de semmilyen panaszt nem okoz, az orvos gyakran csak kontrollvizsgálatot javasol 6–8 hét múlva. Ez önmagában nem indokol aggodalmat.

Ugyanakkor nem minden ciszta viselkedik „mintaszerűen”. Ha például szilárd részek, többkamrás szerkezet vagy kóros erezettség jelenik meg az ultrahangképen, akkor további vizsgálatok válhatnak szükségessé.

A petefészekrák alattomos: mit érdemes tudni róla?

A petefészekrák különösen alattomos, mivel korai stádiumban szinte észrevétlen. A panaszok – ha jelentkeznek – sokszor más betegségekre emlékeztetnek, mint például irritábilis bél szindróma vagy hólyaghurut. Ám a tartós, fokozódó puffadás, az alhasi teltségérzés, a gyakori vizelési inger, az étvágytalanság, valamint a korai telítettségérzet már olyan kombináció, amely gyanút kelthet.

Különösen figyelemfelkeltő, ha ezek a tünetek több mint 2–3 héten keresztül fennállnak, és semmilyen egyszerű életmódbeli változtatás nem enyhíti őket. Az is fontos tényező, hogy menopauza után szokatlan vérzés jelentkezik-e, hiszen ez önmagában is indokolhat részletesebb kivizsgálást.

Hogyan lehet biztosan megkülönböztetni őket?

A klinikai gyakorlatban a nőgyógyászok nem tünetek alapján döntenek a továbblépésről, hanem egy komplex vizsgálati lánc segítségével. Ennek része az ultrahang, a laborvizsgálatok, az esetleges MR-vizsgálat és a különféle kockázati modellek alkalmazása.

Az első lépés rendszerint az ultrahangvizsgálat, amely az elváltozás szerkezetét, folyadéktartalmát és erezettségét is képes feltérképezni. Egy egyszerű, folyadékkal telt ciszta esetén nincs szükség komolyabb beavatkozásra, de ha az ultrahangon szilárd komponens, több kamra, vagy kóros vérkeringés látható, akkor további lépésekre lehet szükség.

Ilyen esetben a szakorvos gyakran alkalmazza az IOTA Simple Rules rendszert, amely az ultrahangképek alapján próbálja meghatározni az elváltozás jó- vagy rosszindulatúságát. A legfrissebb tanulmányok szerint ez a modell akár 92%-os pontosságot is elérhet.

Amennyiben az ultrahang nem ad egyértelmű eredményt, az orvos MRI-vizsgálatot is kérhet. Egy 2024-es kutatás szerint a diffúziós súlyozású MRI (DW‑MRI) 95%-os érzékenységgel különböztette meg a rosszindulatú elváltozásokat.

Ezzel párhuzamosan laborvizsgálat is történik. Itt leggyakrabban a CA‑125 tumormarkert nézik, amely emelkedett érték esetén jelezheti a petefészekrák jelenlétét – ám ezt sok más állapot is befolyásolhatja (például endometriózis, menstruáció). Ezért értéke önmagában nem diagnosztikus, de más eredményekkel kombinálva már igen hasznos lehet.

A szakemberek a labor- és képalkotó eredmények alapján gyakran kiszámítják a RMI-indexet (Risk of Malignancy Index), amely a menopauzális állapotot, az ultrahang eredményt és a CA‑125 értéket veszi figyelembe. Ennek alapján megalapozott döntés születhet arról, hogy szükség van-e műtétre, vagy elegendő a megfigyelés.

És mi a helyzet a genetikai hajlammal?

Fontos megemlíteni, hogy azoknál a nőknél, akiknél a családban előfordult már petefészekrák, emlőrák, vagy ismert genetikai mutációk (például BRCA1, BRCA2, Lynch-szindróma) jelen vannak, a kockázat lényegesen magasabb. Ilyen esetekben nemcsak rendszeres szűrés javasolt, hanem akár genetikai tanácsadás és célzott kivizsgálás is.

Mit tehet, ha Önnél ciszta vagy elváltozás merül fel?

Ha az elváltozás kicsi, egyszerű szerkezetű és tünetmentes, az orvos sok esetben csak megfigyelést javasol. Ám ha a tünetek tartósak, az ultrahang nem egyértelmű, vagy rizikófaktor áll fenn (például menopauza, családi halmozódás), akkor fontos, hogy ne várakozzon: kérjen további vizsgálatokat, akár másodvéleményt is.

A legtöbb nőgyógyász ma már a nemzetközileg validált modellekre (IOTA, O‑RADS) és a kombinált értékelési módszerekre épít, hogy biztosabb képet kaphasson az elváltozás természetéről.

Mikor lehet szükség megelőző (profilaktikus) műtétre?

A petefészek eltávolítása megelőző céllal – szaknyelven profilaktikus oophorectomia – nem általános javaslat. Csak bizonyos, egyértelműen magas kockázatú helyzetekben alkalmazzák. Ilyen például:

• BRCA1 vagy BRCA2 génmutáció jelenléte: ezek drasztikusan megemelik a petefészek- és emlőrák kialakulásának esélyét. A BRCA1 hordozók esetében a petefészekrák élettartam-kockázata akár 40–60% is lehet.
• Lynch-szindróma (örökletes nem-polipózus vastagbélrák szindróma): nőknél ez is növeli a petefészekdaganatok előfordulását.
• Erőteljes családi halmozódás: ha elsőfokú rokonánál (anya, nővér) diagnosztizáltak petefészek- vagy emlőrákot, különösen fiatal korban.

Ezekben az esetekben a szakértők általában 35–45 éves kor között javasolják a kétoldali petefészek- és petevezeték-eltávolítást, főként ha a gyermekvállalás már megtörtént. Ez a műtét jelentősen – akár 80–90%-kal – csökkenti a petefészekrák kialakulásának esélyét.

Hogyan zajlik egy cisztaműtét?

A cisztaműtét célja a petefészek megőrzése mellett az elváltozás eltávolítása. A leggyakoribb eljárás a laparoszkópos cisztaeltávolítás, amely ma már minimálisan invazív technika – néhány apró metszésen keresztül, kamerával segítve végzik.

A műtét menete röviden:

1. 1 Altatásban történik.
2. 2 A sebész apró bemetszéseken keresztül bevezeti a kamerát és a műszereket.
3. 3 A cisztát eltávolítja, miközben lehetőség szerint a petefészek egészséges része érintetlen marad.
4. 4 Ha gyanús az elváltozás, intraoperatív szövettani vizsgálat is történhet (ún. fagyasztás).
5. 5 A műtét után néhány órás megfigyelés következik, gyakran már másnap hazamehet.

Ha a ciszta nagy méretű, vagy daganatra utal, akkor hasi műtétre (laparotomiára) is sor kerülhet, amely nagyobb feltárást igényel, de így is jól tervezhető, biztonságos beavatkozás.

Hogyan csökkenthető a petefészekrák kockázata életmóddal?

Bár a petefészekrák jelentős része genetikai eredetű, vannak olyan életmódbeli tényezők, amelyek befolyásolhatják a kockázatot. A World Cancer Research Fund és a CDC is kiemeli:

1. 1 Hosszabb hormonális kontroll. A fogamzásgátló tabletták több mint 5 éves használata akár 30–50%-kal is csökkentheti a petefészekrák kockázatát. A hormonális elnyomás (terhességek, szoptatás, tabletták) csökkenti az ovulációk számát – ez az egyik fő rizikófaktor.
2. 2 Túlsúly csökkentése. Az elhízás fokozza a krónikus gyulladást és ösztrogénhatást, ami több daganattípus – köztük a petefészekrák – kockázatát is növelheti. A kiegyensúlyozott, zöldségekben és rostokban gazdag étrend, valamint a rendszeres mozgás védő hatású.
3. 3 Dohányzás kerülése. Bizonyos típusú petefészekrákok (pl. mucinosus) gyakoribbak dohányosoknál.
4. 4 Endometriózis kezelése. Az endometrióma, különösen, ha nagy és évekig fennáll, növeli az ún. „clear cell” és endometrioid típusú petefészekdaganatok kockázatát. Kezelése nemcsak a fájdalmat enyhíti, hanem a hosszú távú rizikót is mérsékli.
5. 5 A gyógynövényekkel és „méregtelenítéssel” óvatosan! Az interneten keringő „méhfiatalító”, „petefészek-tisztító” kúrák többsége nemcsak hatástalan, de akár veszélyes is lehet. Minden életmódbeli változtatás előtt érdemes orvossal konzultálni, különösen hormonrendszeri kérdésekben.

Összefoglalva

A petefészekciszták és a petefészekrák közötti különbségtétel nem egyszerű, de ma már számos korszerű módszer áll rendelkezésre, hogy a nőgyógyászati vizsgálatok ne találgatásokra, hanem bizonyítékokra épüljenek. A kulcs az időben történő felismerés, a komplex kivizsgálás, és az, hogy Ön ne csak a tünetekre hagyatkozzon – hanem merjen kérdezni, kivizsgáltatni magát, és ha kell, másodvéleményt kérni. A jóindulatú ciszták a legtöbb esetben nem okoznak gondot, de fontos észrevenni, ha valami másról van szó.

Kapcsolódó cikk

Nem eszik többet, mégis nőtt a hasa? A petefészekrák korai tünete is lehet

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!