Amiről beszélnek: amikor egy nő tagadja saját terhességét...

Az, hogy a nyolc újszülöttjét meggyilkoló francia nő a terhességtagadás nevű szindrómában szenved-e, meghatározhatja, hogy hosszú börtönbüntetés, vagy intenzív pszichiátriai kezelés vár rá a tárgyalás után.

Az ügyész a múlt héten azt nyilatkozta, a 45 éves Dominique Cottrez bevallotta, hogy tudatában volt terhességeinek. A kijelentés az ügyész szerint azt jelenti, hogy nem hozhatja fel a szindrómát saját védelmében.

Cottrez védőügyvédje azonban erre úgy reagált, hogy az állam elhamarkodottan jutott erre a következtetésre. "Számos pszichiáter nem értene egyet ezzel. Csupán azért, mert valaki tudatában van a terhességnek, még nem jelenti azt, hogy nem tagadja azt" – mondta az újságíróknak.

Sophie Marinopoulos, a nantes-i szülészeti kórház pszichiátere elmondta, hogy a szindrómát már más csecsemőgyilkossági esetekben is felhozták a vádlott védelmében – teljesen törvényesen. "Tudomásom szerint a nők nem azért tervezik a terhességüket, hogy megöljék saját gyermeküket. Ilyen esetben pszichológiai zavarról van szó" – nyilatkozta az AFP hírügynökségnek.

A szakértők a terhességtagadás három típusát különböztetik meg. Laura Miller, a bostoni Brigham and Women’s kórház orvosa elmondta, hogy az úgynevezett átható tagadás esetén nem csak az érzelmi jelentőséget, hanem magát a terhesség létezését is elzárják a tudatosság elől. Pszichotikus tagadás esetén a nem elismert terhesség súlyos elmebetegségben szenvedő nőkben fordul elő, amit időnként bántalmazás is kísér. Érzelmi tagadás esetén azonban a nők intellektuálisan tudatában vannak állapotukkal, mégis úgy vélik, úgy érzik, és úgy viselkednek, mintha nem lennének terhesek. Ebbe az elmeállapotba például a magzatra káros kábítószerektől függő nők kerülhetnek, hogy ezzel csillapítsák bűntudatukat.

Mindhárom típus esetében jellemző, hogy az érintett nők a testtömeg-növekedést, az emlő elváltozásait, sőt még a szülési fájdalmakat is félremagyarázzák maguknak. Partnerük és a rokonság figyelmét is elkerülhetik a változások, különösen akkor, ha a várandós nő rendkívül túlsúlyos; pontosan ez volt a helyzet Cottrez esetében is.

Az Ohiói Egyetem egyik nemrégiben készült tanulmányából az derült ki, hogy 1998 és 2003 között ötszázból körülbelül egy terhesség esetén került sor terhességtagadásra. A teljes tagadás (amikor a várandós nő csak a szüléskor ébred tudatára annak, hogy terhes) még ennél is ritkábbnak bizonyult, mindössze 2500-ból egy esetben fordult elő. A német és francia kutatások is hasonló eredményeket hoztak.

A terhességtagadás kérdése tavaly került rivaldafénybe Franciaországban egy másik csecsemőgyilkossági ügy kapcsán. Veronique Coujault három újszülöttjét ölte meg; kettőt lefagyasztott, egyet pedig elégetett. Cottrez esetéhez hasonlóan az ő férje is azt vallotta, hogy fogalma sem volt a történtekről.

Roland Coutanceau francia igazságügyi pszichiátriai szakértő azonban szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a szindróma szerepet játszana a két nő esetében. "Személy szerint nem hiszek a terhességtagadásban. Nincs szükségünk erre ahhoz, hogy megmagyarázzuk a történteket" – nyilatkozta.