Szívzörej és szívdobogás: ezt a hangot figyelik a sztetoszkóppal az orvosok

Kezelés

2024. szeptember 19. 07:19

A hallgatózás a szív felett az egyik legrégebbi és leggyakrabban használt vizsgáló módszer a kardiológiában mind a mai napig. Fonendoszkóppal, sztetoszkóppal, illetve a csecsemőknél a fülünket a testre szorítva hallgatjuk a szívhangokat

A szívműködés vizsgálatához a kardiológus szakorvos részletesen felveszi a páciens kórtörténetet, kikérdezi a tünetekről és fizikai vizsgálatot végez. Az orvos egy ilyen vizsgálat során olyan kockázati tényezők jelenlétét keresi, mint például a magas vérnyomás, a koszorúér-betegség vagy a cukorbetegség. A klasszikus fonendoszkópos, sztetoszkópos vizsgáati módszert még a XXI. században sem lehet mellőzni.

Mire jó a sztetoszkóp, fonendoszkóp?

Sztetoszkóp segítségével a kardiológus meghallgatja a tüdőt és vértolulás jeleit keresi. A sztetoszkóp segítségével a rendellenes szívhangokat is lehet észlelni, amelyek szívelégtelenségre utalhatnak. A szakorvos a nyaki ereket is megvizsgálhatja, valamint ellenőrzi a hasat és a lábakat, hogy be vannak-e dagadva? Néhány tünet már hallgatózással is felhívhatja a figyelmet az olyan betegségekre, mint a szívzörej - mondta le dr. Vaskó Péter a KardioKözpont szakorvosa.

Miért „hallgatóznak” még manapság is az orvosok?

A hallgatózás a szív felett az egyik legrégebbi és leggyakrabban használt vizsgáló módszer a kardiológiában mind a mai napig. Fonendoszkóppal, sztetoszkóppal, illetve a csecsemőknél a fülünket a testre szorítva hallgatjuk a szívhangokat

Fontos elkülöníteni a normális szívhangokat, az akcidentális és a kóros szívzörejeket. A zörejek megjelenésének helyét punctum maximumnak nevezzük, ami arra a pontra vonatkozik, ahol a legerősebben hallható. Ha ez megvan, a zörejek intenzitását és hosszúságát kell meghallani és leírni. Ezt a klasszikus módszert még a XXI. században sem lehet mellőzni, legfeljebb ki kell egészíteni a szívultrahang, hogy a zörej okát egészen pontosan meg tudjuk határozni.

Milyen hangokat hallhatók meg a sztetoszkópból?

Normál körülmények között felnőttekben kétféle hangot lehet hallani. Ezek a hangok elsősorban a billentyűk mozgásából, leginkább a becsapódásukból erednek. I. és II. szívhangot figyelhetünk meg.

A szisztolés I. hang döntően a pitvar és kamra határán lévő, két- és háromhegyű billentyű bezáródásakor hallatszik, amelyhez más komponensek is hozzáadódnak.
A diasztolés II. szívhang a kamrák és a nagyerek (aorta és pulmonális) billentyűk záródásakor keletkezik. Ezen zörejek helyéből, erejéből, intenzitásából és hosszúságából már következtetni lehet a betegségre.

Mindezek alapján a szívzörejek három csoportjáról beszélhetünk:

1 szisztolés-,
2 diasztolés-
3 és szisztolo-diasztolés zörejek.

A zörejek legnagyobb része a billentyűk elváltozásából származik. A billentyűk két leggyakoribb elváltozása a szűkület és a rossz, elégtelen záródás. Gyermekkorban gyanú esetén fontos egy esetleges fejlődési rendellenesség megállapítása és a két szívfél közötti sövény nyitva maradásának vizsgálata, hiszen innen is származhat zörej.

Végül zörejt okozhat a magas láz, vérszegénység (anaemia), a gyorsult keringés, és például a szívburok gyulladása is. Hallható még az ún. galopp hang, (vagy galopp ritmus), ami a kamra izomzatának betegsége, vagy ritmuszavar következtében jön létre.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Szívzörej miatt szinte sosem fordulnak orvoshoz a páciensek, ugyanis nem hallható. Ami esetleg felhívhatja a tünet mögötti betegségre a figyelmet, az néhány olyan általánosabb panasz, mint

a gyorsabb kifulladás
vagy a fáradékonyság,
esetleg a családban öröklődő szívbetegség.

Ilyenkor, a sztetoszkóppal vagy szívultrahanggal történő vizsgálatok során fedezhetjük fel a szívzörejt is. Ha a kikérdezés, a sztetoszkópos vizsgálat és a szívultrahang alapján beazonosítjuk a forrást, felállíthatjuk a diagnózist és elrendelhetjük a kezelést.

Milyen műszeres vizsgálat következhet a fizikai vizsgálat után?

Laborvizsgálat. Vérvétel segítségével megállapítható olyan betegségek jelenléte, amelyek szívbetegségeket okozhatnak.
Mellkasi röntgen. A röntgenvizsgálat képes megmutatni az orvosnak, hogy a tüdőben vagy a szívben van-e tartós elváltozás. A mellkasi röntgen alkalmas egyéb betegségek felismerésére is, amelyek megfelelő szívműködés esetében is magyarázatot adhatnak a tünetekre.
EKG-vizsgálat. E vizsgálat során elektródák segítségével mérik a szív elektromos aktivitását. Ez a módszer segít a kardiológus szakorvosnak a szívritmuszavarok és egyéb szívkárosodások észlelésében.
Szívultrahang. A szívultrahang hanghullámok segítségével élőképet mutat a szívről. A vizsgálatból az orvos meg tudja mondani a szív méretét és alakját, valamint, hogy található-e a szíven valamilyen rendellenesség. A szívultrahang segít az ejekciós frakció mérésében, amely az egyik legfontosabb mérőszáma a szív teljesítményének.
Terheléses EKG. A terheléses EKG lényege, hogy fizikai aktivitás alatt is megmérhesse az orvos a szív teljesítményét. A vizsgálat során szobakerékpáron kell tekerni, így észrevehetők azok a szívproblémák is, amelyek nyugalmi állapotban nem feltétlenül jelentkeznek.
CT vizsgálat. A szív CT vizsgálata esetében kontrasztanyagos röntgenvizsgálattal részletesen megvizsgálják mellkast és a szívet.
MRI vizsgálat. Szívet érintő MRI vizsgálat esetén rádióhullámok segítségével több irányból felvételeket készítenek a szívről, amelyről így részletes képet kaphatunk.
Coronarográfia. E vizsgálat során egy vékony cső, katéter segítségével a lágyék vagy a kar erein keresztül a koszorúereket vizsgálják. Kontrasztanyag segítségével az orvosok megvizsgálják a nyaki erek állapotát és megkeresik az esetlegesen beszűkült vagy eltömődött ereket.
Szívizom-biopszia. A vizsgálat során az orvos egy műszer segítségével az ereken keresztül kimetsz egy kis darabot a szívből. Ezután a szövettel különböző vizsgálatokat végeznek, amelyekből kiderül hogy jelen vannak-e szívbetegségek.

Összegzés

A kardiológus szakorvos részletesen felveszi a páciens kórtörténetét és kikérdezi a tünetekről.
A sztetoszkóp segítségével a kardiológus meghallgatja a tüdőt és vértolulás jeleit keresi.
A klasszikus vizsgálat módszerei mellett ma már a szívultrahang is segíthet a diagnózis felállításában.
A zörejek elhelyezkedését és jellemzőit pontosan meg kell határozni a diagnózis érdekében.
Az ún. galopp hang a kamra izomzatának betegsége vagy ritmuszavar következtében keletkezik.