Egy 11 éves kanadai fiú tragikus esete hívja fel a figyelmet arra, hogy a denevérrel történt közvetlen érintkezést akkor is komolyan kell venni, ha sem harapás, sem karmolás nem látható.
- Egy 11 éves kanadai fiú denevérrel történt közvetlen érintkezés után halt meg veszettségben, harapás vagy karmolás nélkül.
- A veszettség vírusát akár apró, láthatatlan bőrsérüléseken vagy nyálkahártyán keresztül is meg lehet kapni.
- A kezdeti tünetek gyakran félrevezetőek, és a betegség a tünetek megjelenése után szinte mindig halálos.
- A denevér normálisnak is tűnhet, és látható sérülés nélkül is fertőzhet.
- A veszettség tünetei előtt megkezdett, megfelelő orvosi kezelés szinte minden esetben megelőzi a halálos kimenetelt, ezért minden közvetlen denevérkontaktus után orvoshoz kell fordulni.
A veszettség napjainkban már ritka betegség a fejlett országokban, mégis szinte mindig halálos, ha a tünetek megjelennek. Dobson Szabolcs gyógyszerengedélyeztetési szakértő bejegyzése arra hívja fel a figyelmet, hogy a denevérrel történt közvetlen érintkezést akkor is komolyan kell venni, ha sem harapás, sem karmolás nem látható. Az esetet a Canadian Medical Association Journal (CMAJ) ismertette, és fontos tanulságokkal szolgál a lakosság és az egészségügyi szakemberek számára egyaránt.
Egy denevér az arcára repült alvás közben
A fiú a család észak-ontariói nyaralójában aludt, amikor arra ébredt, hogy egy denevér van az orrán és a száján. Ijedtében lesöpörte magáról az állatot, amelyet édesapja befogott, majd szabadon engedett.
Mivel nem volt látható harapás vagy karmolás, a denevér pedig nem viselkedett furcsán, a család nem gondolta, hogy fennállhat a veszettség veszélye, ezért nem fordult orvoshoz. Pedig már ez a közvetlen érintkezés is elegendő ok lett volna arra, hogy sürgősen egészségügyi ellátást kérjenek – írja Dobson.
Először más betegségre gyanakodtak
Az érintkezést követően 19 nappal a fiúnál jobb oldali arcbizsergés és zsibbadás jelentkezett, amelyet az arca felpuffadása és étvágytalanság követett.
Az első orvosi vizsgálat során Bell-féle arcidegbénulásra gyanakodtak, ezért herpeszvírus elleni kezelést kezdtek. Állapota azonban gyorsan romlott: nyelési nehézség, hányás, féloldali arcgyengeség, beszédzavar, láz, zavartság és hallucinációk alakultak ki.
Amikor gyermek-intenzív osztályra került, az orvosok már veszettségre gyanakodtak. A diagnózist PCR-vizsgálat igazolta, amely a denevérekben előforduló veszettségvírus-változatot mutatta ki.
A fiú 17 nappal a kórházi felvételét követően meghalt.
Látható harapás nélkül is bekövetkezhet a fertőzés
A veszettség vírusa leggyakrabban harapással terjed, de fertőzött nyál nyálkahártyára – például a szájba, az orrba vagy a szembe –, illetve apró, észrevétlen bőrsérülésre kerülve is bejuthat a szervezetbe.
A denevérek harapása rendkívül apró lehet, ezért gyakran észrevétlen marad, vagy rövid idő alatt nyom nélkül gyógyul. Ezért a látható sérülés hiánya nem zárja ki a fertőződést.
A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a veszett denevér nem feltétlenül viselkedik szokatlanul. Az állat teljesen normálisnak is tűnhet, ezért viselkedése alapján nem lehet eldönteni, fertőzött-e.
Mikor kell komolyan venni a denevérrel való találkozást?
Az eset kapcsán a szerzők egy fontos félreértést is tisztáznak. Ha valaki csupán egy denevért talál a hálószobában, de nincs bizonyított közvetlen érintkezés, az önmagában nem feltétlenül indokolja az expozíció utáni megelőző kezelést.
Más a helyzet azonban akkor, ha a denevér közvetlenül hozzáért az emberhez, különösen az archoz vagy a nyálkahártyákhoz. Ebben az esetben a fiú arra ébredt, hogy a denevér az orrán és a száján volt, ami egyértelműen olyan expozíciónak számított, amely sürgős orvosi értékelést és a PEP mérlegelését indokolta volna – írja Dobson.
A tünetek megjelenése után szinte mindig halálos
A veszettség az egyik leghalálosabb ismert fertőző betegség. A vírus az idegeken keresztül jut el az agyba, ahol súlyos agyvelőgyulladást okoz.
A kezdeti tünetek gyakran megtévesztők: influenzaszerű panaszok, bizsergés vagy fájdalom jelentkezhet a fertőzés helyén, majd nyelési nehézség, fokozott nyáltermelés, izomgörcsök, zavartság, hallucinációk és a jellegzetes víziszony (hidrofóbia) alakulhat ki. A tünetek megjelenése után jelenleg nincs bizonyítottan hatékony kezelés, ezért a betegség szinte minden esetben halálos kimenetelű.
Időben megkezdett kezeléssel megelőzhető
A tragédia különösen megrázó, mert a veszettség az egyik legjobban megelőzhető fertőző betegség.
Ha a lehetséges fertőződést követően – még a tünetek kialakulása előtt – megkezdik az expozíció utáni megelőző kezelést (PEP), amely alapos sebellátásból, veszettség elleni oltásokból és szükség esetén veszettség elleni immunglobulinból áll, a betegség kialakulása gyakorlatilag megelőzhető.
A szerzők által idézett adatok szerint 1980 és 2022 között világszerte évente mintegy 29 millió ember részesült PEP-kezelésben, miközben mindössze 122 dokumentált kezelési kudarcot írtak le. Ezek többsége késői orvoshoz fordulással, nem megfelelő kezeléssel vagy súlyos immunhiánnyal függött össze.
A történet legfontosabb tanulsága nem az, hogy a veszettség szinte mindig halálos, hanem az, hogy időben szinte mindig megelőzhető. Ha valakit megharap vagy megkarmol egy denevér, vagy arra ébred, hogy az állat közvetlenül az arcán, az orrán vagy a száján volt, nem szabad megvárni a tünetek kialakulását. Azonnal orvoshoz kell fordulni, és fel kell venni a kapcsolatot a területileg illetékes közegészségügyi hatósággal. Mire a tünetek megjelennek, a kezelés lehetősége szinte mindig elveszik.
Megsérült a gyerekem denevérek lakta helyen - mi a teendő? Az orvos válaszol
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
