Mindenki ezt nézi most!

Betegségek: kezelni vagy megelőzni?

2010.06.28. Módosítva: 2017.02.15.

Kezeljük vagy előzzük meg a betegséget? Nyilvánvaló tény, hogy a betegség nem olcsó mulatság: a gyógyszerek, a kórházi ellátás, a munkából való kiesés az államnak és az egyénnek is sok pénzébe kerül.

Az is világos, hogy az egészség a legfőbb érték. De vajon melyik éri meg jobban anyagilag: kezelni a betegséget vagy megelőzni?

Az egészségügy költségeiről és hatékonyságáról Dr. Apor Péter sportorvos, a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karának professzora, az Oxygen Medical szakértője írt tanulmányt.

Kulcskérdés a mozgás és táplálkozás

A mozgásszegény életvitel és a testzsírfelesleg által okozott krónikus cardio-, vasculometabolicus betegségek anyagi terhe tetemes mind az egyén, mind az országok számára. Bár országonként jelentős különbségek mutatkoznak a számszerűségben, az biztos, hogy a világ bármely részében olcsóbb a megelőzés a testmozgás és az egészséges étkezés terjesztésével, mint amennyibe ez gyógyszerekkel kerül.

Ha csak azt a tanulmányt nézzük, amely szerint a hátránnyal (betegséggel, elhízással, stb.) élők a 21–65 éves népesség 6–9%-át tették ki 1996 és 2004 között az Amerikai Egyesült Államokban, s az összes egészségi kiadásuk személyenként 10508 dollár, míg az egészségeseké 2256 – már látványos a különbség. Colditz és munkatársai a korábbi ismeretek alapján azzal számoltak, hogy a szabadidős fizikai aktivitás hiánya 24 milliárd dollár (1998-as értékben) direkt veszteséggel jár, ami az egészségügyi kiadások 2,4%-a.

A 30 feletti BMI 70 milliárd dollár direkt költséget okoz, a fizikai inaktivitástól függetlenül is. Egy kínai elemzés a túlsúly és következményei miatt 2000-ben a nemzeti jövedelem 3,6%-ának, 2025-re a 8,7%-ának elvesztését jelzi. Nyilvánvaló tehát, hogy közös érdekünk az egészségesebb életmód előmozdítása!

A cukorbetegség nem olcsó mulatság

Az Amerikai Diabetes Társaság 17,5 millió cukorbeteggel és 174 milliárd dollár költséggel számol a 2000-es években – döbbenetes adat! Ebből a kiadások felét a kórházi ellátás jelenti, a gyógyszerek és egyéb eszközök 12%-ot, a komplikációk gyógyszeres és egyéb ellátása 11%-ot, az orvossal találkozások 9%-ot tesznek ki. Amíg a direkt költségek 33-szorosra, az indirektek (mint munkakiesés, leszázalékolás, stb.) még ennél is magasabbra nőttek az USA-ban 30 év alatt a cukorbetegek ellátásában.

Mi lehet a megoldás?

Herman W. H. és csoportja a Diabetes Prevention Program keretében 3234, átlagosan 51 éves,

34 kg/m2 BMI-jű, csökkent glükózterhelhetőségű személyt vizsgáltak, akik véletlenszerű besorolás alapján kaptak placebót vagy gyógyszert, illetve kerültek az "életmódcsoportba". Az utóbbiban a cél a legalább 7%-nyi súlycsökkenés és a heti legalább 150 percnyi fizikai aktivitás volt. A személyeket 2,8 éven át követték. Az eredmények és a költségek elemzése azt mutatta, hogy a direkt egészségügyi költségek a placebocsoporthoz képest a gyógyszeres kezeléssel 2269 dollárral, az életmód-beavatkozással 2191 dollárral kerültek többe 3 év alatt, személyenként.

Ha elterjedne ez a megelőzés a napi gyakorlatban, akkor egy minőségi, cukorbetegség nélküli életévedzéssel 27 ezer, gyógyszerrel 35 ezer dollárba kerülne. Ugyanez a vizsgálat tükrözte azt is, hogy a cukorbetegség előfordulása gyógyszerrel 31%-ban, míg életvitel-változtatással 58%-ban kerülhető el.

Az elhízás is viszi a pénzt

Mivel a diabétesz kialakulásában komoly rizikófaktor az elhízás, egy másik tanulmány ennek költségeivel is foglalkozott. Jacobs-van der Bruggen és munkatársai arra az eredményre jutottak, hogy az átlaglakosságban közösségi életmódjavítással egy diabetes jelentkezését 20 év alatt 2–9 ezer euróval lehet megelőzni, míg a kövéreken az egészségügyi ellátás által szorgalmazott intenzív életvitel-változtatással húsz év alatt minden 7-30 személyből csak egy cukorbetegség fellépését lehetne megelőzni, és mindezt 5–21 ezer euró befektetéssel.

A túlsúly önmagában nagyon nyomós rizikótényező az érelváltozások, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, egyes mozgásszervi betegségek, egyes malignus elváltozások jelentkezésére. Ha súlyfelesleg nem volna, a fenti krónikus betegségek és az ehhez kapcsolódó költségek is jóval kisebb arányban jelentkeznének. (Csak példaképpen a költségekről: az infarktus utáni első évben a kórházi egészségbiztosítási költségek a 65 év feletti nőknél 476 ezer Ft/év, a 45–64 év közöttieknél 429, a 45 évnél fiatalabbaknál 229 ezer Ft/évre teszik, az idősebb férfiakon némileg kisebb ez az összeg.)

A 27 feletti BMI-jű személyek körében a komorbiditások magas száma miatt a produktivitás lényegesen rosszabb, az aktivitásukban akadályozottak, mind a fizikai, mind a mentális teljesítményük gyenge, rosszabb életminőséget jelezve. Ezért tehát a munkáltatóknak is érdemes elgondolkozniuk a költséghatékony megoldásokon.

Jó példa erre az austini metrótársaság, amely az 1282 dolgozója számára 24 órás nyitva tartású fitneszlehetőséget, instruktort, egészségi szűrést, személyes tanácsadást szervezett. Ettől kezdve a társaság egészségügyi kiadásai kevésbé emelkedtek, mint a korábbi években és mint az amerikai átlag, majd a 4. évben csökkenni kezdtek. A dolgozók hatékonysága és lojalitása pedig ezzel párhuzamosan nőtt.

Prevenció: életmódváltás

Noha minden ajánlás egyértelműen az életvitel-változtatást helyezi első helyre a krónikus betegségek megelőzése és kezelése terén, a feladat kivitelezése nem könnyű. Elsősorban a viselkedésváltoztatásra irányuló törekvések kerülnek kevésbe (800 euró/év), különösen, ha az alapellátást végző egészségügyi személyzet aktív ebben. Nyomtatott anyagokkal megerősített tanácsadás a háziorvos és az alapellátók részéről tartoznak a 100 euró/fő/év költségnél olcsóbb beavatkozásokhoz. A felügyelt testmozgásprogramok nyilván a centrumokban költségesebbek, de hatékonyak.

A közösségben indított kampányok, az egyénileg szorgalmazott egészséges viselkedés-változtatás, a testmozgási lehetőségek kiépítése és/vagy hozzáférhetőbbé tétele egyaránt csökkenti a be nem avatkozáshoz képest a szív-ér betegségek, a cukorbaj, a mellrák, a vastagbélrák előfordulását, a fizikai aktivitás mennyiségétől és intenzitásától függően. Mindegyik beavatkozás költséghatékony, megéri a pénzét, ezért lényeges, hogy a fizikai aktivitás előmozdítása legyen az egészségi ellátás része.

Az egészségesebb életmódra áttérés, a kellő mértékű rendszeres testmozgás vitathatatlan előnyökkel jár a krónikus betegségek megelőzése (és a rehabilitáció) terén. A cél tehát az, hogy minél több embert (főleg a nagy kockázattal élőket) rávegyünk a heti legalább ötször félórás lihegtető (közepes intenzitású, állóképességi jellegű) testmozgásra, valamint az erő és izomtömeg megtartását célzó rezisztenciagyakorlatok és az ízületi mozgásterjedelem megőrzését szolgáló nyújtások és gimnasztika végzésére.

Forrás: Napidoktor