Ezeket látta már?

Miért nem működik mindig jól a teammunka?

2014.07.16. Módosítva: 2015.11.04.

1957-ben történt, hogy egy nyári délután egy angliai templomszolga megváltoztatta az egész zenetörténet menetét… A délutáni melegben egy tinizenekar lépett fel, és miután szomszédaik és a rokonság is ott volt, eléggé izgultak. Becsaptak néhány sört a fellépés előtt, így aztán nem csoda, hogy az énekes a "gyere bébi, menjünk sétálni" helyett izgalmában azt énekelte, hogy "menjünk, menjünk, börtönbe jutunk…" A közönség nagy része jól kinevette őket, egyvalakinek azonban nagyon tetszett ez a produkció, az illetőt Paul McCartney-nak hívták. Az énekest pedig John Lennonnak…

Fél évszázaddal később, a Lennon – McCartney szerzőpáros neve a zenei világirodalom nagyjai közé sorolódott, és a 20. század (könnyű) zenéjére talán ők gyakorolták a legnagyobb hatást. A Beatles valóban roppant kreatív zenekar volt, de a közös munka sikere még most is rejtély számunkra.

Miért nem működik mindig jól a teammunka?

Mi lehet a közös munka, a csoportmunka titka? Hogyan lehetünk együtt sikeresek?

A titkos formula nyomában

A házasságterapeuták matematikai képletszerűen fogalmazzák meg a választ erre a kérdésre. A funkcionális házasságban egyszerű a dolog: 1+1 =2. Mindkét partnernek megvan a saját erőssége, együtt ez összeadódik. A nem egészséges házasságokban ez másképpen működik: 1+1 = 1, azaz az egyik jelentős mértékben visszahúzza a másikat.

A sikeres házasságok is sokfélék lehetnek. Millió variáció működhet. Vegyünk egy egyszerű példát. A férj sikeres séf, a feleség ügyes kertész. A férj okítja otthon nyelvtanra a gyerekeket, a feleség arra, hogyan lehet eredményesen érvelni. A férfi inkább álmodozó típus, a nő inkább szervező. Együtt viszont nem egyszerűen matematikai összeget képeznek, hanem erejük "exponenciálisan" növekszik, azaz ez esetben 1+1 = 3.

A Beatles fenti példája jól illusztrálja, milyen is egy igazi csoportmunka, ha tetszik csapatmunka. A zenekar fantasztikus sikerei azt a képzetet keltették az emberekben – világszerte, hogy az együttműködés, a közös munka csak sikeres lehet. Ez volt az általános meggyőződés, hogy egy-plusz-egy az bizony három...

Mi van akkor, ha nem igaz ez az érvelés? Mi lehet az, amit nem jól értettünk meg Lennon és McCartney munkásságából? Mi az ami az ő produktivitásukban valami egész mást sugall, mint amire gondolunk a csoportmunkát illetően?

Miért jut sokszor tévútra az együttműködés?

Papíron ez kiválóan működik: okos emberek összedugják a fejüket, hatalmas intellektuális erő képződik, mint egy "brain storming" alkalmával, röpködnek a jobbnál jobb ötletek... A nagy lelkesedés elhomályosítja a majdani munkák vakfoltjait, és csekélynek tünteti fel a várható hibákat is.

Ez a logika megdönthetetlennek látszik. Meglepő tehát, hogy a teammunka eredményei meglehetősen változó színvonalúak. Először is, a brain-storming, az ötletparádé ássa alá a kreativitást. Ha alaposabban megnézzük a szakirodalmat, kiderül, hogy maga az együttműködés rontja a munka minőségét (!)

Lássunk néhány konkrétumot:

Az együttműködés téves bizalmat ébreszt egymás iránt. A Psychological Science-ben megjelent tanulmány szerint ha másokkal együtt alakítunk ki egy döntést, tökéletesen megbízunk a közös gondolkodás pontosságában. Az egymás iránt tanúsított bizalom a közös munka során rövid távon kimerítő lehet, de hosszabb távon elhomályosíthatja döntéseink tisztaságát, és nem leszünk nyitottak a külső információra, kritikára, nem leszünk képesek a legjobb döntés meghozatalára.

A közös munka kompromisszumokkal jár. Számos teammunka kapcsán lehetetlen helyzetbe kerülünk: a munkánk minősége fontosabb, vagy a munkahelyi kapcsolataink? Vizsgálatok szerint ez a nyomás oda vezet, hogy a csoport tagjai elsősorban alkalmazkodni próbálnak, még akkor is, ha látszik, hogy a "koncepció" hibás.

Az együttes munka lustaságot szülhet. Volt már olyan értekezleten (meetingen), ahol Ön volt az egyetlen felkészült résztvevő? Akkor ismeri a "szociális lézengő" fogalmát, aki azért lazít és tesz kevesebb erőfeszítést, mert úgyis együtt dolgoznak...Ha többen vagyunk jelen egy megbeszélésen, mindig könnyű azt gondolni, hogy majd valaki más vezeti azt, nem én.

A partnerség ára

A munkahelyi együttműködésekkel még nagyobb problémák is adódnak. Olyanok ezek, mint a magas vérnyomás, a "csendes gyilkos", nos ezek a problémák is csendesen felőrölnek minket. Egy példa: minden megbeszélésnek, együttműködésnek ára van, ugyanis közben érkeznek az e-mailek, hívások, konferenciameghívók, egyéb, munkával kapcsolatos levelek. Ezeket mind háttérbe kell szorítani, hiszen mi most éppen nagyon elfoglaltak vagyunk, "együttműködünk"...

Valamely szervezetben ha valaki főnöki szinten a hierarchia csúcsán van egyre többet hívják, keresik, együttműködésekkel "zaklatják" nap mint nap. Ennek is elég nagy ára van (ha valaki nem tud kellően mérlegelni és hárítani).

Miért ragaszkodunk mégis egy olyan megközelítéshez, amely szemmel láthatóan hibás? Részben megszokásból, részben pedig szervezeti /céges kötelezettségeink miatt. Természetesen kockázatos dolog saját elképzeléseinket egyedül képviselni, rossz diplomata az, aki nem von be másokat ezek megvalósításába.

Miért nem működik mindig jól a teammunka?

A sikeres együttműködés titka

Paul McCartney és John Lennon ugyan nem voltak pszichológusok, de az együttműködésről, a közös munkáról vallott elképzeléseik mégis sikeresekké tették őket, és bizony ebből szervezetek, cégek, vállalatok is okulhatnak.

Lássuk melyek a jól megfogalmazható tapasztalatok!

1. Találjuk meg a csoportban ki az, aki olyanhoz ért, amihez mi nem. Paul főként a zene komponálásában volt nagy, Lennon meg a szövegírásban. McCartney dalai felemelőek voltak, Lennonéi inkább szarkasztikus humorúak. McCartney balkezes, Lennon nem volt az ...

Az együttműködés mindig hatékonyabb, ha a társak kiegészítik egymást, és nem versengenek egymással.

2. Osszuk meg a szerepeket! A már említett "szociális lézengés" elkerülhetetlen, ha nem tisztázott, milyen helyzetben kinek mi a pontos szerepe. A Beatles kettejük által írt dalaiból is látszik általában, hogy adott számban ki volt a "fő" dalszerző, és melyikük aki csak besegített.

Egy munka, egy projekt kezdetén kell pontosan körülhatárolni a szerepeket, ez meghatározza a fő irányt, és azt az érzést, hogy magunkénak érezzük az adott feladatot.

3. Mindig legyen házi feladat! A legjobb kreatív ötletek sok esetben (alkotói) magányban születnek. Paul és John is valójában külön-külön dolgoztak. Ezt követően jöttek össze, és egyeztették a kidolgozott anyagokat. Jobb helyzetben vagyunk, ha már elemezni, értékelni tudtunk egy ötletet, mint amikor először találkozunk vele, és nem tudjuk még, hogyan vélekedjünk róla.

Amikor együtt vagyunk a közös megbeszélés már a kidolgozott ötletek kicserélésére alkalmas, nem arra, hogy ott találjunk ki valamit hirtelen.

Lehet-e végül is 1+1 = 3? Elvileg igen, de ehhez sok mindent kell ismernünk, és elismernünk. Gondolkodásunknak meg kell változni: lássuk meg a közös munka buktatóit is, és legyen jó érzékünk ahhoz, milyen munkahelyeket kell elkerülni. Ismerjük fel, melyek egyéni gyengeségeink, és hol rejlik a közösen végzett munka igazi ereje.

http://www.psychologytoday.com/blog/glue/201407/why-working-together-doesnt-always-work

Forrás: Sajtóközlemény
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Híreket a Google hírfolyamához