Szerencsés-e az erős ragaszkodás a párkapcsolatban?
"Vad, őrült szerelem…" Egy új kapcsolatot mindannyian határtalanul élvezünk, amíg süt a nap, és kék az ég. Egész világunk csak a kedves körül forog, és minden óvatosságunkat messzire hajítjuk, hatalmas terveket szövögetünk. A New York Times egyik szerzője ezt a "eszetlenül romantikus" (itt jobb az eszetlen, mint az esztelen, kedves Olvasó) címkével látta el.
Valóban, sok esetben egy ilyen vadromantikus kapcsolat hosszantartó, szép kapcsolattá nemesülhet. Ha viszont csapkodnak a mennykövek, és tragikus dolgok történnek, az mindig megmutatja egy kapcsolat igazi erejét. A cikkíró arra figyelmeztet, hogy érdemes lassítani a szerelem országútján, főleg ha hosszú távra tervezünk. A kapcsolat nemcsak túlél, de meg is őrzi minőségét ily módon.
Alford cikke a New York Times-ban elgondolkoztatott, hogy az "őrült" kapcsolatok is nagyon függnek az egyéni tulajdonságoktól. Egyes emberek még ilyen helyzetekben is képesek racionális döntésekre, míg mások egyik romantikus kapcsolatból zuhannak a másikba.
Melyik hát az a személyiségtípus, aki a legjobb alany erre? Az ún. kötődő, ragaszkodó személyiség. Kutatások szerint a pszichológusok megállapították, hogy a kisbaba- és gyermekkori szülő-gyermek kapcsolat szorossága határozza meg, hogy a későbbiekben milyen intim kapcsolatokat tudunk felnőttként kiépíteni. Hatalmas irodalma van mindennek, amely segít a felnőttkori kapcsolatok megértésében.
Várható módon az a tanulság, hogy felnőttként megélt romantikus kapcsolataikhoz a mintát kora gyermekkorunk szülőkkel való kötődésének képe szolgáltatja, ez nem meglepő. A felnőttek nagy része képes a "biztonságos kötődésre", azaz nem kell ahhoz állandóan szoros közelségben lennünk a másikkal, és jól átélhetőek az egymástól távolt töltött, akár hosszabb időszakok is.
A bizonytalan kötődés alapesetei a következőek:
1. Ha a kapcsolatot szorongás szövi át, akkor minden apró jelre túlérzékenyen fog reagálni a partnerünk, állandóan az elhagyástól fél. Ennek eredménye általában az, hogy egy szoros függés alakul ki.
2. Ennek ellenkezője az a partner, aki inkább távolságtartó, és kerüli a szoros kötődést, nem akar érzelmi problémákba keveredni.
Ezek alapján mondhatjuk, hogy a szorongó típus esetén gyakori a "betegesen erős" kötődés a partnerhez, a vad és őrült szerelem... Állandóan attól félnek, szinte bénító módon, hogy a másikat elveszítik, az elhagyja őket stb. Forgatókönyvszerűen az történik, ha tényleg egyik elhagyja a másikat, a szorongó partner "új tárgyat" keres vágyainak, és egyik kapcsolatból zuhan a másikba, szinte átmenet nélkül. Vélhető, hogy ez általában rosszul végződik.
Történtek ezzel kapcsolatban klinikai pszichológiai vizsgálatok, ahol Kínában, több mint 21 ezer ember bevonásával vizsgálták ezeket az emberi kapcsolatokat. A tapasztalatok szerint az elkerülő típusú intim kapcsolatot folytató személyekre általában is jellemző volt az emberi kapcsolatok hiánya, szűkössége. Ez megint nem meglepő felismerés, a kerülő magatartású személyiség minden kapcsolatában "alulteljesít". A szerelmi kapcsolatban is kizárólag az fontos számára, hogy saját függetlenségét megőrizze. A szorongó ember akkor boldog, ha szoros kapcsolatban él, ez a szoros közelség azonban számos konfliktus forrása, és elveti a magvakat a kapcsolat felszámolásához...
Más pszichológusok megpróbáltak eljutni a probléma gyökeréig, (Lorne Campbell, Tara Marshall, Kanada) és számos okot térképeztek fel a háttérben, a vad és őrült szerelem magyarázatára.
Az ilyen személyek önértékelése általában rossz, alulbecsülik magukat, félnek az elhagyástól, állandóan újabb és újabb megerősítést igényelnek, érzelmi támogatást, közelséget. A stresszhelyzeteket rosszul tűrik, sokszor partnerüket gyötrik.
A szorongó személyiség kapcsolatait át- meg átszövi a sok hangulatingadozás. Ha a partner visszavonul, máris rosszul érzik magukat, pedig a visszavonulás csak azért következik be, mert a másik fél nem bírja az igen szoros kötődést elviselni. Szexuális élete is kevésbé jutalmazó típusú, hiszen a szex számára-számukra csak az önértékelés, önbecsülés helyreállítását szolgálja.
A "már-nem-szeret" szindróma jellemzője a partner elutasító viselkedése, amit a szorongó ember félreért, azt hiszi, hogy egész lényében fenyegetik, a partner elmegy, és soha többé nem fogja látni már.
Helyrehozhatóak-e az ilyen intim, szerelmi kapcsolatok? Tudjuk-e ezt kezelni a mindennapokban? Néhány tanács, javaslat, érdemes átgondolni.
1. Építs ki stabil kapcsolatot! Képzeld azt, hogy biztonságos párkapcsolatban élsz, legyen az múltbéli, jelenlegi, esetleg jövőbeli partner... ahelyett, hogy a legrosszabb variációra gondolnál, képzeld – és tedd is a lehető legjobbat partnerednek.
2. Menedzseld jól a napi gondokat! Ha érzelmileg össze vagy törve, hirtelen minden bizonytalannak tűnik. Ilyenkor bárki jobban fél partnere elutasító viselkedésétől. Légy rugalmas, építs ki megküzdő stratégiákat, amitől jobban érzed magad, és a stresszes helyzetek is megoldhatóvá, kezelhetővé válnak.
3. Beszélj, beszélgess a pároddal. Az intim, hangulatos beszélgetés nagy gyógyír lehet. Mondd el neki, mit érzel. Az őszinteség, a jól küldött "énüzenetek" elérik őt, és meglátja, mi bánt, mi foglalkoztat téged.
Az ember mindig képes a változásra, akár önmaga, akár a partnerkapcsolatban a párok. El kell indulni ezen az úton, és meglátjuk, hogy egy kapcsolat nem kell okvetlenül rossz véget érjen, és ha türelemmel és empatikusan mindketten teszünk érte, akkor még a rossz is jóra fordulhat.
.
http://www.psychologytoday.com/blog/fulfillment-any-age/201209/why-clingy-partners-cling
