Szponzorált tartalom
A depresszió hullámzása – erre figyeljünk a hullámvölgyek között
A depresszióval kapcsolatban van valami, amit mindenkinek tudnia kell: ha egy hangulatzavarral küzdő ismerősünk állapota javul, akkor van csak igazán szüksége az odafigyelésre. Mutatjuk, miért.
A depresszió hátterében igen összetett okok állhatnak. Kialakulásában szerepe lehet öröklött adottságoknak éppúgy, mint annak, milyen környezetben nőttünk fel, átéltünk-e valamilyen stresszt okozó életeseményt, vagy olyan életszakaszban vagyunk-e, amely az ilyenkor zajló hormonális változások miatt hajlamosíthat az elhúzódó hangulatzavarra. Sőt, a legújabb kutatások szerint a táplálkozástól is függ a mentális egészségünk.
Szerteágazó tünetek jelentkezhetnek
A depresszió nem egyszerű szomorúság: időtartamában és mélységében is eltér attól, amit egy-egy rosszabb napon megélünk. A legalább két héten, de sokszor hónapokon át fennálló depressziós epizód alatt testi, érzelmi, motivációs, gondolkodási és viselkedéses tünetek jelentkezhetnek. Jellemző lehet az örömre való képtelenség, a motiváció- és energiahiány, a végtelenül negatív önkép, rejtélyes eredetű fejfájás, szédülés, alvászavar, az étvágy változásából fakadó, látványos testsúlyváltozás (hízás vagy fogyás egyaránt előfordulhat).
Ezért figyeljünk oda a visszaesésekre
A depresszió egyik kísérőjelensége az értéktelenségérzés vagy a bűntudat. Sok esetben ezek nehezítik meg a segítségkérést. A depresszióval küzdő szégyelli az állapotát, nem látja belőle a kiutat, gyengeségnek értékeli a panaszait. Ez a szégyenérzet fokozott erővel jelentkezhet, ha az állapotjavulást újabb depressziós epizód követi. Ezért fontos a depresszióval küzdőknek és az őket segítőknek tisztában lenniük azzal, hogy nem dőlhetnek hátra a derűsebb időszakokban sem, hiszen a gyógyulás útjához a visszaesések is hozzátartoznak.
Ezt tegyük a hullámzó szomorúsággal
A javulás utáni állapotromlás nem azt jelenti, hogy minden addigi energiabefektetésünk hiábavaló volt, vagy a javulásunk nem volt valóságos. Épp ellenkezőleg: pontosan azért annyira nehéz elfogadni, ha újra romlik az állapotunk, mert már tudjuk, milyen az, amikor jól vagyunk. Ne essünk pánikba: ha korábban már sikerült túljutnunk egy nehéz időszakon, akkor újra képesek leszünk rá, felhasználva azt a tudást, amelyet korábban megszereztünk! Ne feledjük: azoknak az embereknek is vannak hullámvölgyei, akik soha nem voltak depressziósak! Tartsunk ki, és akkor se adjuk fel, ha csak lassan jutunk túl a visszaesésen! Adjunk magunknak időt, és emlékezzünk azokra a reménytelennek tűnő helyzetekre, amelyeket már legyőztünk, noha azt hittük, soha nem fog sikerülni.
Tartsunk ki!
Természeti képpel élve: képzeljük el, hogy egy szürke, esős, hideg tél után végre beköszönt a várva várt enyhülés. Nagy baj is lehetne abból, ha nem tudnánk, hogy a kora tavaszi idő csalóka és az enyhülés első jeleire elcsomagolnánk a téli ruháinkat. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad örülni a jobb időnek – csak tudatában kell lenni annak, hogy jöhetnek még átmeneti, nehezebb időszakok. El fognak múlni, hiszen előbb-utóbb mindig kitavaszodik.
