Világító felhők: nem a szemével van baj, ha éjszaka ilyet lát!
A szokatlan színű, szerkezetű felhőket figyelve lehet az érzésünk, hogy nem a Földről valók. Nem is téved nagyot, aki ezt gondolja.
Nyári este van, a Nap már rég lement, szinte teljesen besötétedett a derengő alkonyban a nyugati égboltot neonkék felhők világítják be. A világító felhők kifejezetten a nyári hónapokban, főleg júniusban és július első felében fordulnak elő. Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak az ilyen észlelések. A gyakoriság növekedésének okai az emberi tevékenységben keresendők.
Az éjszakai világító felhők megfigyeléséhez tiszta, vagy kissé felhős égbolt szükséges. Naplemente után 45 perccel már megpillanthatjük a különkeges felhőket az alkonyi északi, északnyugati égboltot figyelve.
Mitől alakulnakki a világító felhők?
Korábbi elképzelés szerint az űrkutatás során a rakétahajtóművek égéstermékeként jelentős mennyiségű víz került a mezoszférába, így minden feltétel adott volt a világító felhők kialakulásához, azonban a legújabb elméletek már nem támogatják ezt a keletkezési okot - tudhatjuk meg a Légköroptika oldaláról. A légkörbe kerülő metán mennyiségével fennálló kapcsolatban azonban ma már egyetért a tudományos világ, és kb. felerészben ennek köszönhetően évtizedenként 5-6%-kal nő a mezoszférába került víz mennyisége. A metán a sztratoszféra felső és a mezoszféra alsó régiójában oxidálódik, s ebből születnek a vízmolekulák.
A látványosság általában egy órával napnyugta után, vagy ennyivel napkelte előtt a legszebb azokon a nyári heteken, amikor a mezoszféra hőmérsékleti és páratartalmi viszonyai kedvezőek (elméletben május közepétől augusztus közepéig). Tapasztalatok szerint Magyarországon kb. június közepétől augusztus elejéig van esély a megpillantására.
Forrás: shuttertock.com
A különleges világító felhők a világűr határán születnek
A világító felhők nem az időjárásunkat meghatározó troposzféra képződményei, jóval feljebb, 80-90 km magasságban a mezoszféra felső határánál, azaz valahol a világűr határához közel születnek. Kozmikus eredetű porszemcsékre, mikrometeoritokra kondenzálódott, fagyott vízpára alkotja őket. Ezekről a vékony jégfelhőkről verődik vissza a Nap fehér fénye, amely a sztratoszférán áthaladva kékes árnyalatot kap. Megjelenésükkor a Nap legalább 6, de maximum 16 fokkal a horizont alatt tartózkodik, így a sötét alkonyi égbolt szolgál hátterül a látványosságnak, emiatt tűnik úgy, hogy e felhők „világítanak”.
Keletkezésük pontos megértéséhez ismerned kell a légkör rétegződését és az egyes rétegek hőmérsékleti viszonyait. A legalacsonyabb hőmérséklet a mezoszféra és a termoszféra határán mérhető. A termoszférában lassan süllyedő víz egyre hidegebb környezetbe kerül, majd elérve a mezoszféra határát létrejön a kondenzáció. Itt nagyon hideg, átlag kb. -100°C uralkodik! A világító felhők kialakulásához azonban ez is kevés: a kondenzációhoz legalább -123°C hidegre van szükség, mivel rendkívül alacsony a légnyomás. Valószínűbb azonban, hogy a lényegi felhőképződés -160°C körül zajlik e magassági szinten.
Ha az így kialakult felhő vastagsága elegendően nagy, akkor a Nap fénye láthatóvá teszi őket. Az így kialakult jégfelhők tovább süllyednek és magasabb hőmérsékletű rétegekbe érve lassan szublimálni kezdenek.
Kialakulásuk legfontosabb feltétele, hogy víz kerüljön a mezoszférába, ez ugyanis arrafelé nem túl gyakori vegyület. Ekkora magasságba a troposzféra felhői soha nem emelkednek fel, tehát csak emberi tevékenység, vagy valamilyen természeti jelenség hatására juthat el a víz ide.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
