Azért fotózunk, hogy ne felejtsünk, mégis éppen emiatt emlékezhetünk kevesebbre – meglepő eredményre jutottak a kutatók

Gondoljon vissza a legutóbbi nyaralására! Valószínűleg számtalan fényképet készített, hogy később is felidézhesse az átélt pillanatokat. De vajon mennyi mindenre emlékezne akkor, ha egyetlen fotót sem nézhetne vissza?

A kérdés jóval érdekesebb, mint elsőre gondolnánk. Miközben a telefonunk egyre több információt őriz meg helyettünk, nem biztos, hogy az agyunk ugyanolyan alaposan rögzíti mindazt, amit megörökítünk.

Egy, a Memory & Cognition című tudományos folyóiratban megjelent kutatás éppen ezt a különös összefüggést vizsgálta. Az eredmények szerint már az is befolyásolhatja az emlékezetünket, ha egy információról képernyőképet készítünk.

Meglepő eredmény: rosszabbul emlékeztek arra, amit elmentettek

A Binghamton Egyetem kutatói összesen 892 résztvevő bevonásával hét különböző kísérletet végeztek. Arra voltak kíváncsiak, hogyan változik az információk felidézésének képessége attól függően, hogy valaki egyszerűen megfigyel egy tartalmat, vagy digitálisan meg is őrzi azt.

Az egyik vizsgálatban a résztvevők 44 műalkotást tekintettek meg a telefonjuk képernyőjén. Egyes képekről képernyőképet kellett készíteniük, míg másokat csak megnéztek. Rövid idő elteltével a kutatók ellenőrizték, mennyire pontosan ismerik fel a korábban látott alkotásokat.

Az eredmények alapján azok a képek, amelyeket a résztvevők elmentettek, kevésbé maradtak meg az emlékezetükben.

A kutatócsoport további kísérletekkel is ellenőrizte a jelenséget. Módosították a feladatok körülményeit, és különféle matematikai, illetve emlékezeti feladatokat is alkalmaztak. A megfigyelések hasonló irányba mutattak: a képernyőkép készítése több esetben gyengébb későbbi emlékezeti teljesítménnyel járt együtt.

Ez különösen azért érdekes, mert a digitális mentésnek éppen az lenne a célja, hogy megkönnyítse az információk megőrzését.

Miért emlékezhetünk kevesebbre, amikor fényképezünk?

A kutatók egyelőre nem tudják teljes bizonyossággal megmagyarázni a jelenséget, de több lehetséges mechanizmust is felvetettek.

Az egyik a figyelem megosztásával kapcsolatos. Amikor valamit lefényképezünk, nem kizárólag a megörökíteni kívánt látványra koncentrálunk. Közben elővesszük a készüléket, beállítjuk a képet, és ellenőrizzük, hogy megfelelően sikerült-e a felvétel.

Ezek az apró műveletek figyelmet igényelnek, így kevesebb mentális erőforrás juthat magának az élménynek a feldolgozására.

Egy másik lehetséges magyarázat az úgynevezett kognitív tehermentesítés. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szellemi feladatokat külső eszközökre bízunk, így nem feltétlenül fordítunk ugyanannyi energiát az információk fejben történő megőrzésére.

Ha például tudjuk, hogy egy fontos adatot elmentettünk, kevésbé érezhetjük szükségét annak, hogy pontosan megjegyezzük.

Hasonló folyamat játszódhat le akkor is, amikor egy kérdésre az interneten keresünk választ. Ha biztosak vagyunk abban, hogy az információt később néhány másodperc alatt ismét megtalálhatjuk, előfordulhat, hogy nem magát az adatot próbáljuk megjegyezni.

Az sem változtatott az eredményen, hogy később visszanézhették volna a képeket

A vizsgálat egyik érdekes részében a szakemberek azt próbálták kideríteni, hogy a későbbi hozzáférés lehetősége mennyire befolyásolja az emlékezést.

A résztvevők egy részével azt közölték, hogy fél órán belül számot kell adniuk a látottakról. Mások úgy tudták, hogy erre csak egy hónap múlva kerül sor.

A valóságban azonban mindkét csoportot tíz perc elteltével tesztelték.

A kutatók nem találtak statisztikailag jelentős különbséget a két csoport eredményei között. A képernyőképpel megörökített információkra továbbra is gyengébben emlékeztek, mint azokra, amelyeket mentés nélkül figyeltek meg.

Mindez arra utal, hogy a jelenséget nem lehet pusztán azzal magyarázni, hogy az emberek későbbre halasztják az információk megtanulását.

A telefonunk emlékszik helyettünk, de ez nem ugyanaz, mintha mi emlékeznénk

A digitális eszközök egyik legnagyobb előnye, hogy szinte korlátlan mennyiségű információt tárolhatunk rajtuk. Dokumentumokat, fontos üzeneteket, recepteket, címeket és különleges pillanatokat őrizhetünk meg anélkül, hogy mindent fejben kellene tartanunk.

Csakhogy különbség van aközött, hogy egy információ rendelkezésünkre áll, és aközött, hogy valóban emlékszünk rá.

Egy elmentett fénykép megmutathatja, hol jártunk, kik voltak velünk, vagy milyen volt a környezetünk. Az azonban már más kérdés, hogy az adott pillanatból mennyi részletet tudunk önállóan felidézni.

A kutatás alapján elképzelhető, hogy amikor automatikusan megörökítünk valamit, bizonyos körülmények között kevésbé alaposan dolgozzuk fel a látottakat.

Ez nem jelenti azt, hogy az emlékek teljesen elvesznének, vagy hogy a telefon használata általában rontaná a memóriát. A vizsgálatok elsősorban arra mutattak rá, hogy a digitális rögzítés és a későbbi felidézés között nem mindig olyan egyszerű a kapcsolat, mint gondolnánk.

Akkor jobb lenne egyáltalán nem fényképezni?

A kutatási eredményekből nem következik, hogy érdemes lenne lemondani a fényképezésről. Sőt, a témával foglalkozó korábbi vizsgálatok nem minden esetben jutottak azonos következtetésre.

Egyes eredmények szerint a fotózás bizonyos helyzetekben még segítheti is az emlékezést. Ebben szerepe lehet annak, hogy az ember milyen figyelemmel fordul a megörökített esemény felé, illetve hogyan készíti el a felvételt.

Nem feltétlenül ugyanaz történik például akkor, amikor valaki gondosan megfigyel egy különleges épületet, majd készít róla egy fényképet, mint amikor néhány másodperc alatt, szinte gondolkodás nélkül rögzít valamit.

A különbség tehát nem egyszerűen abban rejlik, hogy elővesszük-e a telefonunkat. Az is számíthat, mennyire vagyunk jelen az adott helyzetben.

Ráadásul fontos különbséget tenni a képernyőképek készítése és a valódi események fényképezése között. Bár a két tevékenység hasonlít egymásra, a Binghamton Egyetem említett kísérletei közvetlenül a képernyőn látott tartalmak mentését vizsgálták. Eredményeiket ezért nem lehet automatikusan minden fényképezési helyzetre kiterjeszteni.

Hogyan őrizheti meg jobban a fontos pillanatokat?

A kutatás tanulsága nem az, hogy a telefonunk ellensége lenne az emlékezetünknek. Sokkal inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a digitális megőrzés önmagában nem helyettesíti a tudatos megfigyelést.

Éppen ezért érdemes lehet változtatni azon, ahogyan a különleges pillanatokat megörökítjük.

Egy utazás során például nem szükséges minden érdekes látványt azonnal lefényképezni. Előbb megfigyelheti a környezetét, élvezheti a helyzetet, és csak ezután készíthet néhány felvételt.

Ugyanez igaz lehet a családi eseményekre is. Egy ünnepi vacsoráról készült kép később értékes emlék lehet, de nem feltétlenül szükséges az egész estét a telefon képernyőjén keresztül követni.

A lényeg nem a fényképek számának csökkentése, hanem az, hogy a készítésük ne vonja el teljesen a figyelmet az átélni kívánt pillanatról.

Miért emlékszünk néha jobban egy régi eseményre, mint arra, amit tegnap lefényképeztünk?

Biztosan Önnel is előfordult már, hogy egy gyerekkori nyaralás vagy egy évtizedekkel ezelőtti családi ünnepség apró részleteire is élénken emlékszik, miközben azt már nehezen tudja felidézni, mit látott néhány nappal korábban egy kiránduláson. Pedig az utóbbiról talán tucatnyi fényképet is készített. Hogyan lehetséges ez?

A magyarázat részben abban rejlik, hogy az emlékeink tartósságát nem pusztán az eltelt idő határozza meg, hanem az is, milyen jelentőséget tulajdonítunk egy eseménynek. Az érzelmileg fontos élmények gyakran mélyebb nyomot hagynak bennünk, mint a hétköznapi történések. Egy különösen boldog pillanat, egy váratlan találkozás vagy akár egy kellemetlen élmény hosszú évekkel később is könnyebben felidézhető lehet.

Az emlékek megőrzésében az is szerepet játszik, hogy hányszor gondolunk vissza rájuk. Egy régi családi történetet például az évek során többször elmesélhetünk, másokkal közösen felidézhetünk, így újra és újra előhívjuk az emlékezetünkből. Ezzel szemben egy tegnapi esemény, amelyhez nem kapcsolódott különösebb érzelem, könnyen háttérbe szorulhat, jobban elfelejtjük.

Érdekes módon a régi emlékek élénksége nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden részletük pontos. Az idő múlásával bizonyos elemek elhalványulhatnak, mások pedig módosulhatnak. Előfordulhat tehát, hogy egy harminc évvel ezelőtti eseményre rendkívül tisztán emlékszünk, miközben egyes részleteit már nem pontosan idézzük fel.

Mindez arra világít rá, hogy egy élmény személyes jelentősége és későbbi felidézése legalább olyan fontos lehet az emlékezet szempontjából, mint az, hogy készült-e róla fénykép.

Segíthet-e a memóriánknak, ha rendszeresen visszanézzük a telefonunkban tárolt fényképeket?

Bár a fényképezés bizonyos körülmények között kedvezőtlenül befolyásolhatja az információk azonnali megjegyzését, a már elkészült képek később hasznos eszközei lehetnek az emlékek felidézésének.

Amikor évekkel később előkerül egy régi fénykép, gyakran nem csupán a rajta látható emberekre vagy helyszínre emlékszünk vissza. Eszünkbe juthat egy korábbi beszélgetés, egy különleges hangulat vagy egy olyan apró történés is, amelyet a kép önmagában nem örökített meg.

Ennek hátterében az áll, hogy a fényképek előhívási támpontként működhetnek az emlékezet számára. A látott kép kapcsolatba kerülhet a korábban eltárolt információkkal, és megkönnyítheti azok felidézését.

Ugyanakkor nem mindegy, hogyan nézegetjük a képeinket. Ha valaki csak gyorsan végiggörget több száz fényképet, az nem feltétlenül jár ugyanolyan emlékezeti előnyökkel, mint amikor tudatosan próbálja felidézni a hozzájuk kapcsolódó eseményeket.

Érdemes lehet például egy régi nyaralás képeit nézegetve megpróbálni visszaemlékezni arra, mi történt a fénykép elkészítése előtt vagy után, kikkel beszélgetett aznap, és milyen élmények tették különlegessé az utazást. Ez az aktív felidézés összhangban áll az emlékezetkutatás egyik jól ismert megállapításával: az információk emlékezetből történő előhívása hozzájárulhat azok hosszabb távú megőrzéséhez.

A közös fényképnézegetésnek szintén lehet jelentősége. Amikor családtagok vagy barátok együtt idéznek fel egy régi eseményt, egymás történetei olyan részleteket is eszükbe juttathatnak, amelyekre önállóan nem gondoltak volna.

Fontos azonban tudni, hogy a rendszeres fényképnézegetés önmagában nem bizonyított módszer az általános memóriateljesítmény javítására. Elsősorban a képekhez kapcsolódó személyes emlékek felidézését segítheti.

A telefonunkban tárolt fényképek tehát nemcsak digitális emléktárként szolgálhatnak, hanem lehetőséget adhatnak arra is, hogy újra kapcsolatba kerüljünk életünk korábbi eseményeivel. Ehhez azonban nem feltétlenül az szükséges, hogy minél több képet készítsünk, hanem az, hogy időnként valóban foglalkozzunk a hozzájuk kapcsolódó történetekkel.

Figyelmébe ajánljuk

Gyakran készít képernyőképet a telefonjával? Egy új kutatás szerint ronthatja a memóriáját

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!