CT vizsgálat
A CT (komputertomográfia) a hagyományos röntgen vizsgálat továbbfejlesztett változata, amely kitűnő térbeli és kontrasztfelbontású képet ad a test anatómiai viszonyairól. Az eljárás során harántmetszeti (keresztmetszeti) felvételeket készítenek a test vizsgálandó részéről, melyeket egy számítógép összegez, és az orvos számára értékelhető képet alkot.
A berendezés egy vékony sugárnyalábot kibocsátó röntgencsőből és azzal szemben egy köríven elhelyezkedő érzékelődetektorokból áll. Ez a beteg körül körbefordul, miközben a detektorok több alkalommal, különböző irányokból megmérik az adott területen áthaladó röntgensugár intenzitását.
CT vizsgálat
Forrás: EgészségKalauz
Az adott terület röntgensugár elnyelőképességének vizsgálatából, illetve annak változásából az esetleges kóros folyamatok (daganatok, sérülések, vérzések) meglétére, és azok pontos helyére lehet következtetni.
A CT vizsgálat alkalmazási területei
Az összes testtáj (koponya, gerinc, mellkas, has, végtagok) és valamennyi szervrendszer (idegrendszer, tüdő, hasi szervek, váz- és izomrendszer) keresztmetszeti vizsgálatára alkalmas. Kimutathatók vele a daganatok, gyulladások, sérülések, vérzések. A CT-angiográfia pedig az erek rendellenességeinek - értágulat, trombózis - kitűnő ábrázolását teszi lehetővé.
Számos egészségügyi problémánál a CT a legbiztosabb eredményt adó képalkotó eljárás. Sok esetben kiválthatók vele az egyéb diagnosztikai módszerek, vagy akár a feltáró műtét is. Már ismert betegség esetén pedig nyomon követhető az alkalmazott kezelés hatékonysága. (pl. a daganatos betegeknél a kemoterápia végeztével).
A CT vizsgálathoz szükséges előkészületek
A vizsgálat általában nem igényel semmilyen előkészületet.
A javallattól és a vizsgált testtájéktól függően szükséges lehet kontrasztanyagot alkalmazni. Bizonyos esetekben intravénásan jód – tartalmú kontrasztanyagot kap a beteg. Hasi szervek vizsgálatakor pedig általában fél - egy órával azt megelőzően körülbelül 1-2 liternyi kesernyés ízű, bárium tartalmú folyadékot kell meginni.
Egyes esetekben – elsősorban az alhasi régió vizsgálatakor – szükséges lehet beöntést is alkalmazni. Fontos még, hogy az orvos tudjon róla, ha a páciens allergiás valamire.
A CT vizsgálat menete
A vizsgálatot radiológus vagy képzett szakasszisztens végzi. Először is a ruhákat át kell cserélni a vizsgálathoz használt köpenyre, majd el kell helyezkedni a vizsgálóasztalon.
CT vizsgálat
Forrás: EgészségKalauz
Ez utóbbi egy mozgatható asztal, amelyen a pácienst becsúsztatják egy, körülbelül 60 cm átmérőjű nyíláson keresztül a henger alakú gépbe. Mindig a test azon része kerül a röntgencsövek alá, amelyet éppen vizsgálnak. A radiológus ez idő alatt nem tartózkodik a vizsgálóhelyiségben, de hangszórón keresztül utasításokat adhat a betegnek.
A vizsgálat teljes ideje alatt mozdulatlanul kell feküdni. Az orvos időnként megkérheti az alanyt, hogy a felvételkészítés alatt tartsa vissza a lélegzetét. Számos felvételt fognak készíteni, miközben a vizsgálóasztal mindig egy picit arrébb mozdul.
A CT vizsgálat mellékhatásai és kockázatai
A CT egy nagyon biztonságos vizsgálat, bár ionizáló sugárzással jár, a beteg csak nagyon kis dózist kap belőle. Egyetlen lehetséges komplikáció, a nagyon ritkán előforduló kontrasztanyagallergia. Ez azonnali gyógyszeres kezelést igényel. A kontrasztanyag beadásakor a beteg hirtelen melegséget, fémes szájízt és vizelési ingert tapasztalhat.
A báriumos kontrasztanyag az alanyok közel felénél kellemetlen hasi tüneteket; hányingert, hasi görcsöket, hasmenést okoz.
Klausztrofóbiásoknál esetleg gondot jelenthet, hogy hosszabb ideig szükséges a gép belsejében (egy kis zárt térben) mozdulatlanul tartózkodni.
A terhességről, vagy annak gyanújáról mindig tájékoztatni kell a kezelőorvost. Ő fogja eldönteni, hogy a vizsgálat elvégzéséből származó előnyök meghaladják – e annak a magzatra gyakorolt kockázatát.
A vizsgálat után a beteg nem szorul megfigyelésre. Folytatni lehet a szokásos fizikai tevékenységeket, vissza lehet térni a munkába. Az elkészült felvételeket radiológus fogja kiértékelni. Az eredményeket pedig továbbítani kell a vizsgálatot elrendelő kezelőorvosnak.
(forrás: Berényi – Bogner – Horváth – Repa: Radiológia, Springer Hungarica Kiadó, 1997)
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
