Az ügyvéd szerint így beszél az, aki hazudik

Van pár jól ismert szófordulatai annak, ha valaki hazudik.

A hazugság főleg hétköznapi mondatokba, ártatlannak tűnő fordulatokba csomagolva jelenik meg, gyakran észrevétlenül. Egy tapasztalt amerikai büntetőjogász szerint azonban vannak visszatérő nyelvi minták, amelyek árulkodóbbak lehetnek, mint hinnénk, így hamar kiszúrhatja azt, ha valaki nem őszinte.

Dan Cogdell védőügyvédje több mint negyven éve dolgozott a tárgyalótermek világában. Ennyi idő alatt – saját bevallása szerint – kifejezetten érzékennyé válik az ember a féligazságokra és a kreatívan csomagolt valótlanságokra. Tapasztalata alapján az átlagember naponta többször is eltér az igazságtól - akár tudatosan, akár udvariasságból.

- Amikor megkérdezzük egymástól, hogy vagyunk, és rávágjuk, hogy jól – sokszor ez sem több egy kegyes füllentésnél – fogalmazott egy interjúban, mutatva azt, hogy szerinte nem minden hazugság rosszindulatú, de a nyelvhasználat gyakran elárulja, mikor próbál valaki időt nyerni vagy eltávolodni a valóságtól.

Ezekre a mondatokra, kifejetésekre figyeljen

Az egyik tipikus mondatkezdet, amelyre Cogdell szerint érdemes felfigyelni, az „amennyire emlékszem”. Ez a fordulat sokszor nem a bizonytalanság őszinte beismerése, hanem inkább egy védőháló: teret hagy a későbbi visszakozásnak. Az ügyvéd szerint ilyenkor a beszélő lélekben már hátralépett az igazságtól - írja a New York Post.

Hasonlóan gyanús lehet, amikor valaki külön hangsúlyozza, hogy „most őszinte lesz”. Cogdell provokatív kérdése ilyenkor az: miért, ha most az, akkor eddig miért nem volt az?

A harmadik gyakori nyelvi csapda az abszolút állítások világa. Az „én mindig így csinálom” vagy a „soha életemben nem tettem ilyet” típusú kijelentések ritkán fedik a valóságot. Az ügyvéd szerint nagyon kevés ember életében léteznek valódi „mindig” és „soha” helyzetek, ezért ezek inkább hangzatos, de üres szlogenek.

Gyakran alkalmazott technika az is, amikor valaki kérdés helyett kérdéssel válaszol. Egy egyszerű érdeklődés – például arról, hol járt az illető előző este – visszhangként tér vissza: „Hogy hol voltam tegnap?” Cogdell szerint ez klasszikus időnyerés, amely lehetőséget ad egy elfogadhatóbb válasz kitalálására. Fontos azonban az árnyaltság: a szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy az úgynevezett echolalia, vagyis a kérdés visszamondása, például ADHD esetén is gyakori lehet, így önmagában nem bizonyíték a hazugságra.

Az utolsó figyelmeztető jel a kitérés és az elterelés. Amikor egy konkrét kérdésre nem válasz érkezik, hanem védekező, támadó hangnemű visszakérdezés, az ügyvéd szerint gyakran nagy történet készül a háttérben. Ilyenkor nem a tartalom, hanem az irány változik meg.

Cogdell hangsúlyozza: ezek nem megdönthetetlen szabályok. A beszédstílus, a kapcsolat jellege és a helyzet kontextusa legalább ennyire fontos. Ő maga sem kizárólag a szavakra figyel, hanem a testbeszédre, a hangsúlyokra és az apró nonverbális jelekre is, amelyeket a verbális tartalommal egyenrangúnak tart.

Érdekességként azt is hozzáteszi: saját szakmáját sem mentesíti a kritika alól. Szerinte az ügyvédi hivatás – különösen a peres környezet – kifejezetten kedvez az igazság kreatív értelmezésének.

- A diszharmónia fenntartásának egyik leghatékonyabb módja az igazság részleges elhallgatása – fogalmazott őszintén.

Hogy ő maga mikor hazudik? Saját bevallása szerint ritkán, és leginkább akkor, amikor úgy érzi, az igazság nagyobb fájdalmat okozna, mint a hallgatás. A tárgyalóteremben azonban állítása szerint soha nem kért hamis tanúzást, és nem mondott tudatos valótlanságot. Hogy mindenki egyetértene-e ezzel? Ahogy ő fogalmaz: - Ez már nézőpont kérdése.

A stressz és a szorongás ugyanazokat a jeleket produkálhatja, mint a hazugság

Fontos lenne mindehhez hozzátenni, hogy az időhúzás, a kitérő válaszok, a kérdés visszamondása vagy a bizonytalan fogalmazás gyakran egyszerű idegességből fakad. Egy kihallgatás, számonkérés vagy érzelmileg terhelt beszélgetés önmagában is kiválthat olyan viselkedést, amely kívülről gyanúsnak tűnik, miközben az illető igazat mond.

Nem egyetlen mondat árulkodik, hanem az ismétlődő minta

A hazugság felismerésének egyik legnagyobb félreértése, hogy egyetlen elszólásból vagy szófordulatból szeretnénk messzemenő következtetéseket levonni. A pszichológiai és kommunikációs kutatások szerint azonban az igazán beszédes jel nem egy kiragadott mondat, hanem a viselkedés és a kommunikáció tartós mintázata. Ha valaki következetesen ugyanazokat a kitérő stratégiákat használja, rendszeresen eltolja a válaszadást, vagy bizonyos témáknál feltűnően megváltozik a beszédstílusa, az már inkább adhat okot gyanúra. Különösen akkor, ha ez eltér attól, ahogyan az illető korábban, nyugodt helyzetekben kommunikált. Az egyszeri bizonytalanság, zavartság vagy rosszul megfogalmazott mondat önmagában még nem jelent semmit.

A hallgatás is lehet őszinte válasz

Ritkán beszélünk róla, pedig fontos: nem minden elmaradó válasz egyenlő a hazugsággal. A hallgatás sokszor nem megtévesztés, hanem önvédelem. Előfordulhat, hogy valaki azért tér ki egy kérdés elől, mert érzelmileg megterhelő számára a téma, még nem rendezte magában a történteket, vagy egyszerűen nem érzi biztonságosnak a helyzetet. Az őszinteség nem mindig azonnali és nem mindig hangos; néha időt kér, csendet igényel. A kommunikáció érett formája az is, amikor valaki felismeri a saját határait, és nem mond többet annál, amire adott pillanatban képes.

Figyelmébe ajánljuk

5 tipp, hogyan érheti utol a hazug embert a testbeszéde alapján

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!