Hogyan mondjam meg a 4 éves lányunknak, hogy az apukája meg fog halni? Az orvos válaszol

Azon tűnődtem, hogy jót tehetek-e vele ha beviszem hozzá a kórházba, vagy épp ezzel sokkolnám le és a későbbiekben ez valamiféle gondot okozhatna nála?

A vakcinainfós orvosokhoz az alábbi kérdés érkezett:

"Tisztelt Orvosok!

Kérdésemre talán egy pszichológus tudna a legjobban válaszolni..

Férjem már elég kritikus állapotban van bent a kórházban májáttétei miatt. Sárga, csont és bőr, nagyon fáradt, többször elalszik mikor bent vagyok nála. Persze reménykedünk, hogy még van esélye kezelést kapni, de jelenleg nem úgy látja az orvosa.

Viszont van egy 4 éves (egészséges, nagyon okos) lányunk aki már nagyon hiányolja itthonról.

Hétfőn került be a kórházba.

Eddig nem nagyon beszéltünk neki apja betegségéről, mondtuk neki hogy apa nem.érzi jól magát, most pihennie kell ..persze tudja hogy sokszor nem volt jól, nem tudott vele foglalkozni, többször aludt feküdt szinte egész nap itthon..megkérdezte az apjától hogy miért olyan sárga?

Tehát ő is érzékelte már a dolgokat.

Tudja hogy jelenleg kórházban van mert nem érezte jól magát már itthon... nem kérdezget felőle állandóan, néha néha fel tesz egy kérdést mint hogy most apa itthon alszik vagy nem? Mikor jön már apa haza?

Ezekre próbálok olyan választ adni, hogy ne igérjek neki semmi olyat amiben nem vagyok biztos..tehát nem mondom neki, hogy biztos hamarosan már itthon lesz és együtt játszanak..

Azon tűnődtem, hogy jót tehetek e vele ha beviszem hozzá a kórházba, vagy épp ezzel sokkolnám le és a későbbiekben ez valamiféle gondot okozhatna nála?

Sokszor mondják hogy fontos hogy eltudjunk búcsúzni ha már ott az idő .. de ilyen kicsin is?

Persze csak a jót reméljük, de sosem tudni meddig tud még ezzel a betegséggel együtt élni

Nem tudom hogy mi okozhatna nagyobb lelki gondot neki, ha apa a korházba ment és onnan nem jött vissza..és nem is látta mióta bent van..vagy ha látná szegényt ebben az állapotban?

Férjemben is vegyes érzelmek vannak ezzel kapcsolatban..nem tudja mi lenne a jobb lányunknak

Egyébként nagyon szeretik egymást...tökéletes apa..rengeteget foglalkozott vele születése óta..mindig ott volt neki.

A mi apukánk halála más körülmény volt(alkoholizmus)..én kollégiumban voltam azon időszakban amikor már a vége felé járt így én nem is láttam őt, hogy nézhetett ki stb ..de testvérem igen, ő mondjuk 17 volt (fiú) akkor és nála a halála skizofréniát váltott ki .. bár annyira a mi kapcsolatunk az alkoholizmus miatt nem volt olyan szoros..de testvéremet akkor is nagyon megrázta a halála

Próbálom majd lányomnak elmagyarázni szépen, fokozatosan mi is a helyzet..de a legrosszabb kimenetelről nem akarok neki beszélni ..

(Egyébként tudja mit jelent a halál.)

Önök mit tudnának tanácsolni nekünk? Mivel tennék jobbat vajon?

Egyébként van egy 2 hónaposunk is, őt viszem minden alkalommal magammal, hogy férjem láthassa legalább..megfogni kb 4x tudta egészen idáig

Köszönöm szépen előre is válaszukat!"

Az orvos válasza:

"Kedves Kérdező!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vannak... és, ahogy múlt héten is írtuk illetve utaltunk rá, igen, sajnos a leírtak alapján a férje haldoklik, így teljesen reális sajnos, hogy azon gondolkozik, hogy mondja el a négyévesnek. Azért írom ezt így tisztán le, mert (érthető módon) ott a remény a soraiban, de sajnos az a remény a valóságban már nincs, és ezek azok a napok, amikor valóban a halálra és a búcsúra kell felkészülniük. Ahogy múlt héten is írtam, az nagyon traumatizáló tud lenni, amikor a remény megakadályozza abban a családot, hogy még elbúcsúzzanak.

A gyerekek meglepően komplexen érzékelik a halált, a veszteséget, a halállal járó feszültséget és fájdalmat már ebben az életkorban. Ha nem mondja el neki, vagy csak az utolsó pillanatban, akkor egyrészt azt tanulhatja meg a gyermeke, hogy a nagy fájdalomról beszélni tilos, a félelemmel egyedül kell megküzdenie, az nem megosztható, másrészt sokkal kevesebb idő és nagyobb nyomás jut neki a feldolgozáshoz. Ráadásul az Ön szenvedését és fájdalmát akkor is átéli, ha Ön teljesen megkíméli őt attól az információtól, hogy az édesapja meg fog halni, az pedig egy elképesztően megterhelő érzés a gyerek számára: hogy anya rettentően szomorú, de nem tudom, miért. Mi több, egy gyerek ezt tudattalanul még maga ellen is fordítja: anya rettentően szomorú, és én nem tudok elég jó lenni ahhoz, hogy jobb kedvre derítsem. Ezt szavak szintjén ritkán fogalmazzák így meg, de a belső világuk így terhelődik meg.

Úgyhogy: igen, mondja el neki, a saját, családi szókészletükkel és hagyományaikkal, hogy apa sajnos nagyon beteg, nem tud már itthon aludni, kórházban van, és nem tudja, hogy mi lesz ezután. Jól teszi, hogy nem ígér semmit, ami nem reális, nem is szabad. Hogy azt el kell-e mondania, hogy apa meg fog halni, abban nem vagyok biztos a 4 évesnél, nagyon egyéni, én valószínűleg azt mondanám, hogy nagyon beteg, és sajnos ma még nem tudom, mi lesz holnap.

Tapasztalatok szerint egyébként az elbúcsúzás jó hatással van a későbbi gyászfolyamatra és az apaképre, így mindenképpen javaslom, hogy próbáljon meg ebben az irányban elmozdulni, mégpedig a következő 1-2 napban, hogy nehogy túl késő legyen.

Ha a férje meghalt, fontos tudnia, hogy a homályos megfogalmazások (angyaloknál van, nagymamánál van, már nem jön haza) nagyon felkavarják a gyerekeket, jobban, mint az az állítás, hogy valaki meghalt. Az élet végességétől a gyerekeket sem tudjuk megkímélni, nem Ön a kegyetlen, ha nyílt szavakkal, tisztán beszél vele erről, hanem az élet volt az Önökkel. Ettől még Ön pont, hogy segít azzal a gyereknek, hogy azt tanítja, a halálról szabad beszélni, a fájdalmat meg lehet osztani, arról is lehet beszélni, szabad közösen sírni, szabad együtt apára emlékezni. Ezek azok a megküzdések, amivel sok felnőtt sem rendelkezik kultúránk haláltagadó attitűdje miatt, pedig nagyon nagy szükségünk lenne rá. A gyereküknek most ebben tud segíteni, de ez egy életre segítség lehet neki.

Sok kitartást Önöknek ezekben a nehéz napokban. "

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!