Generációkon átívelő nyomot hagynak a gyermekkori traumák - Új hazai kutatás mutat rá az ártalmas és a jótékony gyermekkori tapasztalatok, valamint a felnőttkori lelki egészség összefüggéseire.
- A hazai kutatás kimutatta, hogy a gyermekkori ártalmas élmények (például bántalmazás, szenvedélybetegség) gyakran vezetnek felnőttkori lelki problémákhoz és szerhasználathoz.
- A pozitív gyermekkori élmények védelmet jelenthetnek, csökkentve az öngyilkossági gondolatok, önsértés és szerhasználat előfordulását.
- Szignifikáns generációkon átívelő mintázatok jelentek meg: a családi nehézségek (pl. bántalmazás, szenvedélybetegség, mentális zavarok) több generáción keresztül is jelen lehetnek.
- A kutatás szerint a családi és közösségi támogatás, elfogadás és biztonság kulcsfontosságú a gyermekek lelki egészségének megőrzésében.
- Az eredmények nem bizonyítják közvetlenül az ok-okozati kapcsolatokat, de megerősítik, hogy a prevencióhoz fontos a támogató környezet kialakítása és a problémák korai felismerése a családokban.
Az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány, a Májbetegekért Alapítvány és az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért által szervezett 5. ACE (Adverse Childhood Experiences, ártalmas gyermekkori élmények) konferencián mutatták be a gyermekkori tapasztalatok felnőttkori és generációkon átívelő összefüggéseit vizsgáló hazai kutatás legfrissebb eredményeit. Az előzetes adatok szerint több negatív gyermekkori élmény mellett gyakoribb volt az önsértés, az öngyilkossági kísérlet és a szerhasználat, míg több pozitív élmény mellett ezek ritkábban fordultak elő. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a bántalmazás és a szenvedélybetegséggel terhelt családi környezet mintázatai több generációban is megjelenhetnek: a nagyszülők, a szülők és a válaszadók kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatai között is összefüggéseket találtak.
Az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány kutatássorozatának a legújabb szakaszában 1033 felnőtt válaszai alapján vizsgálták a gyermekkori élmények, a későbbi lelki egészség és a generációkon átívelő családi tapasztalatok összefüggéseit. A kutatók a válaszadóknál az ártalmas gyermekkori élményeket (ACE), valamint a jótékony gyermekkori élményeket, az úgynevezett BCE-eket (Benevolent Childhood Experiences) is vizsgálták. A vonatkozó pontszámuk alapján a kutatásban résztvevőket mind az ártalmas, mind a jótékony élmények vizsgálatánál nég y csoportba sorolták: 0, 1–3, 4–5, illetve legalább 6 ártalmas élményt jelzők, valamint 1–9, 10–13, 14–17 és 18–20 pozitív élményt átélők csoportjába.
A gyermekkorban átélt biztonság vagy bizonytalanság jelentősége nem ér véget a felnőtté válással. Az ártalmas gyermekkori élmények közé tartozik többek között a fizikai és érzelmi bántalmazás, az elhanyagolás, valamint az olyan családi környezet, amelyben szenvedélybetegség, mentális betegség vagy erőszak van jelen. Ezek a tapasztalatok összefügghetnek a későbbi lelki nehézségekkel, az egészségkárosító szokásokkal és a kapcsolatok alakulásával. A jótékony gyermekkori élmény lehet egy biztonságot nyújtó gondviselő jelenléte, egy támogató pedagógus, egy jó baráti kapcsolat, a közösséghez tartozás érzése vagy a kiszámítható családi környezet. Közös bennük, hogy a gyermek azt élheti meg: fontos, szerethető, és nehéz helyzetben is számíthat valakire.
- Amikor egy felnőtt szenvedélybetegségével vagy lelki problémáival találkozunk, fontos megértenünk azt is, milyen gyermekkori tapasztalatokat hordoz magával. Ez segíthet abban, hogy a tünetek mellett az embert és az életútját is lássuk. A megelőzésben pedig a bántalmazás és az elhanyagolás visszaszorításán kívül arra is figyelnünk kell, hogy a gyermekek biztonságot, elfogadást és támogatást kapjanak – fogalmazott dr. Makara Mihály kutatásvezető, az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért elnöke és az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány kurátora.
Ártalmas és pozitív gyermekkori élmények hatása a felnőttkorra
Az eredmények következetes mintázatot mutattak: az ártalmas élmények számának növekedésével emelkedett az öngyilkossági gondolatokról, öngyilkossági kísérletekről és önsértésről beszámolók aránya. A pozitív élményeknél az ártalmas tapasztalatokkal ellentétes mintázat rajzolódott ki: a magasabb pontszámot elérők között ritkábbak voltak az öngyilkossági gondolatok, az öngyilkossági kísérletek, az önsértés és a szerhasználat.
A legkevesebb pozitív élményt jelző, 1–9 pontos csoportban a válaszadók 29,6 százaléka számolt be arról, hogy élete során volt már öngyilkossági kísérlete. A legtöbb pozitív élményt jelző, 18–20 pontos csoportban ez az arány 3,2 százalék volt (1. ábra). Hasonló összefüggést találtak a kábítószer-használat, valamint a korábbi, napi rendszerességű, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás esetében is.
Ongyilkossagi-kiserletek-ACE-kepek
Forrás: Varga Gábor Ákos
A legalább egy éven át tartó, rendszeres, nem intravénás kábítószer-használatról például az ártalmas gyermekkori élményt nem jelző csoportban senki sem számolt be, míg a legalább hat ilyen élményt jelzők körében ez az arány 10,1 százalék volt (2. ábra). Az elmúlt harminc nap kábítószer-használata szintén gyakoribb volt a több ártalmas élményt jelző résztvevőknél.
Kabitoszer-ACE-kepek
Forrás: Varga Gábor Ákos
A korábbi, legalább egy éven át tartó, rendszeres, nem intravénás kábítószer-használat előfordulása az 1–9 pontos pozitív élményt jelző csoportban 8,2, míg a legtöbb pozitív élményt jelző, 18–20 pontos csoportban 1,6 százalék volt.
A különbségek a támogató gyermekkori tapasztalatok jelentőségére hívják fel a figyelmet. A pozitív élmények és a kedvezőtlen kimenetek közötti kapcsolat részletesebb elemzése még folyamatban van. A bemutatott adatokból önmagukban nem állapítható meg, hogy a különbségeket mekkora részben magyarázzák a pozitív élmények vagy más tényezők.
A szakemberek szerint a megelőzésnek ezért a biztonságos kapcsolatok és a támogató közösségek erősítésére is ki kell terjednie. A család mellett a pedagógusok, a barátok és más megbízható felnőttek is fontos szerepet tölthetnek be abban, hogy egy gyermek elfogadást és segítséget tapasztaljon.
Generációkon átívelő összefüggések – a családi történetekben visszatérhetnek ugyanazok a nehézségek
A kutatás új szakaszának egyik központi kérdése az volt, hogy milyen kapcsolat mutatható ki a nagyszülők, a szülők és a válaszadók gyermekkori tapasztalatai között. Az előzetes eredmények több területen is generációkon átívelő összefüggéseket jeleztek, mint például a problémás szerhasználattal vagy mentális betegséggel érintett személlyel való együttélés, valamint a fizikai és érzelmi bántalmazás. A nagyszülők hasonló gyermekkori tapasztalata az apa vagy anya érintettségével és a válaszadó saját gyermekkori élményével is összefüggött. A családi nehézségek mintázata tehát egyes esetekben három generáció tapasztalataiban is kirajzolódott.
A kitöltő családjában előforduló szenvedélybetegség – ha a kitöltő gyermekkorában együtt élt valakivel, aki gyakran ivott vagy alkoholista volt, esetleg kábítószerrel vagy gyógyszerekkel való visszaélést követett el, – magasabb eséllyel (OR* = 1,80) volt megfigyelhető, ha a válaszadó édesapja is együtt élt egy ilyen személlyel gyermekkorában. Míg az apai nagymama érintettsége mind az apa érintettségével (OR = 8,04), mind a válaszadó későbbi érintettségével (OR = 1,85) kapcsolatot mutatott (3. ábra).
Egyutt-elt-alkohol-kabitoszer-ACE-kepek
Forrás: Varga Gábor Ákos
Hasonló generációs mintázat jelent meg abban az esetben, ha a kitöltő gyermekkorában együtt élt valakivel, aki depresszióban vagy valamilyen mentális betegségben szenvedett, vagy öngyilkosságot kísérelt meg, valamint a fizikai (4. ábra) és érzelmi bántalmazás területén is. Különösen erős összefüggések mutatkoztak a nagyszülői és szülői generáció között, miközben több esetben a nagyszülői tapasztalat közvetlenül is összefüggött a válaszadó gyermekkorában megélt kedvezőtlen élményekkel. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ACE-ek nem kizárólag az egyén szintjén értelmezhetők, hanem bizonyos családi kockázati mintázatok több generáción keresztül is továbbadódhatnak.
Fizikai bántalmazás
Forrás: Varga Gábor Ákos
- Az eredmények azt jelzik, hogy bizonyos ártalmas gyermekkori tapasztalatokat érdemes a család több generációjának történetében is megvizsgálni. Ez azonban nem jelent elkerülhetetlen sorsot: az összefüggésekből nem következik, hogy aki bántalmazást vagy más nehézséget élt át, azt szükségszerűen továbbadja a gyermekének. A mintázatok felismerése abban segíthet, hogy az érintett családok időben támogatást kapjanak – hangsúlyozta dr. Matuszka Balázs egészségpszichológiai szakpszichológus, egyetemi docens, az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány kurátora.
A kutatásban feltárt kapcsolatok önmagukban nem bizonyítják az átadás módját vagy okát. A generációkon átívelő összefüggés nem azonos a genetikai öröklődéssel: a családi kapcsolatok, a viselkedési minták és a közös életkörülmények szerepének megértéséhez további elemzések szükségesek.
Az eseményen Kovács András Péter humorista, előadóművész, a Töltsd Velünk! függőség podcast házigazdája személyes érintettségét is megosztotta. Beszélt arról, hogy milyen volt gyermekként megélni a szenvedélybetegséggel érintett családi környezetet, és felnőttként milyen felismerései voltak a múltbéli élményei kapcsán.
A kutatás háttere és az eredmények értelmezése
A 2017-ben indult hazai kutatássorozat kezdetben az ártalmas gyermekkori élmények és a felnőttkori egészségkárosító magatartás kapcsolatát vizsgálta. Később a pozitív élmények és a lehetséges védő tényezők feltérképezésével bővült. A 2025–2026-os negyedik szakaszban pedig a generációkon átívelő összefüggések kerültek a középpontba. A most bemutatott mintázatok illeszkednek a korábbi szakaszok eredményeihez, amelyek szintén jelezték az ártalmas gyermekkori élmények és a későbbi szerhasználat kapcsolatát, valamint a pozitív tapasztalatok lehetséges védő szerepét. A kutatássorozat előzményei és publikációi az ACE-konferencia kutatási oldalán érhetők el.
A legújabb szakaszban online kérdőíves adatfelvétel történt, a résztvevőket elsősorban a Facebookon keresztül toborozták. A kérdőív kitöltését 2021-en kezdték el, az adatok ellenőrzése és tisztítása után 1033 fő válaszai kerültek a végleges elemzési mintába. A résztvevők átlagéletkora 49 év; 94,9 százalékuk nő, 60,4 százalékuk felsőfokú végzettségű.
- A vizsgálat résztvevőinek válaszaiban jól felismerhető összefüggések jelentek meg, de a mintánk nem reprezentálja a magyar felnőtt lakosságot. A százalékos adatokat ezért a válaszadókra vonatkozó eredményként kell értelmezni. A részletesebb elemzésekkel azt is szeretnénk megérteni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző gyermekkori tapasztalatok és a későbbi élet jellemzői – ismertette Fekete-Gál Martina pszichológus.
A bemutatott eredmények előzetesek, a részletesebb, több tényezőt együttesen figyelembe vevő statisztikai elemzések még zajlanak. A kutatás összefüggéseket tár fel, önmagában nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot.
Rövidítések
* OR – Odds Ratio (esélyhányados): két csoport között hasonlítja össze egy esemény bekövetkezésének az esélyét. Az 1-es érték azonos esélyt, az 1-nél nagyobb érték magasabb, míg az 1-nél kisebb alacsonyabb esélyt jelez. Az esély statisztikai fogalom: az esemény bekövetkezési és be nem következési valószínűségének hányadosa, ezért az esélyhányados nem azonos a valószínűségek arányával.
** CI – Confidence Interval (konfidenciaintervallum): a becslés bizonytalanságát szemléltető tartomány. Az ábrák 95 százalékos konfidenciaintervallumokat mutatnak; a szűkebb sáv pontosabb becslést jelez. A 95 százalékos szint azt jelenti, hogy ha a mintavételt azonos módszerrel sokszor megismételnénk, az így kiszámított tartományok körülbelül 95 százaléka tartalmazná a valódi értéket.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
