A billentyűhibák szűkülettel vagy elégtelen záródással járó szívbetegségek, kezelés nélkül gyakran szívelégtelenséghez vezetnek.
Billentyűhibák
Forrás: Medipress
A billentyűhibák előfordulása idősebb korban gyakoribb.
Számos szívbetegség (szívizom vérellátási zavar, szívinfarktus), bizonyos veleszületett betegségek, fertőzéses megbetegedések hajlamosítanak billentyűhibák kialakulására.
A billentyűhibákat három fő csoportra lehet osztani. Megkülönböztetünk billentyűszűkületet, billentyűelégtelenséget és kevert billentyűbetegséget. A súlyossági fokozatokat I. és IV. között különböztetjük meg, melyben a legenyhébb az I., legsúlyosabb a IV. fokozat. A tünetek nagyon változatosak lehetnek attól függően, milyen súlyos a megbetegedés és melyik billentyűt érinti. Lehet tünetmentes is, de kezeletlenül akár súlyos szívelégtelenséghez is vezethet.
Bizonyos billentyűhibák mindvégig tünetmentesek és egy idő elteltével nem súlyosbodnak, de gyakran szükségessé válik kezelésük, mellyel megelőzhető a súlyos szívelégtelenség kialakulása.
Minden belgyógyászati vizsgálat része a szív feletti hallgatózás, melynek során a szívzörej utalhat billentyűhibára. Az EKG vizsgálat, a vérnyomásmérés és a szív ultrahang vizsgálat is jelentős szerepet játszik a pontos diagnózis felállításában. Amennyiben az eltérés jelentős, érfestéses vizsgálat elvégzése is javasolt.
Korai stádiumban lehetőség van gyógyszeres kezelésre, mellyel a billentyűhiba rosszabbodása megakadályozható vagy lassítható. Amennyiben a gyógyszeres kezelés már nem elegendő, műbillentyű-beültetés válik szükségessé. (Műtéti beavatkozás útján.)
A billentyűhibák okainak egy része megfelelő kezeléssel megelőzhető. Ilyen például a reumás láz vagy a szívbelhártya-gyulladás.
Rendszeres kardiológiai kontroll mellett az életvitel változást nem igényel, de súlyosabb esetben jelentősen csökken a beteg terhelhetősége.
A kábítószerhasználat terjedése különösen nagy veszélyt jelent. A szívbillentyű gyulladás és a szívbelhártya-gyulladás következtében kialakuló billentyűhiba végzetes lehet.
Temesvári-Gyenes: Kardiológia 2000