Az orvostudományban az infarktus kifejezés az artériás vérellátás csökkenése miatt bekövetkező szöveti sejtelhalást, nekrózist takarja. Infarktus bármelyik szervben létrejöhet. A betegség leginkább az érelmeszesedéssel van kapcsolatban.
Az infarktus olyan állapot, amely során egy adott szerv vagy szövet vérellátása hirtelen és tartósan megszűnik, ami sejtkárosodást és szövetelhalást eredményez. Az egyik legismertebb formája a szívinfarktus, amely a szívizom vérellátásának elzáródása miatt következik be. Az infarktus azonban más szerveket is érinthet, például az agyat (stroke), a tüdőt (tüdőembólia) vagy a beleket (bélischemia).
Nem, az infarktus nemcsak a szívben fordulhat elő, hanem bármely szervben vagy szövetben, ahol a vérellátás hirtelen megszűnik. Az infarktus lényegében egy adott terület elhalása (nekrózisa) a tartós oxigénhiány következtében. Bár a szívinfarktus a legismertebb és leggyakoribb forma, más szerveket is érinthet.
Az infarktus tehát nem kizárólag a szívet érinti, hanem bármely szervben bekövetkezhet, ahol a vérellátás hirtelen megszakad. Az egyes infarktustípusok tünetei és kezelési módjai eltérőek, de mindegyik esetben életveszélyes állapotról van szó, amely azonnali orvosi ellátást igényel.
A szívinfarktus leggyakrabban az alábbi okok miatt alakul ki:
A szívinfarktus tipikus tünetei a következők:
Fontos megjegyezni, hogy nők esetében a szívinfarktus tünetei eltérhetnek, gyakrabban fordul elő gyomorpanasz, hátfájás vagy légszomj a klasszikus mellkasi fájdalom helyett.
Az infarktus diagnózisa több vizsgálat alapján történik:
A szívinfarktus kezelése az azonnali beavatkozáson alapul:
A szívinfarktus megelőzésében kulcsszerepet játszik az egészséges életmód:
Az infarktus kialakulásában számos kockázati tényező játszik szerepet. Ezek közül vannak, amelyeket nem tudunk befolyásolni – például az életkor, a nem vagy a genetikai hajlam –, és vannak, amelyeken életmódváltással vagy megfelelő kezeléssel változtatni lehet. A legfontosabb befolyásolható tényezők közé tartozik a dohányzás, a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a magas koleszterinszint. Ezek együtt gyakran „halálos kvartettként” (metabolikus szindróma) növelik meg az infarktus kockázatát.
A szívinfarktus lefolyása során a szívizom egy része oxigénhiány miatt elhal. A folyamat következtében a szív pumpafunkciója romlik, ami szívelégtelenséghez vezethet. Ezen túl fennáll a veszélye ritmuszavaroknak (pl. kamrafibrilláció), amelyek hirtelen szívhalált okozhatnak. Hosszabb távon a szív tartós károsodása miatt szívelégtelenség, ismételt infarktus vagy stroke is kialakulhat. Az agyi infarktus következményei között gyakoriak a maradandó idegrendszeri károsodások – bénulás, beszédzavar, memória- és koncentrációs problémák.
A gyógyulás nem ér véget a kórházi kezeléssel. A szívinfarktuson átesett betegek számára kiemelten fontos a rehabilitáció, amely három fő elemből áll:
A rehabilitáció célja nemcsak a fizikai állapot javítása, hanem a beteg önbizalmának visszaállítása és a kiújulás megelőzése is.
Érdemes külön kiemelni, hogy a nők esetében az infarktus tünetei gyakran eltérnek a férfiakétól. Gyakrabban fordul elő náluk hátfájás, állkapocsfájdalom, kifejezett kimerültség vagy légszomj, és ritkábban jelentkezik a klasszikus, mellkasban érzett szorító fájdalom. Ezért sok nőnél később kerül felismerésre a betegség, ami rontja a túlélési esélyeket.
Nemcsak erős mellkasi fájdalom esetén kell azonnal segítséget hívni. A hirtelen jelentkező légszomj, szédülés, hányinger vagy indokolatlan fáradtság is lehet infarktus előjele. Az idős betegek és a cukorbetegek esetében a tünetek különösen megtévesztőek lehetnek, náluk gyakran „néma infarktus” fordul elő, amely kevesebb panasszal, de hasonlóan súlyos következményekkel jár.
A szív-érrendszeri betegségek jelentős része megelőzhető lenne. A mediterrán étrend, a rendszeres fizikai aktivitás, a dohányzás mellőzése és a stressz kezelése mind hozzájárul a szív egészségéhez. Az orvosi szűrővizsgálatok – vérnyomásmérés, koleszterin- és vércukorszint ellenőrzése – segítenek idejében felismerni a rizikófaktorokat.
Az infarktus egy életveszélyes állapot, amely azonban időben felismerve és megfelelően kezelve sok esetben jól befolyásolható. A betegek túlélési esélyei nagymértékben függenek a gyors beavatkozástól, valamint attól, hogy az érintett milyen életmódbeli változtatásokat vezet be a jövőben. Az infarktus elleni küzdelem tehát nemcsak az orvosok, hanem mindannyiunk felelőssége: az egészséges szokások kialakítása a legbiztosabb befektetés a hosszú, jó minőségű élet érdekében.
Az infarktus latin eredetű szó, mely önmagában elhalást jelent. Elvileg bármely szervben bekövetkezhet (létezik például tüdő-, lépinfarktus de akár fülinfarktus is), mégis leggyakrabban a szívizom heves tünetekkel, nemegyszer életveszéllyel járó elhalását értjük alatta.
A szívinfarktusra jellemző fájdalom általában hosszan tartó, szorító vagy nyomó jellegű, és kisugározhat a karokba, állkapocsba vagy hátba. Ha a fájdalom mozgásra vagy testhelyzet-változtatásra enyhül, nagyobb eséllyel izom- vagy gyomorprobléma állhat a háttérben. Bármilyen bizonytalanság esetén azonban orvosi segítséget kell kérni.
Azonnal, akár mentőt hívva. Az infarktus kezelésének hatékonysága nagyban függ attól, milyen gyorsan áll helyre a vérellátás. Az első 90 perc kritikus, ezért minden késlekedés növeli a maradandó szívkárosodás és a halálozás kockázatát.
Igen, bár ritkábban fordul elő. Egyes genetikai tényezők, súlyos stressz, kábítószer-használat (pl. kokain) vagy ritka érbetegségek is kiválthatnak szívinfarktust fiataloknál. Fontos a rendszeres szűrés és a szívbarát életmód.
Mert ezek a kezelések segítenek helyreállítani a véráramlást a szívben, csökkentve a szívizom maradandó károsodását. Minél gyorsabban történik a beavatkozás, annál nagyobb az esély a teljes gyógyulásra.
Az első infarktus után kulcsfontosságú az életmódbeli változtatások bevezetése: a dohányzás elhagyása, az egészséges táplálkozás, a rendszeres mozgás, a stresszcsökkentés és az orvosi előírások szerinti gyógyszerszedés mind hozzájárulhatnak a második infarktus elkerüléséhez.
Felhasznált irodalom:
A szívinfarktus még mindig a vezető halálokok egyike, pedig az esetek jelentős része megelőzhető lenne időben felismert jelekkel. A probléma ott kezdődik, hogy a tünetek nem mindig drámaiak: sokaknál lassan, alattomosan épülnek fel, vagy olyan panaszokkal kezdődnek, amelyeket könnyű másnak tulajdonítani.
Nem különálló, hanem egymással szorosan összefüggő kóros állapotokról van szó, amit a nemzetközi szakirodalom kardiovaszkuláris–vese–metabolikus szindrómaként (CKM-szindróma) definiál.
A szívinfarktust sokan hirtelen, drámai összeomlással azonosítják, pedig a valóságban a szervezet gyakran már órákkal vagy akár napokkal korábban figyelmeztet, csak a jelek aprók és könnyen félreérthetők. A probléma felismerése mégis életet menthet: minél hamarabb érkezik orvosi segítség, annál nagyobb az esély a teljes felépülésre.
A mellkasi fájdalom az egyik legijesztőbb tünet, amit az ember átélhet. Első gondolatként szinte mindenkiben felmerül a szívinfarktus, ám a valóság ennél sokkal összetettebb.