Polip a méhben: sokan együtt élnek vele anélkül, hogy tudnának róla

2026. január 26. 16:34

Erős menstruáció, pecsételés, menopauza utáni vérzés és meddőség - ezek mind méhpolipra is utalhatnak.

A méhpolip sok nő számára ismeretlen fogalom egészen addig, amíg egy nőgyógyászati vizsgálaton vagy ultrahang során ki nem derül, hogy jelen van. Dr. Ibrahim Sharouf, az L33 Medical szülész-nőgyógyász szakorvosa ez az elváltozás meglepően gyakori, és bár legtöbbször jóindulatú, semmiképpen sem szabad félvállról venni.

Mi az a méhpolip?

A méhpolip a méh belső felszínét borító nyálkahártyából, az úgynevezett endometriumból kiinduló kinövés. Mérete egészen apró lehet, de előfordul, hogy több centiméteresre nő, és egyetlen darabként vagy több polip formájában is jelen van.

Sokan azonnal megijednek a polip szó hallatán, és a rákra gondolnak, fontos azonban tisztázni a különbséget. A méhpolip az esetek túlnyomó többségében jóindulatú elváltozás, vagyis nem rák. Ugyanakkor nem tekinthető ártalmatlannak.

Bizonyos esetekben tartalmazhat kóros sejteket, és nagyon ritkán rosszindulatú elfajulás is előfordulhat. Ennél is fontosabb azonban, hogy a méhpolip gyakran okoz panaszokat: elhúzódó, erős menstruációt, két vérzés közötti pecsételést, menopauza utáni vérzést, illetve meddőséget. A veszély tehát nemcsak az esetleges rosszindulatúságban rejlik, hanem abban is, hogy a polip tartós vérvesztéshez, vérszegénységhez és sikertelen teherbeeséshez vezethet, miközben a háttérben hosszú ideig észrevétlen marad.

Miért alakul ki?

A méhpolip kialakulásában a hormonális hatásoknak kiemelt szerepük van. Az ösztrogén (női nemi hormon, amely a méhnyálkahártya növekedését serkenti) túlsúlya elősegítheti a polip növekedését, ezért gyakrabban fordul elő 40 év felett, a menopauza előtti és utáni időszakban, de fiatalabb nőknél sem ritka. Éppen ezért különösen veszélyes az a tévhit, hogy csak „idősebb korban” kell rá gondolni. Sok páciens úgy él együtt a tünetekkel, hogy azt hiszi, a rendszertelen vagy erősebb vérzés „alkati sajátosság”, miközben a háttérben kezelhető elváltozás áll.

A statisztikák szerint a méhpolip a nők jelentős részét érinti élete során, gyakran teljesen tünetmentesen. Sok esetben csak egy rutinvizsgálat vagy meddőségi kivizsgálás során derül rá fény. Ez teszi igazán alattomossá: jelen van, panaszt okozhat, mégis rejtve marad. A jó hír az, hogy ma már korszerű, kíméletes módszerekkel jól kezelhető.

A legpontosabb diagnózist és egyben a leghatékonyabb kezelést a hiszteroszkópia (méhtükrözés, amely során egy vékony optikai eszközzel betekintenek a méh üregébe) jelenti. Ennek során a polip célzottan, a környező szövetek megkímélésével távolítható el, általában altatásban vagy rövid bódításban.

A kezelés halogatása nem javasolt, különösen akkor, ha vérzészavar, meddőség vagy menopauza utáni vérzés áll fenn. A polip eltávolítása nemcsak a tüneteket szüntetheti meg, hanem lehetőséget ad a szövettani vizsgálatra is, amely kizárja a rosszindulatú elváltozást. Ez az a pont, ahol a megelőzés és a megnyugtató bizonyosság találkozik.

Visszanőhet-e a méhpolip?

Bár a méhpolip eltávolítása a legtöbb esetben végleges megoldást jelent, előfordulhat, hogy az elváltozás idővel ismét kialakul. Ez nem a beavatkozás „kudarca”, hanem inkább annak jele, hogy a háttérben továbbra is fennállnak azok a hormonális hatások – elsősorban az ösztrogéntúlsúly –, amelyek a polip megjelenéséhez vezettek. A kiújulás kockázata összességében alacsony, de nagyobb lehet azoknál a nőknél, akiknél korábban több polip is jelen volt, illetve akik a menopauza környékén járnak.

Fontos tudni, hogy a visszanövés általában lassú folyamat, és rendszeres nőgyógyászati ellenőrzéssel időben felismerhető. Éppen ezért a polip eltávolítása után is javasolt az időszakos kontrollvizsgálat, különösen akkor, ha a korábbi tünetek – például rendellenes vérzés – újra jelentkeznek. A jó hír az, hogy az ismételten kialakuló méhpolip is ugyanúgy jól kezelhető, mint az első, és megfelelő követéssel a komolyabb szövődmények kockázata minimálisra csökkenthető.