Így jelezhet a szervezet, ha a tüdőrák átterjedt a mellékvesékre

A tüdőrák azért tartozik a legveszélyesebb daganatos betegségek közé, mert kezdetben gyakran nem okoz egyértelmű panaszokat. Sok esetben csak akkor derül fény rá, amikor a rosszindulatú sejtek már eljutottak a szervezet más területeire. Az áttétek gyakori célpontjai közé tartoznak a csontok, az agy, a máj, a nyirokcsomók és a vesék felett elhelyezkedő mellékvesék.

Ha a tüdőből származó daganatsejtek megtelepednek a mellékvesében, mellékvese-áttétről beszélünk. Ez előrehaladott betegséget jelent, ám a helyzet ennél összetettebb: nem mindegy, hogy csak egyetlen mellékvesében található elváltozás, jelen vannak-e más áttétek, milyen típusú a tüdődaganat, illetve hogyan reagál a szervezet a kezelésre.

Miért kerülhetnek daganatsejtek a mellékvesékbe?

A mellékvesék két kisméretű, háromszögre emlékeztető belső elválasztású mirigy, amelyek közvetlenül a vesék felső pólusánál helyezkednek el. Méretükhöz képest rendkívül fontos feladatokat látnak el: többek között a stresszreakcióban, a vérnyomás szabályozásában, az anyagcserében és a szervezet só- és folyadékháztartásában szerepet játszó hormonokat termelnek.

Itt képződik például a kortizol, az aldoszteron, az adrenalin és a noradrenalin. A mellékvesék gazdag vérellátása ugyan nélkülözhetetlen a működésükhöz, egyúttal hozzájárulhat ahhoz is, hogy a vérrel keringő rosszindulatú sejtek könnyebben elérjék ezeket a szerveket.

Mellékvese-áttétet nem kizárólag tüdőrák okozhat. Kiindulhat többek között a gyomor, a nyelőcső, a máj, a vese, az emlő vagy a vastagbél daganatából, de melanóma és limfóma mellett is kialakulhat. A felsoroltak közül azonban a tüdőrák számít a mellékvesében megjelenő áttétek egyik leggyakoribb forrásának.

Az első vizsgálatok során is felfedezhetik

A közölt adatok alapján a tüdőrákos betegek körülbelül 2–3 százalékánál már az első diagnózis idején kimutatható mellékvese-áttét. Előfordulhat az is, hogy éppen a mirigyben észlelt elváltozás indítja el azt a kivizsgálást, amely végül a tüdőben található elsődleges daganat felismeréséhez vezet.

A boncolásos vizsgálatok ugyanakkor arra utalnak, hogy a mellékvesék érintettsége az előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban a klinikailag észlelt eseteknél jóval gyakoribb lehet. Egyes adatok szerint az ilyen betegek akár 42 százalékánál is jelen lehet, míg körülbelül minden tizedik tüdőrákos betegnél mindkét mellékvesét érintheti a folyamat. Ezek az arányok azonban eltérő betegcsoportokból származnak, ezért nem értelmezhetők minden érintettre érvényes személyes kockázatként.

A mellékvese-áttét gyakran semmilyen panaszt nem okoz

A mellékvesében kialakuló áttét egyik legfontosabb sajátossága, hogy többnyire csendben növekszik. Az érintettek hozzávetőleg 5 százalékánál jelentkezik olyan panasz, amely közvetlenül az elváltozáshoz köthető. A legtöbb esetet ezért nem a tünetek alapján, hanem CT-, MR- vagy PET-vizsgálat során fedezik fel.

Ha mégis kialakulnak panaszok, azok általában nem jellegzetesek. Jelentkezhet a hát középső részén érezhető fájdalom, hasi fájdalom, illetve ritkán a daganat vérzést is okozhat a hasüregben. Ezeknek a tüneteknek számos jóindulatú magyarázata lehet, ezért önmagukban nem bizonyítják sem a tüdőrákot, sem a mellékvese érintettségét.

Ismert tüdőrák mellett azonban minden új, tartós vagy erősödő hát- és hasi fájdalmat érdemes jelezni a kezelőorvosnak. A hirtelen fellépő, nagy erejű fájdalom, a gyengeség, az ájulásközeli állapot vagy a vérnyomás jelentős csökkenése sürgős kivizsgálást tehet szükségessé, mert ezek akár vérzésre is utalhatnak.

Kétoldali érintettségnél a hormontermelés is károsodhat

Egyetlen mellékvese jelentős károsodása mellett a másik mirigy általában képes fenntartani a szükséges hormontermelést. Ha azonban a daganatos folyamat mindkét oldalon nagy mennyiségű működő szövetet pusztít el, ritkán mellékvesekéreg-elégtelenség, vagyis Addison-kór alakulhat ki.

Erre rendkívüli fáradtság, izomgyengeség, alacsony vérnyomás és csökkenő vércukorszint figyelmeztethet. A laborvizsgálatok alacsony nátrium- és magas káliumszintet, illetve egyéb elektrolit-eltéréseket mutathatnak. Mivel ezek a panaszok más betegségekben és a daganatellenes kezelések mellékhatásaként is előfordulhatnak, a pontos okot vérvizsgálatokkal és hormonális kivizsgálással kell tisztázni.

A súlyos mellékvese-elégtelenség életveszélyes állapotot idézhet elő. Ismert kétoldali mellékvese-érintettség mellett a hányással, zavartsággal, feltűnő gyengeséggel vagy jelentős vérnyomáseséssel járó rosszullét azonnali orvosi segítséget igényel.

Hogyan állapítják meg, hogy valóban áttétről van-e szó?

A mellékvesében talált képlet nem minden esetben rosszindulatú. Léteznek jóindulatú mellékvese-elváltozások is, ezért az orvos a korábbi leleteket, a képlet méretét, szerkezetét és képalkotó jellemzőit egyaránt figyelembe veszi. CT-, MR- és PET-vizsgálat segíthet annak megítélésében, hogy az eltérés mennyire gyanús, és található-e a szervezetben más áttét.

Ha a mellékvesében látható képlet eredete bizonytalan, és az eredmény megváltoztatná a kezelési tervet, CT-vezérelt szövettani mintavételre is szükség lehet. Amennyiben viszont már más szervekben is igazolták ugyanannak a daganatnak az áttéteit, a mellékvese külön biopsziája nem mindig indokolt.

A döntést minden esetben egyénileg hozzák meg. Számít a beteg általános állapota, az elsődleges tüdődaganat típusa és kezelhetősége, az áttétek száma, valamint az, hogy a mintavétel milyen kockázattal járna.

Nem mindegy, melyik oldalon jelenik meg az elváltozás

A daganatsejtek közvetlenül a szomszédos szövetekre terjedhetnek, bekerülhetnek a nyirokrendszerbe, illetve a vérárammal távolabbi szervekbe is eljuthatnak. A mellékvese-áttéteknél különösen érdekes lehet, hogy az elváltozás a tüdődaganattal azonos vagy ellentétes oldalon található-e.

Az azonos oldali, úgynevezett ipsilaterális áttétekről feltételezik, hogy bizonyos esetekben a nyirokutakon keresztül alakulnak ki. A rákos sejtek ilyenkor egy közvetlenebb útvonalon érhetik el a mellékvesét, miközben a nyirokcsomók részben szűrőállomásként működnek.

Az ellenoldali, vagyis kontralaterális mellékvese-áttét ezzel szemben inkább véráram útján történő terjedésre utalhat. Ha a daganatsejtek bekerülnek a keringésbe, nemcsak egyetlen szervhez juthatnak el, ezért nagyobb lehet a kiterjedtebb áttétes betegség valószínűsége.

Ez azonban nem olyan egyszerű szabály, amelyből egyetlen képalkotó lelet alapján biztos következtetést lehetne levonni. Az oldalviszony csak egy a számos tényező közül, és önmagában nem határozza meg sem a kezelést, sem az egyéni kilátásokat.

Mit jelent az izolált mellékvese-áttét?

Izolált mellékvese-áttétről akkor beszélhetünk, ha a részletes kivizsgálás során a tüdő elsődleges daganatán kívül csak egy mellékvesében található kezelhető áttét. Ez eltér attól a helyzettől, amikor egyszerre több szervben vagy mindkét mellékvesében vannak elváltozások.

A gondosan kiválasztott, kevés áttéttel rendelkező betegeknél az orvosok az egész szervezetre ható gyógyszeres kezelés mellett helyi, akár nagy intenzitású beavatkozást is mérlegelhetnek. Ezt oligometasztatikus állapotnak nevezik. A cél ilyenkor az elsődleges daganat és a korlátozott számú áttét lehető legteljesebb kontrollja.

Egy kisméretű vizsgálatban feltűnően kedvező eredményeket találtak azoknál, akiknél a tüdődaganatot és az azonos oldali, egyedüli mellékvese-áttétet is műtéttel eltávolították: az ötéves túlélési arány elérte a 83 százalékot. Az ellenoldali áttéttel kezelt csoportban lényegesen rosszabb eredmény született. E számokat azonban óvatosan kell értelmezni, mert kevés, szigorúan kiválasztott beteg adatain alapultak, ezért nem tükrözik általában a negyedik stádiumú tüdőrák kilátásait.

Többféle kezelés jöhet szóba

Az áttétes tüdőrák kezelésének alapját rendszerint az egész szervezetre ható, úgynevezett szisztémás terápia adja. Ide tartozhat a kemoterápia, az immunterápia és a daganat molekuláris tulajdonságai alapján kiválasztott célzott gyógyszeres kezelés. Sugárterápiát a mellékvesében lévő elváltozás helyi kontrolljára vagy az általa okozott panaszok enyhítésére is alkalmazhatnak.

A korszerű kezelés egyik legfontosabb lépése a daganat részletes molekuláris vizsgálata. Ha olyan géneltérés mutatható ki, amelyre célzott gyógyszer áll rendelkezésre, a betegség bizonyos esetekben hosszabb ideig kontroll alatt tartható. Egy közölt vizsgálatban az ALK-pozitív, negyedik stádiumú tüdőrák megfelelő kezelésével 6,8 éves medián túlélést figyeltek meg. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált csoport fele ennél rövidebb, fele pedig hosszabb ideig élt; az adat nem tekinthető egyéni előrejelzésnek.

Az immunterápia egyes betegek szervezetét képessé teheti arra, hogy hatékonyabban ismerje fel és támadja meg a daganatsejteket. A válasz nem mindenkinél egyforma, de megfelelő esetben hosszú ideig tartó betegségkontroll is elérhető.

A mellékvese helyi kezelése is lehetséges

Ha csak egyetlen mellékvese érintett, miközben a tüdőben lévő daganat kezelhető és másutt nem mutatható ki terjedés, szóba kerülhet a mellékvese műtéti eltávolítása. Az adrenalektómia nyitott és laparoszkópos eljárással egyaránt elvégezhető. Vérző mellékvese-daganat esetén a beavatkozás a sürgős tüneti kontroll része is lehet.

Műtét helyett bizonyos esetekben sztereotaxiás test-sugárkezelést, vagyis SBRT-t alkalmaznak. Ennek során nagy pontossággal, kis területre irányítanak nagy sugárdózist, miközben igyekeznek kímélni a környező szöveteket. A közölt eredmények szerint az így kezelt betegek összesített kétéves túlélése egyes vizsgálatokban 54 százalék körül alakult.

Másik lehetőség a bőrön keresztül, képalkotó ellenőrzés mellett végzett abláció, amely során hővel vagy más fizikai módszerrel roncsolják a daganatos szövetet. Az eljárással kapcsolatban ismertetett, több daganattípust együttesen vizsgáló adatok körülbelül 34 százalékos ötéves túlélésről számoltak be. Az eredmények itt sem alkalmazhatók automatikusan minden tüdőrákos betegre, mert a kezelés sikerét számos egyéni körülmény befolyásolja.

A negyedik stádium nem jelent mindenkinél azonos kilátásokat

A mellékvese-áttét megjelenése negyedik stádiumú tüdőrákot jelez, de ez a kategória különböző kiterjedésű és eltérően viselkedő betegségeket foglal magában. Más lehet a kezelési lehetőség egyetlen, ugyanazon az oldalon kialakult mellékvese-áttétnél, mint több szerv egyidejű érintettsége esetén.

A várható kimenetelt ezért nem lehet kizárólag a stádium, egyetlen százalékos adat vagy az áttét oldala alapján meghatározni. A szövettani típus, a molekuláris eltérések, a beteg általános állapota, a daganat terjedésének mértéke és a kezelésekre adott válasz együtt alakítja a kilátásokat.

A legfontosabb a részletes kivizsgálás és az egyénre szabott, több szakterület együttműködésével kialakított terápiás terv. A korszerű gyógyszerek és a pontos helyi kezelések révén ma már olyan betegek számára is létezhetnek hosszabb távú lehetőségek, akiknél korábban csupán korlátozott kezelési eszközök álltak rendelkezésre.

Figyelmébe ajánljuk

Így ad áttétet a rák: a daganatsejtek több akadályon át jutnak el más szervekbe

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!