Mellrák megelőzés hónapja

Gyógyulásom története! Karda Bea: túl két mellrákon, mára egészségesen

2022.10.24.

Karda Bea mellrák emlőrák Daganatos betegségek gyógyulásom története Mellrák megelőzés hónapja

karda bea, mellrák, emlőrák, gyógyulás, daganatos betegségek

Karda Bea őszintén beszélt nekünk gyógyulásának történetéről, a legnagyobb nehézségeiről, félelmeiről és arról, hogy hogyan sikerült felülemelkednie a betegségén.

Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, ennek appropóján beszélgettünk Karda Bea énekesnővel, aki másodszor is megküzdött ezzel a betegséggel. Optimizmusa és életereje azonban a megpróbáltatások ellenére is töretlen, pedig a diagnózistól kezdve a kezeléseken át ő is megjárta a poklok poklát.

Karda Bea: sikeresen leküzdött mellrákja miatt több születésnapot is ünnepel. Forrás: egeszsegkalauz.hu

Karda Bea 72 évesen is tele van energiával és optimizmussal, pedig neki sem volt mindig könnyű. Kétszer küzdött meg a mellrákkal de mindkétszer megkapaszkodott, amikor az élet kirántotta alóla a talajt. Most az Egészségkalauznak adott interjújában őszintén beszélt gyógyulásának történetéről, a legnagyobb nehézségekről, félelmeiről és arról, hogy hogyan sikerült felülemelkednie a betegségén.

Honnan ez a fáradhatatlan optimizmus és életerő?

- Ez valószínű, hogy adottság is, az egyik nagymamám volt ilyen. Ő egy rendkívül fel nem adó típus volt, minden szempontból egy impulzív, cuki asszonyka, imádtam őt. Egyébként érdekes, ő 85 éves korában saját maga fedezte fel az első csomót a mellében. Ha hamarabb észrevette volna, akkor talán lett volna még ideje, és nem megy el egy évvel később. De az utolsó pillanatig tele volt energiával. Én ezt tőle tanultam, örököltem, és a gyermeki énemből nagyon sokat megőriztem.

Először 2006-ban diagnosztizálták mellrákkal, hogyan derült ki, milyen előjelei voltak? Érzett valami változást a testében?

- Én nem éreztem semmit, de tényleg semmit. Nem fájt. Egy vizsgálaton derült ki, hogy a bal mellemben találtak két kicsi csomót, de az is azért, mert annak idején anyukám 66 éves korában odajött hozzám, hogy „lányom, olyan furán áll a mellem, valami nem stimmel”. Elvittem orvoshoz és kiderült, mellrákos. Végül sajnos le kellett venni az egyik mellét, de utána még sokáig boldogan élhetett. Akkor bele sem gondoltam, hogy később akár én is érintett lehetek ebben. Anyukám betegsége végett sok-sok évvel később kaptam egy értesítést a szűrővizsgálatról azért, mert a családban volt már érintett beteg. Mindig elmentem ezekre a vizsgálatokra, így derült ki annak idején. De ha én nem kapok utána egy ilyen levelet, és nem megyek el, nem is tudtam volna róla, hogy beteg vagyok... Ezért mondják az orvosok, hogy 40 fölött, akár volt a családban beteg, akár nem, el kell menni szűrővizsgálatra. Én is határozottan javaslom és az önvizsgálatot is.

Néhány éve másodszor is visszatért a betegsége. Hogyan küzdött meg újra vele? Hogy viselte ezt lelkileg?

- Január 31-én lesz három éve, hogy megműtöttek másodszor is. Akkor a másik oldalon, a jobb mellemben találtak egy daganatot. A műtét utáni első három nap bevallom, nagyon nehéz volt, de ezt túl kell élni, csinálni kell, nincs mese. Ami viszont utána jött, az hogy öt hétig várnom kellett az eredményre, az maga volt a pokol. Annál rosszabb idegállapotban én nem tudom mikor voltam utoljára... Nagyon féltem a kemoterápiától, de ha az kellett volna ahhoz, hogy meggyógyuljak, azt is végigcsinálom. Már felkészültem rá lélekben, sőt még a parókákat is nézegettem, hiszen az ilyen kezelések után általában kihullik a haj. Végül március elején az orvosom közölte, hogy van egy jó híre: nem kell kemoterápia, elég lesz csak 15 sugárkezelés. Én szó szerint a nyakába ugrottam olyan boldog voltam.

Bírta a kezeléseket?

- 16 évvel ezelőtt 25 sugárkezelést kaptam, hát az sem volt semmi. Most elég volt a 15, szerencsére én jól bírtam. Tudom, ez mindenkinél más, de amíg lehet bírni kell. Volt olyan ismerősöm, aki valamiért úgy döntött, nem is csinálja végig, ő végül sajnos meg is halt. Bevallom, egyébként nagyon el voltam keseredve, hiszen nyilvánvalóan megérintett a halál szele, és ilyenkor nem tudhatod, mi a következménye mindennek. Ez nagyon nehéz volt. Ekkor jöttem rá, hogy sem a múlttal, sem a jövővel nem szabad túlzottan foglalkozni.

Ez volt az, ami végül átsegítette a nehezén?

- A második férjem tanított meg igazán arra, hogy hiába rágódok én azon, hogy mi lesz holnap után, meg jövő héten. A múlton sem szabad rágódni és a jövőn sem szabad aggódni. Régen nagyon sokat a múltban és a jövőben éltem, most a jelennek. Az a fontos, hogy ezt a mai napot rakjuk rendbe úgy, ahogyan tőlünk telik. Egyébként én egy nagyon aggódó típus vagyok, de azt tapasztalom, hogy a legtöbb betegség főleg a rák az aggodalom, a pesszimizmus, és a félelem miatt alakul ki, én pedig ezeket most már próbálom kisöpörni az életemből.

Sokan érintettek ebben a betegségben a környezetében?

- Sajnos egyre többet hallani. Ha jól tudom évente nagyjából hétezer embert diagnosztizálnak. Nagyon érdekes, de nekem van olyan férfi ismerősöm, akinél szintén mellrákot állapítottak meg. Nagyon ritka, de sajnos náluk is előfordulhat, erről jó ha beszélünk.

Mi adott erőt ahhoz, hogy végigcsinálja?

- Én nagyon bíztam az orvosaimban, ők tudják, hogy miért kell kemo vagy vagy miért nem. Én elhatároztam, hogy emelt fővel végigcsinálom. A 15 sugarat pont akkor kaptam amikor kitört itthon is a koronavírus-járvány és a fél ország gyakorlatilag le volt zárva. A szinte üres villamoson is maszkban és kesztyűben utaztam, nagyon vigyáztam magamra. De semmi sem tarthatott vissza attól, hogy végigcsináljam. Ilyenkor nincs kifogás, hogy miért nem mész el, be kell menni és küzdeni magadért.

Mit üzenne annak, aki nem mer, vagy nem akar elmenni, esetleg úgy érzi nem bírja tovább?

- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Meg kell hagyni, hogy ez az ő döntése legyen, de mindenki higgye el, addig jó, amíg lehet műteni. És ha nem lehet, mert sajnos van olyan is, akkor sem szabad megállni és feladni, menni kell tovább másfajta kezelést keresni, mert az, hogy nem műthető, nem feltétlenül kell, hogy a legrosszabbat jelentse. Ráadásul a mellrák állítólag az egyik legjobban kezelhető daganat, ha időben észreveszik.

Mi, vagy ki volt a legnagyobb kapaszkodója?

- A férjem. Ő nagyon optimista típus, húzott magával. De egyébként elég egy jó barát, vagy egy családtag, aki ott van melletted. Nem kell, hogy naponta buzdítsák az embert, csak legyenek ott. Ha én önmagam nem tudom ezt feldolgozni, akkor megette a fene. De az nagyon sokat segít, ha van egy olyan támaszod, akivel lehet erről beszélni és melletted áll.

Most hogy érzi magát?

- Mindig azt mondják, hogy 5 év után gyógyult vagy. Mondhatok valamit? Egy francokat! Nem! Senki nem dőlhet hátra, mert én is bőven öt éven túl voltam, és mégis újra beteg lettem. Most szerencsére jól vagyok, eltelt három év, minden leletem nagyon jó. Hamarosan a gyógyszert is elhagyhatom, de ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetek, hiszen minden nap tennünk kell azért, hogy az egészségünket, amiért ilyen keményen megküzdöttünk, meg is őrizzük.

Szerző: Riona