A száraz hő okozta bőrsérülést égésnek, a nedves hő által okozottat pedig forrázásnak hívják.
A fájdalom mértéke nem feltétlenül arányos a sérülés súlyosságával. A felszíni bőrsérülések lehetnek rendkívül fájdalmasak, míg a mélyebb égéseknél nem biztos, hogy jelentkezik fájdalom, ugyanis az idegvégződések károsodást szenvedhetnek. Azt, hogy az égés vagy forrázás orvosi ellátást igényel-e vagy sem, két tényező dönti el: az egyik az, hogy melyik testrészt érte az égés, illetve a forrázás, a másik a sérülés nagysága, kiterjedése.
A tünet az égés súlyosságának függvénye.
Az égések és forrázások súlyosságát az orvosi gyakorlatban nemcsak a tünetek alapján, hanem úgynevezett égési fokozatok szerint is osztályozzák. Ez a felosztás segít eldönteni, hogy elegendő-e az otthoni ellátás, vagy mindenképpen szakorvosi, esetleg kórházi kezelésre van szükség.
Kisgyermekeknél a bőr vékonyabb, érzékenyebb, ezért ugyanaz a hőhatás súlyosabb sérülést okozhat, mint felnőtteknél. A háztartási balesetek – például forró tea, leves, kávé kiborulása, vagy a fürdővíz túl magas hőmérséklete – a leggyakoribb kiváltó okok közé tartoznak. Gyermekek esetében már viszonylag kisebb kiterjedésű égés is indokolhatja az orvosi vizsgálatot, különösen, ha az arcot, a kezeket vagy az ízületeket érinti.
Kiterjedt égések esetén az egész szervezetet érintő folyamatok indulhatnak el. A folyadékvesztés, a gyulladásos reakciók és az immunrendszer megterhelése miatt a beteg általános állapota gyorsan romolhat. Ez az oka annak, hogy nagyobb égések esetén infúziós folyadékpótlásra, fájdalomcsillapításra és szoros megfigyelésre van szükség.
Sokan még ma is alkalmaznak különféle „házi praktikákat”, például olajat, vajat, fogkrémet vagy tejfölt kennek az égett bőrfelületre. Ezek azonban nemcsak hatástalanok, hanem növelhetik a fertőzés kockázatát és ronthatják a seb gyógyulását. Hasonlóan kerülendő a jeges víz vagy jég közvetlen alkalmazása, mert az tovább károsíthatja a szöveteket. A legbiztonságosabb és leghatékonyabb módszer továbbra is a hűvös, folyó vízzel történő hűtés.
Felszíni égések néhány nap alatt nyom nélkül gyógyulnak, míg a mélyebb sérülések hegesedést hagyhatnak maguk után. A hegképződés nemcsak esztétikai kérdés: bizonyos testtájakon, például ízületek közelében, a hegek mozgásbeszűkülést is okozhatnak. Ezért a gyógyulási szakaszban – orvosi javaslat alapján – szóba jöhet speciális sebkezelés, hegkezelő készítmények használata vagy gyógytorna.
A sérült bőrfelület természetes védőgátja megszűnik, így a kórokozók könnyebben bejutnak a szervezetbe. Figyelmeztető jel lehet a fokozódó fájdalom, a bőrpír terjedése, a váladékozás, a kellemetlen szag vagy a láz megjelenése. Ilyen esetekben haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, mert a fertőzés akár életveszélyes állapothoz is vezethet.
A bőr hosszú ideig érzékeny maradhat, a napsugárzásra fokozottan reagálhat, ezért a friss hegeket védeni kell a napfénytől. A bőr hidratálása, a megfelelő fényvédelem és az orvos által javasolt ápolás mind hozzájárulhat a jobb gyógyuláshoz és a szövődmények csökkentéséhez.
Súlyos égési sérülés után a betegek egy része szorongást, hangulatzavart vagy testképzavart élhet át, különösen akkor, ha maradandó hegek alakulnak ki. Ilyen esetekben a pszichés támogatás, a család és a szakemberek segítsége ugyanolyan fontos lehet, mint a testi gyógyulás.
A megelőzés szerepe kiemelkedő, hiszen az égések és forrázások jelentős része elkerülhető lenne. A konyhában érdemes a fazekak fülét befelé fordítani, a forró folyadékokat stabil helyre tenni, és gyermekek közelében fokozottan ügyelni a veszélyforrásokra. Fürdés előtt mindig ellenőrizni kell a víz hőmérsékletét, elektromos készülékek használatakor pedig be kell tartani a biztonsági előírásokat. Vegyi anyagok esetén a megfelelő tárolás és a védőfelszerelés használata csökkentheti a balesetek kockázatát.
Összességében az égés és forrázás nem csupán pillanatnyi sérülés, hanem adott esetben hosszan tartó gyógyulási folyamatot, szövődményeket és életminőséget befolyásoló következményeket is maga után vonhat. A gyors és helyes elsősegély, az időben igénybe vett orvosi ellátás és a tudatos megelőzés együtt jelentik a legjobb esélyt arra, hogy a sérülés a lehető legkisebb maradandó károsodással gyógyuljon.
Enyhének általában azokat az égéseket tekintjük, amelyek csak a bőr felső rétegét érintik, bőrpírral és fájdalommal járnak, de nem alakul ki hólyagosodás. Ezek többnyire néhány napon belül, maradandó nyom nélkül gyógyulnak, megfelelő hűtéssel és kímélettel.
Ideális esetben az égést követően azonnal meg kell kezdeni a hűtést, és legalább 15–20 percig érdemes hűvös, folyó víz alatt tartani az érintett testrészt. Ez nemcsak a fájdalmat csökkenti, hanem a szövetkárosodás mélységét is mérsékelheti.
A hólyag természetes védőrétegként szolgál a fertőzésekkel szemben. Ha kiszúrják, a seb szabaddá válik, így a baktériumok könnyebben bejuthatnak, ami gyulladáshoz, elhúzódó gyógyuláshoz vezethet. Ezért a hólyagot mindig érintetlenül kell hagyni.
Orvosi ellátás javasolt, ha az égés vagy forrázás nagy kiterjedésű, mélyebb rétegeket érint, hólyagosodással jár, vagy az arcot, kezet, ízületeket, nemi szerveket érinti. Ugyancsak sürgős ellátás szükséges füstbelégzés, elektromos vagy vegyi égés esetén.
Igen. A mélyebb, súlyos égéseknél előfordulhat, hogy a beteg alig vagy egyáltalán nem érez fájdalmat, mert az idegvégződések károsodtak. Ez azonban nem enyhébb sérülést jelent, hanem épp ellenkezőleg: komoly szövetpusztulásra utalhat.
Ez az égés mélységétől és a gyógyulás módjától függ. A felszíni égések általában nem hagynak nyomot, míg a mélyebb sérülések hegesedéssel gyógyulhatnak. A megfelelő sebkezelés és az utóápolás csökkentheti a maradandó hegek kialakulásának esélyét.
A frissen gyógyult bőr különösen érzékeny a napsugárzásra. Hosszabb ideig tartó napfény hatására pigmenteltérések és erősebb hegesedés alakulhat ki, ezért az érintett területet hónapokig védeni kell a közvetlen napsütéstől.
Igen. Gyermekek bőre érzékenyebb, így kisebb sérülés is súlyosabb következményekkel járhat. Náluk már viszonylag kis kiterjedésű égés esetén is indokolt lehet az orvosi vizsgálat, különösen, ha hólyagképződés vagy általános rossz közérzet jelentkezik.
Teljes mértékben nem, de tudatos odafigyeléssel jelentősen csökkenthető a kockázat. A háztartási biztonsági szabályok betartása, a forró folyadékok körültekintő kezelése és a gyermekek fokozott felügyelete kulcsszerepet játszik a megelőzésben.
Felhasznált irodalom: