Ficamnak nevezzük az izületnek azt az állapotát, amikor az izületi fej az izületi vápából kimozdul és nem tér vissza eredeti helyére. Amennyiben az elmozdult izületi fej visszaugrik a vápába, a jelenséget rándulásnak (distrosio) nevezzük.
A sérült izület rendkívül fájdalmas, környéke erősen duzzadt. A ficamot szenvedett szerv, többnyire végtagi izület alakja rendellenes, torz. A sérült az érintett végtagját használni nem képes. Leggyakoribbak a bokaizület, vállizület, könyökizület, térdizület ficamai, de végsősoron bármelyik izületen létrejöhet. Többszöri ficam esetén az izületi tok és tartószalagok annyira kinyúlhatnak, hogy a ficam rendszeressé válik. Ez figyelhető meg pl. habituális vállficam esetén.
A sérült izületi felszínen egyenetlenség, ún. "lépcső" jöhet létre. Ez korlátozottá teszi az izület mozgását és hamarosan izületi porckopást (arthrosis) eredményez. A lépcső csak műtéttel szüntethető meg.
Az ok általában baleset, erőszakos behatás, de tágabb értelemben okozhatja fejlődési zavar (ld. veleszületett csípőficam), vagy idült izületi gyulladás (rheumatoid arthritis).
A ficam az esetek döntő többségében sürgősségi baleseti sebészeti ellátást igényel.
A ficam potos kimutatása egyszerű röntgenfelvétellel lehetséges. Az orvos feladata az izületi fej vápába történő visszahelyezése (reponálás), majd a sérült izület gipszrögzítése. Ettől el kell tekinteni vállficam esetén. Ilyenkor elegendő a sérült végtag háromszög alakú kendővel nyakba történő felakasztása. A sérült végtag rögzítésével a fájdalom nagyon gyorsan szűnik. A repozíció többnyir altatásban történik.