Gyakran szédül? Ez a tünetegyüttes állhat a háttérben

2023.12.08.

szédülés vestibularis szindróma egyensúly belsőfül betegség perifériás szédülés

Mitől szédülök állandóan, és mi ilyenkor a teendő? A szédülés sokféle betegség tünete lehet.

Mi a szédülés?

Orvosi értelemben szédülés (vertigo) alatt a határozott irányú forgó vagy dőlő mozgásélményt értjük. Az irány nélküli bizonytalanságérzet nem minősül szédülésnek. A szédülés számos betegségben előfordulhat neurológiai, fül-orr-gégészeti és belgyógyászati megbetegedéseket is kísérhet.

Fontos tudni, hogy a szédülés egy tünet és nem jelent betegséget önmagában. Az orvos feladata, hogy vizsgálatok alapján fényt derítsen a szédülés hátterében meghúzódó fül-orr-gégészeti vagy neurológiai problémára. A kiváltó ok megszüntetésével a szédüléses panaszok is elmúlnak.

Mi okozhat perifériás szédülést?

A szédülés leggyakoribb formája a perifériás szédülés. A panaszokért a legtöbb esetben a belsőfülben meghúzódó betegségek felelősek, hiszen ez itt található az egyensúlyérzékelésért felelős szervünk.

A vestibularis szindróma, amelynek elsődleges tünete a szédülés, nagyon gyakori panasz. Ez a legtöbb esetben nem életveszélyes állapot, de megnehezíti a mindennapi életet, rontja az életminőséget.

Mi a vestibuláris szindróma?

A vestibuláris rendszer a belső fül, a VIII. koponyaideg és az agy azon részeit foglalja magában, amelyek az egyensúly, valamint a szem- és testmozgások szabályozásában részt vevő érzékszervi információkat dolgozzák fel. Bármilyen betegség vagy sérülés, amely károsítja ezeket a komponenseket, vestibuláris szindrómát okoz. Ezenkívül a vestibuláris rendellenességeket genetikai vagy környezeti feltételek is okozhatják vagy súlyosbíthatják. Olyan is előfordul, hogy nem ismerjük az okokat.

A leggyakoribb vestibuláris zavar diagnózisok közé tartozik a jóindulatú helyzeti szédülés, a belső fül gyulladása és az egyensúlyszerv idegsejtjeinek gyulladása, a Meniere-kór. Emellett az agyban lévő, a vestibularis magot érintő elváltozások is egyensúlyzavar tüneteit okozzák a betegeknél. Ennek megfelelően a diagnózis a vestibularis szindróma osztályozásától kell, hogy függjön.

Hogyan osztályozzák a vestibuláris szindrómát?

A vestibularis szindrómákat két típusba sorolják:

perifériás vestibularis szindrómák
centrális vestibularis szindrómák.

Ennek a felosztásnak az alapja a vestibuláris reflexpálya diszfunkciójának helyétől függ. Nem zárható ki azonban, hogy a vestibularis szindróma oka pszichés eredetű.

Mi a perifériás vestibularis szindróma oka?

Perifériás vestibularis szindrómáról akkor beszélünk, ha az ok a belső fül, ezen belül a félkörös csatornák és a vestibularis ideg problémái.

Leggyakoribb a jóindulatú helyzeti szédülés, amely az összes perifériás vestibularis szindróma 32 százalékát teszi ki. További okok közé tartozik a Meniere-kór, a felső félkörös csatorna tünetei, és a belső fül gyulladása. Ezenkívül bármilyen gyulladással járó folyamat, például a nátha, az influenza és a bakteriális fertőzés is okozhat átmeneti szédülést, ha a belső fül érintett. Egyes gyógyszerek, például aminoglikozidok vagy fizikai trauma, például koponyatörés is kiválthatja.

A perifériás szédülésben szenvedőknél jellemzően enyhe vagy közepes mértékű egyensúlyzavar, hányinger, hányás, halláscsökkenés, fülcsengés és fülfájás jelentkezik. Ezenkívül a belső hallójárat elváltozásai egyoldali arcbénulással járhatnak. Az akut perifériás vestibularis szindróma általában rövid idő alatt, napok, hetek alatt javul.

Mi a centrális vestibuláris szindróma oka?

A centrális vestibuláris szédülést a központi idegrendszer egyensúlyközpontjait ért trauma okozza. Ez általában az agy vagy a kisagy sérülésének következménye és kevésbé valószínű, hogy mozgási zavarokat vagy hányingert okoz, mint a perifériás eredetű szédülés.

A központi vestibularis szindrómát neurológiai tünetek, például beszédzavar, kettős látás, és szemtekerezgés (nystagmus) kísérheti.

Néhány központi idegrendszeri ok, amely centrális vestibularis szindrómához vezethet:

infarktus vagy vérzéses elváltozás
kisagyban megjelenő daganatok
nyaki gerincbetegségek, mint például a degeneratív nyaki spondilózis
laterális gerincoszlop szindróma
Chiari-rendellenesség
szklerózis multiplex
Parkinson-kór
általános agyi diszfunkció

A perifériás vestibularis szindrómához képest a centrális vestibularis szindróma gyakran alig javul, vagy az agy fizikai elváltozásai miatt lassabban javul, és kevésbé kompenzálódik.

Szédülésből eredő balesetek megelőzése

Ha már tisztában vagyunk azzal, hogy időnként felléphetnek nálunk szédüléses tünetek, vagy bármikor elveszíthetjük az egyensúlyunkat, a súlyosabb sérülések elkerülése érdekében az alábbiakra fordítsunk figyelmet:

legyen elővigyázatos a lépcsőn vagy lejtős területen
kerülje a vezetést
üljön le azonnal, ne várjon arra, hogy a szédülés magától elmúljon
ne dohányozzon, ne fogyasszon alkoholt
rendszeresen tartsa a kapcsolatot az orvosával.

Mit tehetek szédülés ellen?

A legtöbb esetben nem lehet azonnal megállapítani, hogy mi váltotta ki az akut szédülést, hiszen viszonylag gyorsan el is múlik magától. Idősek esetében mindössze a bizonytalan állás és járás marad meg. Mi tehetünk mégi, ha szédülünk?

Feküdjön le! Ha hirtelen ránk tőr a szédülés, akkor minél előbb feküdjünk le, a lábainkat pedig polcoljuk vagy emeljük fel. Ennek köszönhetően a vér ismét a szívünk felé kezd el áramolni, és a vérnyomásunk is növekszik. Ilyenkor nyugodtan csukjuk be a szemünket, és tegyünk egy hideg, nedves borogatást a homlokunkra.
Fókuszáljon! Keressünk egy pontot a falon és fókuszáljunk rá, ekkor a látásunk stabilizálódik, ami segít megnyugodni.
Mély be- és kilégzés Ha mély levegőt veszünk, jelentősen javítjuk az agyunk oxigénellátását, aminek hatására ellazul az idegrendszerünk, ettől pedig enyhül a szédülés. Figyeljünk arra, hogy lassan és nyugodtan lélegezzünk be és ki.
Igyon egy pohár vizet! Egy viszonylag enyhe szédülés esetén már sokszor az is javít a helyzeten, ha iszunk egy pohár vizet, ugyanis a folyadék felgyorsítja a keringésünket.
Naplózzon! A gyakori szédülés kiváltó okainak a megállapításához sokban segít, ha minden apró részletet feljegyzünk, így pontosan fogjuk tudni, hogy mikor, milyen intenzitású és tartamú volt a szédülés. Egy ilyen naplónak köszönhetően a szakorvos munkáját is nagyon megkönnyíthetjük.
Keressen fel egy szakorvost. Ha jelentősen megváltozik a szédülések gyakorisága és intenzitása, mindenféleképpen keressük fel háziorvosunkat, aki vagy rögtön tisztázza a szédülés eredetét, vagy tovább küld minket neurológushoz, fül-, orr- gégészhez vagy kardiológushoz. Amennyiben a szédülés hátterében pszichés tényezők fennállása igazolható, akkor indokolt pszichoterapeuta felkeresése.