Halláscsökkenés

Mi a halláscsökkenés (hypoacusis)?

A halláscsökkenés (hypoacusis) a hallóképesség részleges vagy teljes elvesztését jelenti, amely lehet egy- vagy kétoldali, enyhe, mérsékelt, súlyos vagy teljes süketség formájában is megnyilvánulhat.

Kialakulhat hirtelen vagy fokozatosan, és érintheti az alacsony vagy magas frekvenciájú hangokat. A halláskárosodás mértékét és típusát különböző vizsgálatokkal lehet meghatározni.

A halláscsökkenés típusai

A halláscsökkenést alapvetően három fő típusba sorolhatjuk:

Vezetéses halláscsökkenés: oka a külső vagy középfül problémája, amely akadályozza a hanghullámok továbbítását a belső fülbe. Gyakran középfülgyulladás, fülzsírdugó, dobhártyasérülés vagy otosclerosis okozza.
Érzékszervi-idegi halláscsökkenés (sensorineuralis): a belső fül vagy a hallóideg károsodása következtében alakul ki. Ennek oka lehet genetikai tényező, öregedés, zajártalom, fertőzések, gyógyszerek mellékhatásai vagy egyéb neurológiai betegségek.
Kevert halláscsökkenés: a vezetéses és az érzékszervi-idegi halláskárosodás kombinációja.

A halláscsökkenés okai

A halláscsökkenés számos tényezőre visszavezethető, amelyek lehetnek veleszületettek vagy szerzettek:

Genetikai okok: örökletes betegségek, genetikai mutációk.
Életkorral összefüggő halláscsökkenés (presbyacusis): az idő előrehaladtával a belső fül szőrsejtjei károsodnak, ami hallásvesztéshez vezet.
Zajártalom: hosszú távú vagy rövid, de nagyon erős hanghatások (pl. robbanás, koncert, ipari zaj) károsíthatják a hallásért felelős sejtrendszert.
Fertőzések és betegségek: olyan állapotok, mint a középfülgyulladás, mumpsz, kanyaró, agyhártyagyulladás vagy autoimmun betegségek, hozzájárulhatnak a hallásvesztéshez.
Ototoxikus gyógyszerek: egyes antibiotikumok, kemoterápiás szerek és vízhajtók toxikus hatással lehetnek a belső fül sejtjeire.
Fejsérülés vagy trauma: a koponyasérülés, például baleset vagy esés következtében halláscsökkenés léphet fel.
Daganatok: a hallóideg jó- vagy rosszindulatú daganatai (pl. akusztikus neurinoma) hallásvesztést okozhatnak.

A halláscsökkenés tünetei

A hallásvesztés tünetei az érintett személy észlelési képességétől és a halláscsökkenés mértékétől függően eltérőek lehetnek:

Halkabban vagy torzítva hallja a beszédet és egyéb hangokat.
Nehezen érti meg a beszédet, különösen zajos környezetben.
Gyakran kéri, hogy ismételjék meg, amit mondanak.
Fülzúgás (tinnitus) jelentkezhet.
Egyensúlyproblémák léphetnek fel.
Túl hangosan hallgatja a televíziót vagy a zenét.
Telefonbeszélgetés során nehezebben érti a beszédet.

Diagnózis és vizsgálati módszerek

A halláscsökkenés pontos diagnózisához az alábbi vizsgálatokat végezhetik el:

Otoszkópos vizsgálat: az orvos megvizsgálja a külső hallójáratot és a dobhártyát.
Audiometria: a különböző frekvenciájú hangok érzékelésének mérése.
Tympanometria: a középfül működésének és a dobhártya rugalmasságának vizsgálata.
BERA (Brainstem Evoked Response Audiometry): az agytörzs hallóidegeinek működését méri.
CT vagy MRI: abban az esetben, ha daganat vagy idegrendszeri eltérés gyanúja merül fel.

A halláscsökkenés kezelési lehetőségei

A halláscsökkenés kezelése a kiváltó októl és a halláskárosodás súlyosságától függően változik:

Gyógyszeres kezelés: fertőzések, gyulladások vagy autoimmun betegségek esetén alkalmazható.
Fülzsír eltávolítása: amennyiben fülzsírdugó okozza a problémát.
Hallókészülék: az enyhe vagy mérsékelt halláskárosodás esetén segíthet a hangok erősítésében.
Cochleáris implantátum: súlyos vagy teljes hallásvesztés esetén alkalmazott sebészeti beavatkozás.
Műtéti beavatkozások: például otosclerosis esetén stapedectomia, illetve egyes középfül-problémák esetén rekonstrukciós műtétek.
Életmódbeli változtatások: a zajártalom elkerülése, megfelelő hallásvédelem és a rendszeres audiológiai vizsgálatok segíthetik a hallás megőrzését.

Gyakran ismételt kérdések a halláscsökkenésről

A hallás képességének fontosságát mindaddig nem vesszük észre, amíg valamilyen okból el nem veszítjük a hallásunkat vagy ki nem alakul a halláscsökkenés.

Visszafordítható-e a halláscsökkenés?

A halláscsökkenés visszafordíthatósága az októl függ. Ha például fülzsírdugó vagy középfülgyulladás okozza, akkor megfelelő kezeléssel helyreállítható. Az életkorral összefüggő vagy zajártalom miatt kialakult halláscsökkenés azonban visszafordíthatatlan, de hallókészülékkel vagy implantátummal javítható a hallás.

Hogyan előzhető meg a halláscsökkenés?

A megelőzés legjobb módja a zajvédelem, például füldugó vagy zajszűrő fejhallgató használata zajos környezetben. Fontos a fertőzések megfelelő kezelése, az ototoxikus gyógyszerek kerülése és a rendszeres hallásvizsgálat. Az egészséges életmód, például a dohányzás elkerülése és a megfelelő vérkeringés fenntartása is segítheti a hallás megőrzését.

Mi a különbség a hallókészülék és a cochleáris implantátum között?

A hallókészülék erősíti a hangokat, és segíti a meglévő hallás jobb kihasználását. A cochleáris implantátum viszont egy műtéti úton beültetett eszköz, amely közvetlenül stimulálja a hallóideget, és olyan esetekben alkalmazzák, amikor a hagyományos hallókészülékek nem elegendőek.

Okozhat-e fejfájást vagy szédülést a halláscsökkenés?

Igen, különösen egyensúlyszervi érintettség esetén. A belső fülben található egyensúlyrendszer zavara szédülést és bizonytalanságérzetet okozhat. Emellett a folyamatosan fennálló halláscsökkenés fokozott mentális terhelést is jelenthet, ami fejfájást idézhet elő.

Lehet-e halláscsökkenésem, ha nincs fülzúgásom?

Igen, a halláscsökkenés nem minden esetben jár együtt fülzúgással, fülcsengéssel. Sok esetben a fokozatosan kialakuló halláscsökkenést az érintett személy nem is veszi észre, amíg a probléma nem válik jelentőssé.

Okozhat-e Meniére-betegség halláscsökkenést?

Igen, a Meniére-betegség jellemző tünete a halláscsökkenés. A betegség a belső fül endolymphatikus folyadékegyensúly zavara miatt alakul ki, ami a hártyás labirintus feszülését és működészavarát eredményezi. Ennek következtében időszakos vagy fokozatos halláscsökkenés jelentkezhet, gyakran fülzúgással és szédüléssel kísérve.

A veleszületett szifilisz társulhat halláscsökkenéssel?

Igen, a veleszületett szifilisz társulhat halláscsökkenéssel a gyermeknél, és ez gyakran a fertőzés későbbi szövődményeként jelentkezik. A halláscsökkenés oka lehet a belső fül struktúráinak károsodása vagy a nervus cochlearis gyulladása, amelyet a Treponema pallidum okozta krónikus gyulladás idéz elő. Sok esetben a halláscsökkenés nem azonnal észlelhető a születéskor, hanem hónapokkal vagy évekkel később válik nyilvánvalóvá, ezért fontos a hosszú távú nyomon követés.

A törpenövés társulhat halláscsökkenéssel?

Igen, a törpenövés bizonyos formái társulhatnak halláscsökkenéssel, különösen ha a háttérben genetikai szindróma vagy csontfejlődési rendellenesség áll. Például Turner-szindrómában gyakori a szenzorineurális és vezetéses halláscsökkenés, míg achondroplasiában az anatómiai elváltozások miatt előfordulhat középfül-probléma miatti halláscsökkenés. A halláscsökkenés lehet vezetéses, szenzorineurális vagy kevert típusú, attól függően, hogy mely struktúrák érintettek.

A Bell-parézis társulhat halláscsökkenéssel?

Igen, a Bell-parézis ritkán társulhat halláscsökkenéssel. Bár a Bell-parézis elsősorban az arcideg (nervus facialis) működészavarát jelenti, az arcideg egy ágának érintettsége a középfülben futó idegi struktúrákra is kihatással lehet. Ennek következtében előfordulhat átmeneti halláscsökkenés, fülzúgás vagy fokozott hangérzékenység. Ezek a tünetek általában átmenetiek, és az arcideg regenerációjával párhuzamosan javulnak.

Felhasznált források: