Petefészekrák

A petefészekrák a petefészkekből kiinduló rosszindulatú daganatok összefoglaló neve – meglehet, rákról szűkebb értelemben csak hám eredetű daganatok esetén beszélünk, a „petefészekrák” fogalma ma már valamennyi ovárium eredetű rosszindulatú daganatot magába foglalja.

A petefészekrák eseteinek 90%-a hám eredetű (valódi rák), a maradék 10% a csírasejtekből ("germinális daganatok"), a csírasejteket termelő ivarlécből vagy a petefészkek mirigyállományát tápláló kötőszövetes vázból ("stróma") indulnak ki.

A petefészekrák előfordulása, okai

Petefészekrák kialakulásával a női populáció 1,6%-ának kell számolnia. Tehát ritka daganat, a női szervezetnek csak az 5. leggyakoribb rosszindulatú daganata, de a női daganatos halálozás leggyakoribb oka. Ezek az adatok jól mutatják, hogy a petefészekrák ritka, de a legveszélyesebb rákok egyike.

A petefészekrák gyakoribb a sohasem szült, fogamzásgátlóval sohasem védett nőknél. Ennek oka nem teljesen tisztázott. Feltételezik, hogy a hám eredetű petefészekrákok kockázata az egy életen át bekövetkezett ovulációk számával arányosan nő. Vagyis szüzeknél, apácáknál, azaz nemileg inaktív, de szervileg egészséges nőknél nagyobb a kockázat.

Ezzel szemben az, aki ritkábban ovulált (fizikailag túlterhelt sportolók, fogamzásgátló tablettával védekezők, többször szült és hosszasan szoptató, stb.) nőknél a petefészekrák akár 60%-kal is ritkább a nemileg inaktív, de egészséges női populációval összehasonlítva.

Az esetek kb. 5%-ban a petefészekrák monogénesen öröklődő betegség. A hibás gének( a BRCA1 és BRCA2) leggyakrabban emlőrákot okoznak (BRCA = breast cancer antigen). Nőknél emellett petefészekrákot is gyakran. Az említett mutációk a férfiaknál prosztatarákot okozhatnak. Előfordulhat tehát, hogy prosztatarákos apa leánygyermekének emlő- és/vagy petefészekrákot fog átörökíteni, vagy emlőrákos anya fiúgyermekénél prosztatarák fog kialakulni jellemzően 40 éves életkor alatt.

A petefészekrák tünetei

A petefészekrák veszélyességének legfőbb oka, hogy legtöbbször már csak akkor okoz tünetet, amikor a hashártyára ráterjedt. A korai stádiumban felfedezett petefészekrákok ma még egyéb okból elvégzett pl. vaginális ultrahangvizsgálat véletlen "mellékleletei".

A már szétszóródott petefészekrák tünetei nem sajátságosak, hasonló panaszokat bármilyen szétszóródott rákos daganat okozhat. Ilyen tünetek pl.

• Puffadás
• Kismedencei vagy hasi fájdalom
• Ágyéki és alszárfájdalom
• Hasmenés, székrekedés, emésztési zavar
• Vizelési panaszok
• Fájdalmas közösülés
• Hüvelyi vérzés
• Nehézlégzés

A legtöbb esetben a szétszóródott (disszeminált) petefészekrák első tünete a nagymennyiségű hasi folyadék (ascites) megjelenése, mely erősen elődomborodó has melletti általános lesoványodás (cachexia) képében mutatkozik meg.

A petefészekrák lefolyása

A betegség lefolyását klinikai stádiumokban szokás megadni. A petefészekrák pontos stádiumának meghatározása az összes rákos betegségek közül a legbonyolultabb, ezért itt a részletes ismertetésére nem vállalkozunk. A stádiumbeosztás lényegét szeretnénk érthetően felvázolni.

1. 1 Stádium: a daganat teljes egészében a petefészek állományában helyezkedik el, nem éri el a hashártyafelületet, nem töri át a petefészek tokját.
2. 2 Stádium: a daganat áttöri a petefészek tokját, de nem lépi át a kismedence határait.
3. 3 Stádium: a daganat ráterjed a hasüregre, a kismedencei és hasi nyirokcsomókra
4. 4 Stádium: a daganat a belső nemi szerveken, nyirokcsomókon és hashártyafelületeken kívüli szervekre (máj, agy, tüdő, stb.) is ráterjed.

A beteg valódi gyógyulása az 1. és 2. stádiumban lehetséges, a 3-4. stádiumban a kezelés célja a beteg életének meghosszabbítása, életminőségének javítása, a teljes értékű emberi élet feltételeinek biztosítása. A betegek időbeli túlélési esélyei nemcsak a stádiumtól függ, de a daganat típusától, és a citosztatikus gyógyszerekkel szembeni érzékenységétől is.

A stádiumbeosztás kapcsán megemlítendő a bordeline (határvonal) daganat fogalma. Több cisztás daganat hajlamos rákos elfajulásra, főként a savós cisztadenóma. A többrekeszes cisztás daganat belsejében karfiolszerű növedékek keletkeznek, melyek sejtjeiben könnyen bekövetkezhet rosszindulatú elfajulás.

A bordeline daganat nem más, mint a jóindulatú, tokkal körülzárt, önmagában nem veszélyes jóindulatú cisztás petefészek daganaton belül keletkezett rákos elfajulás. Amennyiben ez időben felismerésre kerül, a beteg kvázi 100% biztonsággal gyógyítható (ez alól csak a genetikai eredetű petefészekrákok képeznek kivételt).

• Az átlagos ötéves túlélési esély 1. stádium esetén kb. 90%,
• 2. stádium fennállásakor 60%,
• 3. stádium esetében 10-20%,
• 4. stádiumban maximum néhány százalék.

A petefészekrák diagnózisa

A petefészekrák diagnózisában a színkódolt hüvelyi ultrahangvizsgálaté a vezető szerep. Szövettani azonosításra hasi tükrözéssel vagy műtét alatti szövettani vizsgálat segítségével kerülhet sor.

A stádiumbeosztásban legfontosabbak a nagy felbontó képességű képalkotó eljárások (CT, MRI, PET) és a has megnyitása (laparotómia). A stádium pontos meghatározásához szükségünk van a hasűri mosófolyadék sejttani vizsgálatára éppúgy, mint a nagycseplesz és a nyirokcsomók szövettani feldolgozására.

A diagnózis tehát három szempont tisztázásával lesz pontos:

1. 1 A daganat kimutatása
2. 2 A daganat szövettani azonosítása
3. 3 A klinikai stádium meghatározása

A petefészekrák terápiája

A rákos daganatok kezelésének három alappillére van: (1) műtét, (2) sugárkezelés, (3) citosztatikus kemoterápia.

1. 1 Petefészekrák esetén a műtéti kezelés lényege a méh teljes eltávolítása a petefészkekkel, a kismedencei és hashártya mögötti nyirokcsomókkal, a nagycseplesz részleges kimetszése, hasűri mosófolyadék vétele sejttani vizsgálatra. Petefészekrák csupán műtéttel csak borderline, esetenként 1. stádiumban gyógyítható. A betegség veszélyessége miatt azonban minden rendelkezésre álló eszközt minden esetben be kell vetni.
2. 2 A műtétet a kismedence sugárkezelése követi.
3. 3 A petefészekrák citosztatikus kemoterápiája az elmúlt 2-3 évtizedben sokat fejlődött, elsősorban a platinavegyületek és az ún. taxánok (pl. paclitaxel) bevezetésével, s mindez az ötéves túlélés esélyeinek javulásán is meglátszik.

Tünet- és daganatmentessé váló betegeknél is szokás a hasüreg egy év múltán történő újbóli megnyitása ("second look" laparotómia) a daganatmentesség igazolására.

A petefészekrák operációja során minden elérhető daganatot el kell távolítani, és/vagy a méretét csökkenteni – ezzel ui. jelentősen javítható a citosztatikus kezelés hatékonysága.

A petefészekrák megelőzése

A petefészekrák megelőzésére hatékony módszerrel nem rendelkezünk. Kiterjedt kutatások folynak az ún. tumormarkerek ("tumorjelző fehérjék") vérből történő kimutatása irányába. Ilyen tumormarker fehérje a CA125, a HCG hormon, AFP, NB7OK. A tumormarkerek érzékenysége és megbízhatósága még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után.

A hüvelyi ultrahangvizsgálat rutin szűrésként történő bevezetése ma még nem finanszírozható, bár egyes, magas kockázatú (pl. családban halmozódó) esetekben javasolható.

A genetikailag meghatározott (BRCA1, BRCA2 mutáció eredményeként kialakuló) petefészekrákok esetén a mutáció meghatározása sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Olyan agresszív beavatkozások, mint a megelőzési célzattal végzett emlőeltávolítás vagy a petefészkek preventív eltávolítása nemcsak a túlélés meghosszabbítására nem alkalmas, de a rák kialakulásának kockázatát sem képes érdemben befolyásolni.

A petefészekrák korai kimutatása, hatékony gyógyítása és megelőzése továbbra is az orvostudomány legégetőbb adóssága.

A petefészekrákkal élők életminősége és támogatási lehetőségek

A petefészekrák kezelése nemcsak fizikailag, de lelkileg is megterhelő. A diagnózis utáni időszakban a legtöbb érintett nő szorongást, félelmet, testi gyengeséget él meg, különösen a kemoterápia vagy a radikális műtétek után. Ezért fontos, hogy ne csak az orvosi kezelést, hanem a pszichológiai támogatást is beépítsük a betegellátásba. A pszichoonkológusok, gyógytornászok, dietetikusok és sorstársi csoportok mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a páciens visszataláljon a saját erejéhez, életkedvéhez.

A gyógyulás utáni életminőség jelentősen javítható rendszeres kontrollvizsgálatokkal, kiegyensúlyozott étrenddel, testmozgással és stresszkezeléssel. A mozgásterápia különösen ajánlott: már heti néhány alkalommal végzett mérsékelt intenzitású séta vagy jóga is segíthet a fáradtság csökkentésében és a szervezet regenerációjában.

Az onkológiai ellátás részeként ma már egyre több helyen érhető el palliatív gondozás is – nem csak a végső stádiumban –, amely a tünetek enyhítésére, a fájdalom csillapítására, és az életminőség megőrzésére irányul. Magyarországon a Nemzeti Rákellenes Program és a betegjogi szervezetek is igyekeznek segíteni a daganatos nőket: információs anyagokkal, jogi támogatással, pszichológiai tanácsadással.

Érdemes tudni, hogy a BRCA1/2 génmutációt hordozók számára ma már genetikai tanácsadás és célzott, úgynevezett PARP-gátló kezelési lehetőségek is elérhetőek – ezek a terápiák ígéretes eredményeket mutattak a relapszusmentes túlélés meghosszabbításában. Emellett az immunterápiák kutatása is intenzíven zajlik, és bizonyos esetekben célzott kezelési protokollokat is bevezetnek (pl. bevacizumab vagy olaparib alkalmazásával).

Összességében elmondható: bár a petefészekrák korai felismerése továbbra is kihívás, az elmúlt évek terápiás és diagnosztikai fejlődése, valamint a multidiszciplináris szemlélet egyre több beteg számára kínál reményt – nemcsak a hosszabb túlélésre, hanem a méltóbb, aktívabb életre is.

Gyakori kérdések a petefészekrákról

Lehet-e valakinek petefészekrákja, ha nincsenek tünetei?

Igen, sajnos a petefészekrák egyik legnagyobb veszélye, hogy sokáig tünetmentes maradhat. A korai stádiumú daganatok gyakran csak véletlenszerűen derülnek ki például nőgyógyászati ultrahang során. A tünetek többnyire csak akkor jelentkeznek, amikor a betegség már előrehaladott. Ezért fontos a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat, különösen akkor, ha családban már előfordult petefészek- vagy emlődaganat.

Milyen gyakorisággal kell nőgyógyászhoz járni petefészekrák szűrés miatt?

Jelenleg nincs hivatalosan ajánlott, lakossági szintű szűrőprogram a petefészekrák megelőzésére, mint például a méhnyakrák esetében. Ugyanakkor évente legalább egyszer javasolt nőgyógyászati kontroll, különösen a változókorban lévő vagy már menopauzán átesett nők számára. Magas kockázat esetén – például BRCA-mutáció hordozása – ennél

Öröklődhet-e a petefészekrák?

Igen, az esetek körülbelül 5–10%-ában a petefészekrák genetikai eredetű. A BRCA1 és BRCA2 génmutációk jelentősen megnövelik a petefészek- és az emlőrák kialakulásának kockázatát. Ha a családjában több nő is fiatalon lett daganatos, érdemes genetikai tanácsadáson részt venni, ahol egyénre szabottan javasolhatnak további lépéseket.

Van-e esély teljes gyógyulásra?

Igen, de ez elsősorban attól függ, hogy a daganatot milyen korán fedezik fel. Az első stádiumban diagnosztizált petefészekrák ötéves túlélési aránya akár 90% is lehet. Előrehaladottabb stádiumban a cél a túlélés meghosszabbítása és az életminőség javítása – ezt műtéti és gyógyszeres kezeléssel is lehet támogatni.

Mit tehet a petefészekrákos beteg önmaga gyógyulása érdekében?

A kezelések mellett fontos a lelki egészség ápolása, a megfelelő táplálkozás, a fizikai aktivitás, valamint a támogató közösségekhez való kapcsolódás. Érdemes tájékozódni rehabilitációs lehetőségekről, részt venni dietetikai és pszichológiai tanácsadáson, és kérni az onkoteam segítségét a személyre szabott életmódbeli javaslatokhoz.