Daganatoknak nevezzük a kiindulási szervtől idegen sejtszaporulatot, szövettöbbletet. A daganat lehet jóindulatú és rosszindulatú. A két daganatcsoport közötti lényeges különbségek a következők:
Daganat, rákbetegség
Forrás: Rákgyógyítás
A jóindulatú daganat tokkal körülzárt, a kiindulási szövettől elkülönült. A rosszindulatú daganat a gazdaszertől nem különül el, abba millió "gyökeret" ereszt ("infiltratív növekedés")
A jóindulatú daganat sejtjei a kiindulási szövet sejtjeihez nagyfokban hasonlóak.
A rosszindulatú sejtek különböznek a gazdaszervezet sejtjeitől (anaplázia), a sejtek egymástól is különböznek alakjukban (polimorfia), festődésükben (polikromázia), sejtmag/plazma arányukban, stb.
A rosszindulatú daganat, a jóindulatúval ellentétben, végtelen növekedésre képes.
A rosszindulatú daganatok sejtjei a szervezetben szétszóródnak, és más szervekben új, önálló életet kezdő rosszindulatú daganatot képeznek. Jóindulatú daganat esetén áttétképződés nincs.
Műtéti eltávolítás után a jóindulatú daganat tokjával együtt, egészben könnyen eltávolítható, így a kiújulás nem jellemző. Rosszindulatú daganatok az infiltratív növekedés és áttétképződés miatt egészben ritkán távolítható el, ezért a daganat kiújulásra hajlamos.
A jóindulatú daganatokat aszerint nevezzük meg, hogy melyik szövetből indulnak ki, így
| Fedőhámból | papilllóma | ||
| Mirigyhámból | adenóma | ||
| Simaizomból | leiomióma | ||
| Vázizmokból | rhabdomióma | ||
| Zsírszövetből | lipóma | ||
| Kötőszövetből | fibróma | ||
| Csontszövetből | osteoma |
A daganat elnevezése részben a kiindulási szövettől, részben a szövettani szerkezettől függ.
A rák kiindulhat a fedőhámból (laphámrák), vagy a mirigyek hámjából (adenokarcinóma).
A magzati kötőszövetből (mesenchymából) eredő szövetekből kiinduló rosszindulatú daganat. A szarkómákat szintén a kiindulási szövet alapján nevezik meg. Így pl. beszélhetünk liposzarkómáról, leiomioszarkómáról, angioszarkómáról, stb.
A rák önálló kötőszövetes vázzal (stroma), vér- és nyirokellátással bír, ezért sokáig helyben növekszik, elsőként többnyire a nyirokcsomókba ad áttétet. A szarkómának önálló érhálózata nincs, a vér a daganatos sejtek között kering, ezért helyileg rövid ideig terjed, gyorsan ad áttétet a véráram útján, távoli szervekbe. A szarkóma tehát gyorsabb lefolyású, rosszabb indulatú, sebészileg nehezebben kezelhető rosszindulatú daganat.
Az oszteoszarkóma egy ritka, rosszindulatú csontdaganat, amely leggyakrabban gyermekeknél és fiatal felnőtteknél alakul ki. Legtöbbször a hosszú csontok végein jelentkezik, és fájdalommal, duzzanattal járhat. A diagnózis felállításához képalkotó vizsgálatok (röntgen, CT, MR, PET) és szövettani mintavétel szükséges.
A nyirokcsomókból és/vagy a csontvelő nyiroksejtjeiből indulnak ki a limfómák. A limfómáknak van viszonylag jóindulatú formája (ld. Hodgkin-kór), és egyértelműen rosszindulatú formája (non-Hodgkin limfóma).
Csontvelőből indulnak ki a myelomák. Ezek kivétel nélkül mind rosszindulatúak. Gyakran okozhat a csontvelő érintettség csont és ízületi fájdalmat is.
A fehérvérűség (leukémia) alapja vagy a csontvelőből kiinduló myeloma, vagy a non-Hodgkin limfómák egyes fajtái. A leukémia tehát nem önálló betegség, többféle rosszindulatú daganat hasonló klinikai lefolyású formája.
A idegrendszerből kiinduló jóindulatú daganatok a neurinomák. Neurinoma keletkezhet környéki idegrostokban és az agyban is. Az agy szöveteiből (de sohasem az idegszövetből, hanem az idegsejteket és rostokat tápláló velőshüvelyekből) indulnak ki az astrocytomák, a medulloblastoma és a többi rosszindulatú agydaganat.
A rosszindulatú daganatok ma a halálesetek második leggyakoribb okát jelentik a szív és érrendszeri betegségek után. a fejlett országokban minden 3-4. ember számíthat arra, hogy rosszindulatú betegségben megbetegszik élete folyamán, és minden 6. ember halálát daganatos betegség fogja okozni.
A daganatok kóroktana (etiológiája) nem egységes. Ahány daganatfajta van, annyi a jellemző ok. A legtöbb daganat kiváltó oka azonban ma sem ismert.
Daganatot okozhat vírusfertőzés (méhnyakrák), hormonális okok (pl. emlőrák, méhtestrák), környezeti sugárzás (pl. festékes bőrrák, egyéb bőrrákok, a tüdőrák eseteinek egy része, leukémiák, stb.), veleszületett génhiba (a vese Wilms-tumora, a szem retinoblastomája, emlő-, petefészek-, prosztatarákok egyes formái, stb.).
Bizonyos kórokozó tényezők, pl. vírusok, sugárzás, egyaránt okozhatnak veleszületett rendellenességet, daganatot, gyulladást, vagy szövetelhalást. A daganatos betegség tehát a szervezet környezeti ártalmakra adott reakciójának egyik formája.
A daganatok közvetlen kiváltó oka legtöbbször az osztódó testi sejt génhibája (mutáció), melynek, mint előzőleg említettük, számos oka lehet. A mutációk maradhatnak "némák", kijavíthatja őket a szervezet genetikai "reparáló" rendszere, vagy a már rákos sejteket eltakaríthatja az immunrendszer. Amennyiben a kialakult daganat agresszivitása felülmúlja a szervezet többszintű védekezési rendszerét, kialakul a klinikai rosszindulatú daganatos betegség.
A daganatos betegségeknek jellemző tünetei nincsenek. A leggyakoribb rosszindulatú daganat, a rák, porckemény, alapján el nem mozdítható, környezetével összekapaszkodott szövettöbblet. Az egyes daganatok tünetei a daganat típusától, klinikai stádiumától és a beteg egyéb körülményeitől (társuló betegség, szociális körülmények, egyéni érzékenység, maga a terápia, stb.) függ. Bizonyos daganatok (pl.lymphoma, leukémia) járhatnak lázzal, különösen előrehaladott vagy agresszív típusoknál. A láz lehet a daganat közvetlen hatása, de gyakran immunválasz, gyulladás vagy tumornekrózis következménye is. A dagantok egy ritkább csoportja, a neuroendokrin daganatok. Ezekben a daganatokban közös az, hogy gyakran termelnek hormonszerű anyagokat. Ezekben az esetekben a hormonrendszer felborulása is órjelző lehet.
A kezelés előtt a daganatos betegségeknek a stádiumát meg kell határozni. A stádiumok meghatározása többféle módon lehetséges, de minden esetben a daganat típusától függ, hogy milyen stádium meghatározást végzünk. A rákos betegségeknek, limfómáknak, néhány egyéb daganatnak általában 4 klinikai stádiuma különíthető el. A rosszindulatú betegségek többsége a 3. stádiumtól már biztosan nem gyógyítható.
A beteg halálát okozhatja közvetlenül maga a daganat. Példa erre a létfontosságú központot károsító agydaganat.
Más esetekben a daganatos betegségek a szervezet általános leromlását (kachexia) idézi elő, ami a beteg minden más, sok esetben halálos betegségnek (legtöbbször fertőzésnek).
Olykor maga a daganat, pl. belek kilyukadásával, közvetlenül időzi elő a halálos vérmérgezést.
A beteg halálát okozhatja még nagyobb artéria szakadása, ebből eredő elvérzés is.
A daganatos beteg halálát legtöbbször az alapbetegség szövődménye idézi elő.
A daganatos betegségek diagnózisának legfőbb pillérei a képalkotó eljárások (röntgen,UH, hasi UH, CT, MRI, PET, EEG, izotóp vizsgálatok, ultrahang) és a szövettani vizsgálat (bipszia/bőrbiopszia). A daganat típusát a szövettanász szakorvos, a klinikai stádiumát (legtöbbször) a radiológus mondja ki. Esetenként szükség lehet speciális vizsgálatokra, mintavételre is a diagnózis pontosításához. (pl: székletvizsgálat)
A daganatos betegségek kezelése három pilléren nyugszik:
Egyes esetekben elegendő a sebészi kezelés (pl. bőrdaganatok), máskor önmagában a sugárkezelés is gyógyító hatású (pl. méhtestrák), ritkán, de a citosztatikus kezelés is lehet önmagában tökéletesen eredményes (pl. a méhlepény rákja, leukémia). Az esetek döntő többségében mégis mindhárom kezelési formára szükség van. Amikor már nincs esély a betegség progressziójának lassítására, a kezelés célja a fájdalomcsillapítás, a beteg szenvedéseinek csökkentése, életminőségének javítása. Ezen kezeléseknek összességét nevezik palliatív (megtartó) terápiának.
Egyes betegségek megelőzhetők pusztán egészséges életvitellel (pl. tüdőrák esetén), mégis elmondható, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek megelőzésére ma még komoly eszköz nem áll rendelkezésünkre.
A megelőzés ma még csak szűrővizsgálatokkal lehetséges, mely a már kialakult daganat korai stádiumban történő felismerését tűzi ki célul.
A szűrés lehet mindenkire kiterjedő (mindenki számára indokolt, "populációs"), vagy csak a különösen veszélyeztetettek számára javasolható ("célzott").
Gyomortükrözés pl. vészes vérszegénység (anaemia perniciosa) esetén
A sajtóban gyakori álhír, hogy "felfedezték a rák ellenszerét". Ez sohasem fog bekövetkezni, mert a daganatoknak számos formája, számos oka lehet, melyek a legkülönbözőbb szövettani típusúak és klinikai stádiumúak, stb. lehetnek. "Rák" nevű betegség tehát valójában nem létezik, a rák progresszív, kezeletlenül halálos betegségek gyűjtőfogalma.
Egyre elterjedtebb, hogy a rák kifejezést alkalmazzák valamennyi rosszindulatú daganatra. Különösen jellemző ez a tengerentúli ismeretterjesztő irodalomra. Mint láthattuk, a rák valójában a rosszindulatú daganatoknak csak egy részét képezi. A rák szó gyűjtőfogalomként történő használata nálunk is egyre gyakoribb.
A tudományos álhíreknek, csodadoktoroknak, csodagyógyszerekről szóló híreknek tehát nem szabad hitelt adni. Amennyiben a legkisebb gyanúja is felmerülne a rosszindulatú betegségnek, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.
Igen, számos daganatos kórkép járhat együtt idült hólyaggyulladással, vagy okozhat krónikus hólyaggyulladásra emlékeztető tüneteket. A hólyagrák, különösen a korai, felszíni stádiumban lévő daganatok gyakran irritálják a hólyagfalat, ami krónikus gyulladást és tartós tüneteket, például sürgető, gyakori vizelési ingert okozhat. A szomszédos szervek daganatai is befolyásolhatják a hólyagot, például a prosztatarák megnagyobbodása okozhat vizeletelfolyási akadályt, ami a vizelet pangása miatt krónikus bakteriális cystitishez vezet. Nőknél a méhnyakrák vagy a méhtestrák előrehaladott stádiumban ráterjedhet a hólyag falára, ami direkt gyulladást és súlyos, idült hólyagpanaszokat vált ki. Bizonyos daganatos betegségek kezelése, mint például a sugárterápia is okozhat úgynevezett sugárzás okozta cystitist, ami egy nem fertőző, de krónikus és fájdalmas gyulladásos állapotot eredményez.
Igen, egyes daganatos kórképek okozhatnak inkontinenciát, különösen, ha a daganat a húgyutak, a medence vagy a gerinc területén helyezkedik el. Például hólyag, prosztata, méh vagy végbél-daganat esetén a tumor közvetlen nyomást gyakorolhat a hólyagra vagy a húgycsőre, ami vizelettartási problémákhoz vezethet. Gerincvelőt érintő daganat esetén az idegi szabályozás sérülhet, ami szintén inkontinenciát okozhat.
Igen, daganatos kórképek okozhatnak akut veseelégtelenséget, többféle mechanizmuson keresztül. A húgyutakat érintő vagy a kismedencében elhelyezkedő daganatok (pl. hólyag-, prosztata-, méh-, petefészekdaganat) elzárhatják a húgyutakat, ami vizeletpangáshoz és posztrenális akut veseelégtelenséghez vezethet. Egyes daganatok közvetlenül is beszűrhetik a veseszövetet, rontva annak működését. Emellett daganatellenes kezelések (kemoterápia, immunterápia) és a tumorlízis szindróma is kiválthat akut vesekárosodást.
Igen, a daganatos megbetegedések okozhatnak egy speciális típusú agyhártyagyulladást, amelyet orvosi nyelven meningitis carcinomatosának vagy leptomeningeális metasztázisnak neveznek. Ez az állapot akkor alakul ki, amikor a rákos sejtek a véráram útján vagy közvetlen terjedéssel eljutnak az agyhártyákhoz, és ott gyulladásos folyamatot indítanak el. Leggyakrabban az emlőrák, a tüdőrák, a melanoma, illetve a különböző leukémiák és limfómák adhatnak ilyen jellegű áttétet a központi idegrendszer hártyáira. A daganatos sejtek jelenléte az agy-gerincvelői folyadékban megzavarja annak keringését, ami fokozott koponyaűri nyomáshoz, erős fejfájáshoz és neurológiai kiesésekhez vezethet.
Igen, a daganatos kórképek vezethetnek agyi ödémához, amely az agydaganatok gyakori szövődménye. A daganat környezetében az erek áteresztőképessége megnő, ami vasogén agyi ödémát okoz. Ez a duzzanat fokozza a koponyaűri nyomást, és rontja az ép agyszövet működését. Az agyi ödéma fejfájást, hányingert, hányást és tudatzavart válthat ki. A neurológiai tünetek, például bénulás vagy beszédzavar a duzzanat miatt erősödhetnek. Súlyos esetben az állapot életveszélyessé válhat, ezért gyors orvosi ellátást igényel.
Igen, a daganatos kórképek társulhatnak perifériás neuropátiával. Ez kialakulhat közvetlenül az idegek tumoros infiltrációja vagy nyomása miatt, illetve a daganat okozta anyagcsere-eltérések és gyulladás révén. Emellett bizonyos daganatellenes kezelések, például kemoterápia, szintén okozhatnak idegkárosodást. A tünetek közé tartozik a zsibbadás, bizsergés, fájdalom és izomgyengeség, főként a végtagokban. A kezelés az alapbetegség és a neuropátia párhuzamos kezelésére épül, fájdalomcsillapítással és szükség esetén idegvédő terápiával kiegészítve.
A Korsakoff-szindróma önmagában nem következik daganatos betegségekből, és nincs közvetlen összefüggés. Azonban bizonyos helyzetekben a daganatos betegségek másodlagosan hozzájárulhatnak tiaminhiányhoz, például ha a beteg rosszul táplálkozik, súlyosan fogy, vagy műtétek/kemoterápia miatt felszívódási problémái vannak.
Igen, daganatok okozhatnak nyelési nehézséget. A nyelőcső, a garat vagy a környező szervek daganatai a növekedésük során beszűkíthetik a nyelési útvonalat. Emiatt az étel és a folyadék lejutása egyre nehezebbé válik, kezdetben főleg szilárd ételek esetén. A nyelési nehézséghez gyakran társul fogyás, mellkasi fájdalom vagy rekedtség.
Erős menstruáció, pecsételés, menopauza utáni vérzés és meddőség - ezek mind méhpolipra is utalhatnak.
A 21. század nagy egészségügyi ellentmondása: miközben az egészségtudatosság nő, a krónikus betegségek és a fiatalkori daganatok száma mégis drasztikusan emelkedik.
Ha heteken át nem múlik, az már nem ártalmatlan tünet.
Reggel fáradtan ébred, napközben alig van energiája, este pedig hiába alszik, másnap minden kezdődik elölről?