Karácsonyi depresszió: mit tehetünk akkor, amikor az ünnepek egyet jelentenek a fájdalommal?

#depresszió #öngyilkosság #karacsony #magány
2019.12.19.

A december sajnos nem csak a boldog ünnepvárás időszaka, sok magányos, reményvesztett ember éli meg a karácsonyt szomorúsága tetőpontjaként, és kísérel meg öngyilkosságot.

A karácsony a szeretet ünnepe , de mi a helyzet, ha valaki úgy érzi, őt már senki sem szereti? Magányosan veszi meg a fenyőfát, a bevásárlóközpontokban egyedül bolyong és pánikszerű hangulatba kerül az ünnep közeledtével.

"Karácsonyi zavar" - út az öngyilkosság felé

Az ünnepi időszakban az egyébként is depresszióra hajlamos emberek hangulatát még kevésbé lehet feldobni, sőt: ilyenkor még azok is jobban nekikeseredhetnek, akikre ez az év többi hónapjában nem jellemző. A lázas készülődés és ajándékvásárlás idején, amikor az utcák díszbe öltöznek, csillog-villog az összes kirakat és forralt bor illata tölti meg a karácsonyi vásárokat, vannak, akik otthon lekuporodnak a kanapéra, és egyszerűen szeretnének már túllenni az egész felhajtáson - különösen a szentestén, amikor ideális esetben összegyűlik a család.

A december, de különösen karácsony környékén jelentkező depressziós időszakot "karácsonyi zavarnak" nevezik a szakemberek - vitatott téma, hogy ilyenkor valóban többen döntenek-e úgy, hogy véget vetnek életüknek, de annyi bizonyos, hogy kétszer annyi a telefonos lelki segély szolgálatokat tárcsázók száma.

Szakemberek szerint ez a szentestét megelőző napokban, majd pedig a karácsonyt követő pár napban a legjellemzőbb. Előbbit az indokolja, hogy sokan kénytelenek egyedül tölteni a szeretet ünnepét, amin a tévéműsorok ezen nem sokat segítenek, hiszen ha belegondolunk, az ünnepekkor látható filmek is főleg – ideális és vidám - családokról szólnak. Ha a magányos embert vendégségbe hívják, az enyhíthet a magányán - persze csak ha nem azért hívják, mert megsajnálták, ugyanis ezt könnyen megérezzük.

Ha valaki mást, vagy a lehetőségekhez képest túl sokat várt a karácsonyi családi összejöveteltől, ám az nem ennek megfelelően sikerült - vagy ami még rosszabb, valami balul ütött ki - ugyancsak ok az elkeseredettségre. Ilyen esetben is sokan nyúlnak a lelki segély szolgálat telefonszáma után. Különösen azokban tör fel újult erővel a szomorúság és a magára hagyatottság érzése, akik valakijüket elveszítették - de elég hozzá egy szakítás, vagy az egykor boldog, ma már szétszakadt család emléke. Az ember rágódni kezd azon, mennyiben hibás abban, hogy egyedül kell töltenie a szentestét, de sokan vannak, akik teljesen önhibájukon kívül kerülnek ebbe a helyzetbe.

Álljunk meg egy pillanatra, és adjunk figyelmet

Manapság az elkeseredettség érzését az is fokozhatja, hogy míg régen sokkal jobban élt a karácsony vallásos jelentősége, ma ez sokak életében kevésbé, vagy egyáltalán nem játszik szerepet. Ma a karácsony egyre inkább az ajándékozásról, a fogyasztásról szól.

Sokan a legdrágább meglepetéseket sem sajnálják családtagjaiktól, barátaiktól, mellette azonban elfelejtenek valóban törődni velük, szeretni őket - pedig erre sokkal nagyobb szükségük lenne. Vannak, akik - hiába van családjuk és barátaik -, mellettük is egyedül érzik magukat.

A depresszióban szenvedő ember nem fogja elsőre és egyszerűen elismerni, hogy problémája van és segítségre szorul. Tanácsokkal ellátni és azzal biztatgatni, hogy minden rendbe jön, nemigazán megoldás. Legegyszerűbben úgy segíthetünk rajta, ha leülünk vele és őszintén, értő figyelemmel végighallgatjuk őt - megpróbáljuk átérezni a gondjait, és az ő szemszögéből látni azokat. Nagyon sok esetben már egy kis beszélgetés is segít, maga a tény, hogy jelen vagyunk és odafigyelünk rá.

Mit tehetünk, ha a környezetünkben valaki magányos?

Ha magányos embereket - akár a szomszéd idős nénit - szeretnénk bevonni az ünneplésbe, fontos, hogy ne úgy érezze, sajnálatból tesszük: kérjünk inkább segítséget tőle, akár a menü elkészítését illetően. Tippeket, tanácsokat, hiszen ő otthonosan mozog a sütés-főzésben, aztán meghívhatjuk a következő napra is.Ha elsőre elutasítóak velünk, gyakran csak azért van, mert félnek. Örömmel igent mondanának a meghívásra, de magányukban és elkeseredettségükben úgy érzik, ez nem helyes.

Azt azonban, aki valóban nem szeretne emberek közé menni, ne erőltessük - hiszen valószínűleg ott sem lenne neki jobb. Inkább igyekezzünk vele bizalmi kapcsolatot kialakítani, és akár szakembert is ajánlhatunk neki, aki segít a lelki gondjai megoldásában.

Olvasson tovább! Több embert érint a depresszió, mint gondolnánk!

Ha mi érezzük magunkat magányosnak, és hívnak minket valahová, bátran menjünk el - akár jó hangulatú este is kerekedhet a dologból. De beülhetünk egy templomba is, karácsonyi dalokat énekelhetünk, akkor is, ha nem vagyunk vallásosak. De ha otthon szeretnénk maradni, miért ne hívhatnánk meg magunkhoz néhány embert? Akár a szintén magányosan élő szomszédot vagy barátokat - nem kell eltitkolni, ha az ember társaságra vágyunk, sőt! Nagyon sokan vagyunk ezzel így, de kevesen nyilvánítjuk ki!

Ha úgy érezzük, nincs kit megajándékoznunk, keressünk valakit. Lehet az egy barát, vagy a házi kedvencünk, vagy egy utcán élő ember is, akinek nincs fedél a feje fölött. És végül, de nem utolsó sorban: még akkor is, ha nehéz, próbáljuk meg szeretni, becsülni magunkat annyira, hogy meglepjük magunkat egy kis ajándékkal és egy finom süteménnyel - legalább a szeretet ünnepén!

Forrás: Napidoktor