A rubeola, vagy más nevén rózsahimlő enyhe, kiütéses, ragályos, vírusokozta betegség. Egyedül a terhesség első három hónapja alatt jelent komoly veszélyt, akkor sem az anya, hanem a születendő magzat számára. Ha az anya a terhesség első három hónapja alatt rubeolafertőzést kapott, a szintén megfertőződő magzat halmozott fejlődési rendellenességekkel jön a világra (vakság, süketség, szívrendellenességek és értelmi fogyatékosság).
Ha a gyermek a terhesség első három hónapjában az anyaméhben fertőződött meg, többszörös fejlődési rendellenesség várható.
Rubeolavírus által okozott fertőzés. A betegség köhögés, tüsszentés, és az orrváladékkal, ill. a nyállal kapcsolatba került, meg nem mosott kéz révén terjed. Ha valaki már átesett a rubeolafertőzésen, soha többé nem kapja el.
Felállítja a diagnózist. Ha Ön még terhessége első három hónapjában jár, és rubeolás vagy rubeolás volt, az orvos először vérvizsgálatot, szükség esetén művi terhességmegszakítást javasol.
1-2 éves életkorban adott védőoltás. A védőoltás pótolható 3 hónappal a tervezett teherbeesés előtt is, ha Ön még nem volt rubeolás, és védőoltásban sem részesült.
A rubeola ma már a fejlett országokban ritka betegségnek számít, elsősorban az általánosan bevezetett védőoltásoknak köszönhetően. Az úgynevezett MMR-oltás (mumpsz, morbilli, rubeola elleni kombinált vakcina) világszerte alapvető része a gyermekek immunizációs programjának. Magyarországon a védőoltás 1991 óta kötelező, így az 1990-es években született felnőttek és a későbbi generációk döntő többsége védett. Ennek ellenére a világ azon részein, ahol az oltási lefedettség nem teljes, ma is előfordulnak rubeola-járványok.
A lappangási idő – vagyis a vírus bejutása és az első tünetek megjelenése közötti időszak – általában 14–21 nap. A fertőzött személy már a tünetek megjelenése előtt, és még a kiütések eltűnését követő egy hétig fertőzőképes. Ezért is fordulhat elő, hogy a beteg anélkül adja tovább a vírust, hogy tudatában lenne a betegségének. A tünetek többsége enyhe, sokszor influenzára emlékeztető panaszokkal kezdődik, és nem minden esetben jelentkezik kiütés. Emiatt a diagnózis gyakran csak laboratóriumi vizsgálattal erősíthető meg.
A rubeola legnagyobb kockázatát a várandós nők számára jelenti. Ha a fertőzés a terhesség első harmadában következik be, a magzatnál kialakulhat a veleszületett rubeola szindróma (CRS). Ennek következményei életre szólóak: hallásvesztés, szívfejlődési rendellenességek, látássérülés és értelmi fogyatékosság. A világjárványügyi adatok szerint minden olyan országban, ahol nem elég magas az átoltottság, még mindig születnek CRS-sel érintett gyermekek.
A rubeola tünetei hasonlíthatnak más vírusos fertőzésekhez, például a kanyaróhoz vagy a skarláthoz. Ezért az orvos gyakran vérvizsgálatot kér, amely kimutatja a rubeolavírus elleni ellenanyagokat (IgM és IgG). Az IgM jelenléte friss fertőzésre utal, míg az IgG ellenanyagok a korábban átvészelt betegség vagy az oltás után alakulnak ki, és tartós védelmet adnak.
A rubeola ellen nincsen specifikus vírusellenes gyógyszer. A terápia tüneti: lázcsillapítók, bőséges folyadékbevitel és pihenés segíti a gyógyulást. A betegség általában gyors lefolyású és szövődménymentes, a kellemetlen tünetek néhány napon belül megszűnnek. Kivételt a terhesek és az immunhiányos betegek jelentenek, akiknél komolyabb következményekkel számolhatunk.
A rubeola elleni védelem alapja a védőoltás. Az MMR vakcina két dózisban adandó: az első 15 hónapos korban, a második általában 11 évesen, az iskolai oltási program részeként. Azoknak a nőknek, akik gyermeket szeretnének, de bizonytalanok abban, hogy kaptak-e oltást vagy átestek-e a fertőzésen, ajánlott vérvizsgálattal tisztázni immunállapotukat. Ha kiderül, hogy nem védettek, az oltás beadása után legalább 3 hónapot javasolt várni a teherbe eséssel.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) célul tűzte ki a rubeola globális eradikációját, hasonlóan a himlőhöz. Ennek ellenére a fejlődő országokban, ahol az oltási programok lefedettsége alacsony, évente még mindig több tízezer újszülött jön világra veleszületett rubeola szindrómával. Európában és Magyarországon az utóbbi években a kiterjedt átoltottság miatt már csak elvétve fordul elő rubeola-megbetegedés, ám a nemzetközi utazások révén a vírus behurcolása továbbra is lehetséges.
Ha valaki rubeolás személlyel került kapcsolatba, és nem biztos az immunitásában, célszerű mielőbb orvoshoz fordulnia. Egy egyszerű vérvizsgálattal kideríthető, hogy rendelkezik-e védettséggel. A fertőzés kockázata különösen nagy, ha a beteg közvetlen környezetében várandós nő él, hiszen a magzatra nézve a következmények visszafordíthatatlanok lehetnek.
Egészséges gyermekeknél és felnőtteknél általában enyhe, gyorsan lezajló fertőzés, szövődmény nélkül. A legnagyobb veszélyt a várandós nők magzata számára jelenti, főként a terhesség első három hónapjában.
Bár mindkettő kiütéses, lázzal járó betegség, a kanyaró rendszerint súlyosabb, magas lázzal, köhögéssel és jellegzetes szájnyálkahártya-elváltozással (Koplik-foltok). A rubeola enyhébb, a kiütések halványabbak, és a nyirokcsomó-duzzanat jellemzőbb.
Cseppfertőzéssel terjed – köhögés, tüsszentés, vagy a fertőzött váladékokkal szennyezett kéz révén. A beteg már a tünetek megjelenése előtt is fertőz, és még egy hétig a kiütések eltűnése után is.
Ha a várandós anya a terhesség elején átesik rubeolán, a magzatnál súlyos fejlődési rendellenességek (például süketség, szívhiba, látáskárosodás, értelmi fogyatékosság) alakulhatnak ki. Ez a CRS, amely megelőzhető az anya előzetes oltásával.
A jellegzetes kiütések és a nyirokcsomó-duzzanat alapján felmerül a gyanú, de a biztos diagnózis vérvizsgálattal történik, amely a vírus elleni ellenanyagokat mutatja ki.
Specifikus vírusellenes szer nincs. A kezelés tüneti: lázcsillapítók, pihenés és folyadékbevitel. A legtöbb esetben néhány nap alatt gyógyul.
Nem. Ha valaki egyszer átesett rajta, életre szóló védettsége lesz. Ugyanezt biztosítja a védőoltás is.
Terhes nőknek nem adható, és az oltás után legalább 3 hónapot javasolt várni a teherbeeséssel. Az oltás élő, legyengített vírust tartalmaz, így immunhiányos betegeknél is óvatosan alkalmazandó.
A kötelező MMR oltásnak köszönhetően hazánkban ritka a betegség. Leginkább külföldről behurcolt esetek fordulhatnak elő. A magas átoltottság miatt azonban nagyobb járvány kialakulásának kicsi az esélye.
Ha biztosan védett (korábban oltott vagy átesett a fertőzésen), nincs teendő. Ha bizonytalan, vérvizsgálattal ellenőrizhető az immunitás. Várandós nőknek ilyen esetben azonnal orvosi vizsgálat javasolt.
A betegség általában 3–7 nap alatt lezajlik. A kiütések sokszor csak rövid ideig láthatók, de a fáradtság és az ízületi fájdalmak tovább is fennmaradhatnak.
Ritkán előfordulhat ízületi gyulladás, agyvelőgyulladás vagy vérlemezke-csökkenés (trombocitopénia). Ezek elsősorban felnőttekben jelentkeznek, de szerencsére igen ritkák.
A rubeolára kifejezetten jellemző, hogy a fül mögötti, tarkótáji és nyak hátsó részén lévő nyirokcsomók érzékenyek és megnagyobbodottak. Ez sokszor segít elkülöníteni más kiütéses betegségektől.
Igen. Sok esetben a fertőzés annyira enyhe, hogy a beteg szinte észre sem veszi, vagy egyszerű náthának gondolja. Ezért fordulhat elő, hogy valaki tudtán kívül fertőz másokat.
Azért, mert a várandósság alatti rubeolafertőzés súlyosan károsíthatja a magzatot. Az oltás életre szóló védelmet ad, és a tervezett terhesség előtt mindenképpen érdemes megbizonyosodni arról, hogy megvan-e a védettség.
Az oltottak döntő többsége védett, de nagyon ritka esetben előfordulhat enyhe, tünetekkel alig járó fertőzés. Ilyenkor a betegség lefolyása sokkal enyhébb, és szövődményekkel sem kell számolni.
Ma már szinte mindenhol a kombinált MMR oltást alkalmazzák, amely egyszerre nyújt védelmet a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen. Ez biztosítja a tartós, széleskörű védelmet a gyermekkori kiütéses vírusbetegségek ellen.
Azonnal orvoshoz kell fordulnia, aki vérvizsgálattal ellenőrzi az ellenanyagszintet. Ha kiderül, hogy nincs védettség, az oltás terhesség alatt nem adható be, ezért fokozott elővigyázatosság szükséges a fertőzés elkerülésére.
Elkaptam a lepkehimlőt - aggódhatok? Miért félünk a lepkehimlőtől? Ezek a leggyakoribb kérdések és válaszok a lepkehimlő kapcsán.
A viszkető bőrkiütés olyan bőrelváltozás, amelyet különféle kiütések és azokkal járó kellemetlen viszketés jellemez.
Bár a rózsahimlő néhány generációval ezelőtt az egyik leggyakoribb gyermekbetegségnek számított, a védőoltás elterjedésének köszönhetően egyre kevesebb esetről tudunk. A védőoltás a legjobb módszer a védekezésre, és a legveszélyeztetettebb csoportok megvédésére.
Még mindig több mint 19 millió gyermeket nem láttak el a megfelelő oltásokkal, így az UNICEF és a WHO együttesen szólít fel cselekvésre, hogy az összes gyerekhez elérjen a védelem.