A szelénhiány sokféle problémát okoz, mivel a szeléntartalmú enzimekre minden sejtünknek, minden izmunknak szüksége van. Ilyenkor a szelén pótlása szükséges lehet, de az orvosi konzultáció és a szervezet szelénszintjének ellenőrzése elengedhetetlen, mivel a túlzott bevitel toxikus is lehet.
A szelén, a Mengyelejev-féle periódusos rendszer 34. tagja létfontosságú annak ellenére, hogy a szervezetben csupán mikrogrammnyi mennyiségben van jelen. A szerepe az élet szempontjából csupán pár évtizede ismert annak ellenére, hogy az elemet már 1817-ben felfedezték. Elsőként baktériumok szervezetéből mutatta ki Jöns Jakob Berzelius, de csak 1970-ben nyilvánvalóvá, hogy létfontosságú elemről van szó a baktériumokban éppúgy, mint a legfejlettebb emlősökben. Szelén nélkül egyébként a lézerprinterek és a fénymásolók sem működhetnének.
A természetben a szelén szervetlen formában fordul elő a litoszférában, sok esetben a kén hatékony helyettesítője. A szelén természetes előfordulási helye tehát a termőtalaj. Az emberi szervezetbe azonban a szén égéstermékeként és a kénbányászok által belélegzett por formájában is bekerülhet.
A szelén nagy dózisban súlyosan mérgező elem, de egyben az emlősök létfontosságú nyomeleme is egyben.
A szelén legfontosabb biológiai küldetése a glutation-reduktáz és a tiredoxin-reduktáz enzimek aktiválása (ezen enzimek "koenzimje"). A két enzim legfontosabb szerepe a szervezet oxidációs károsodásának (oxidatív stressz) kivédése. Az oxidatív stressz rovására számos betegség írható a cukorbetegek érkárosodásától, az érelmeszesedésen át a rákos betegségekig.
A szelén másik fontos szerepe a pajzsmirigy-hormonok előállításában betöltött funkciója.
A megfelelően táplált egészséges egyéneknél a szelénhiány ritka állapot. Leginkább kiterjedt béleltávolítások, ill. vénás táplálás mellett fordul elő. Új-Zéland termőtalaja pl. híres a szelénszegénységéről , ennek népegészségügyi jelentősége ma sem ismert. Sokan valószínűsítik, hogy a genetikailag, vagy pl. E-vitamin hiány miatt gyenge antioxidáns kapacitással bíró egyéneknél lehet jelentősége a szelénhiánynak. Mindez valószínűleg az emberi szervezet minimális szelénigényének köszönhető.
A szelénhiány kezdetben sokszor rejtve marad, hiszen a tünetek lassan, fokozatosan jelentkeznek, és könnyen összetéveszthetők más hiányállapotokkal vagy betegségekkel. Mivel a szelén számos enzim és fehérje működésében kulcsszerepet játszik, hiánya több szervrendszert is érinthet.
Fontos hangsúlyozni, hogy a szelénhiány ritka a kiegyensúlyozottan táplálkozó, egészséges embereknél. Leginkább olyan esetekben fordul elő, amikor a szervezet nem képes a tápanyagokat megfelelően felszívni (például súlyos bélbetegségek vagy nagymértékű béleltávolítás után), illetve nagyon szelénszegény talajon termesztett élelmiszerek rendszeres fogyasztása mellett.
A szelén-szulfid a haj korpásodása ellen rendkívül hatékony. elpusztítja azokat a gombákat, melyek a korpásodásért felelősek lehetnek.
A vitamin és ásványisó-pótló készítmények állandó komponense a szelén (felnőtteknek napi 50-200 mikrogramm között). Több élelmiszert (pl. kenyérféléket) szelénnel dúsítanak.
A szelén különlegessége abban rejlik, hogy mennyisége és hatása közötti különbség rendkívül kicsi. A szervezet számára elengedhetetlen mikroelem, ugyanakkor a szükségesnél alig nagyobb dózis már mérgező lehet. Ezért nevezik a szakemberek „keskeny terápiás ablakú” nyomelemnek.
A szelén bevitelének legbiztosabb módja a táplálkozás. Gazdag forrásnak számítanak a tengeri halak, a kagylók, a belsőségek (máj, vese), valamint a tojás. Kiemelkedően magas szeléntartalmú élelmiszer a brazil dió, amelynek már néhány szem elfogyasztása fedezi a napi szükségletet. Ugyanakkor a szeléntartalom erősen függ a talaj összetételétől: például az Egyesült Államok középnyugati régióiban termelt gabona jóval több szelént tartalmaz, mint a szelénszegény talajból származó európai termények.
A szelén kulcsfontosságú az immunválasz megfelelő működésében. Tanulmányok kimutatták, hogy hozzájárulhat a vírusfertőzésekkel szembeni ellenállás növeléséhez. Az 1990-es években például Kínában figyelték meg, hogy a szelénszegény régiókban gyakrabban alakult ki a Keshan-betegség, egy szívizom-gyulladással járó kórkép, amelyet egy enterovírus súlyosbított. A megfelelő szelénpótlás csökkentette a betegség előfordulását.
Az antioxidáns hatásnak köszönhetően a szelén hozzájárul az érfalak védelméhez, lassítja az érelmeszesedés folyamatát és a szabadgyökök által kiváltott sejtkárosodást. Ugyanakkor a kutatások vegyesek: míg egyes vizsgálatok szerint a szelénpótlás csökkenti a szív-érrendszeri kockázatot, más tanulmányok nem találtak egyértelmű előnyt.
A rákmegelőzés szempontjából a szelén antioxidáns tulajdonsága tűnik kulcsfontosságúnak. Különösen a prosztatarák és vastagbélrák kapcsán vetették fel védőhatását, ám a klinikai vizsgálatok itt sem teljesen egyértelműek. Egyes kutatások szerint a szelénben gazdag táplálkozás csökkentheti a kockázatot, míg mások arra figyelmeztetnek, hogy a túlzott pótlás inkább káros lehet.
A pajzsmirigy az egyik legszeléndúsabb szerv az emberi testben. A szelén alapvető a T4 (tiroxin) hormon T3-má (trijód-tironinná) történő átalakulásában. Hiányában lassul az anyagcsere, és a pajzsmirigy betegségek, például a Hashimoto-thyreoiditis kockázata is emelkedhet.
A szelénmérgezés ritka, de annál súlyosabb. Tünetei közé tartozik a hajhullás, a körmök törékennyé válása, idegrendszeri zavarok és gyomor-bélrendszeri panaszok. A mérgezés leggyakoribb oka a túlzott étrend-kiegészítő fogyasztás, ritkábban ipari balesetek.
Miközben a szelén létfontosságú a szervezet számára, a túlzott bevitel komoly egészségkárosodást okozhat. Ez a jelenség a szelenózis, amely ritka ugyan, de főként túlzott étrend-kiegészítő fogyasztás következtében alakul ki.
A szelén felső biztonságos beviteli határa felnőttek számára 400 mikrogramm/nap. Ennél magasabb, rendszeres bevitel már mérgezőnek számít. Mivel a brazil dió rendkívül sok szelént tartalmaz, akár néhány szem rendszeres fogyasztása is meghaladhatja ezt a mennyiséget, különösen akkor, ha mellette étrend-kiegészítőt is szed valaki.
Fontos tudni, hogy a túladagolás leginkább a szintetikus kiegészítők túlzott használatából ered, míg a természetes táplálékforrásokból – ésszerű keretek között – nehéz mérgező mennyiséget bevinni.
A hivatalos ajánlások szerint felnőtteknek napi 55 mikrogramm szelén bevitele elegendő. Terhesség és szoptatás alatt a szükséglet kismértékben emelkedik. A felső biztonsági határ 400 mikrogramm körül van, amely felett már mérgező tünetek jelentkezhetnek.
A korpásodás elleni samponokon túl a szelén-szulfidot alkalmazzák bizonyos gombás bőrfertőzések kezelésére is. Enyhe fertőtlenítő és hámlasztó hatása miatt dermatológiai készítményekben is megtalálható.
A szelén szerepe továbbra is aktív kutatás tárgya. Az érdeklődés középpontjában az áll, hogy milyen formában és dózisban lehet a leghatékonyabban felhasználni betegségek megelőzésében vagy kiegészítő kezelésében. Egyre nagyobb figyelem fordul a szelén organikus formái felé, amelyek jobban hasznosulnak a szervezetben, és kisebb a mérgezési kockázatuk.
A szelén több létfontosságú enzim alkotóeleme – létfontosságához tehát aligha férhet kétség. Az eddig ismert biológiai jelentősége viszont, pontosan ma sem tisztázott. Ennek vélhető oka az, hogy a szelén biológiai kutatásával csak pár évtizede foglalkoznak.
Az antioxidáns rendszerben való aktív részvétele mindenképp a hatásossága mellett szól, különösen a rák megelőzésének vonatkozásában.
Ami elgondolkodtató: a fehér kenyeret 1886-ban fejlesztették ki Franciaországban. Aki nem fehér, nem teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret fogyasztottak azok a "lenézett" paraszti társadalomból származtak. "Nemes ember csak fehér kenyeret ehet" – mondták. Erre az időkre esik Angliában a Viktoriánus kor. Ekkor az emberek (5 éves kortól számolva, tehát a születéskori halálozástól megtisztított statisztikai adatok szerint) 2 évvel tovább éltek, mint a mai Angliában, miközben a mai adatok szerint a napi 2000 kalóriával szemben 4000 kalóriát fogyasztottak. Viszont finomítatlan lisztet fogyasztottak, és annyi fizikai munkát végeztek, mint egy mai angol olimpikon.
Ma a gabonát megfosztják a héjától, ami a legfontosabb B-vitamin és szelén forrása. Közben ma már méregdrágán pótolják a lisztet a feleslegesen megfosztott tápanyagoktól – így a szelént is pótolják.
A szelén több mint húsz különböző fehérje és enzim – úgynevezett szelenoprotein – nélkülözhetetlen alkotóeleme. Ezek közül kiemelkedő szerepük van az antioxidáns védelemben (pl. glutation-peroxidáz), a pajzsmirigy-hormonok átalakításában és az immunrendszer szabályozásában. A szelén tehát hozzájárul ahhoz, hogy a sejtek védve legyenek a szabadgyökök károsító hatásától, valamint biztosítja az anyagcsere és a hormonrendszer egyensúlyát.
A szelént elsősorban állati eredetű ételekben találjuk: a tengeri halakban, kagylókban, húsokban és a tojásban. Növényi források közül a gabonafélék és hüvelyesek tartalmaznak szelént, de mennyiségük erősen függ a talaj szeléntartalmától. A brazil dió különlegessége, hogy kiemelkedően magas a szelén-koncentrációja: már 1–2 szem is fedezheti a napi szükségletet. Ugyanakkor nem ajánlott túlzásba vinni a fogyasztását, mert könnyen túladagoláshoz vezethet.
Enyhébb hiány esetén általános fáradtság, izomgyengeség, hajhullás és gyenge immunműködés jelentkezhet. Súlyos hiányhoz köthető a Keshan-betegség (szívizomkárosodás) és a Kashin–Beck-betegség (ízületi deformitások, porckopás). Pajzsmirigyproblémák – például alulműködés vagy autoimmun gyulladás – szintén gyakoribbak szelénhiányos területeken.
A szelén túladagolását szelenózisnak nevezik. Tünetei közé tartozik a fokhagymaszagú lehelet, a haj és a körmök törékennyé válása, emésztési zavarok, idegesség és bőrelváltozások. Súlyos esetben idegrendszeri károsodás és májproblémák is kialakulhatnak. A túladagolás leggyakrabban akkor fordul elő, ha valaki túlzott mértékben szed étrend-kiegészítőt vagy szelénben rendkívül gazdag ételeket (például brazil diót).
A kutatások szerint a szelén antioxidáns hatása hozzájárulhat bizonyos daganatok kockázatának csökkentéséhez, különösen a prosztatarák esetében merült fel ez a kapcsolat. Ugyanakkor az eredmények nem minden esetben egyértelműek: egyes vizsgálatok szerint a túlzott szelénbevitel éppen hogy növelheti bizonyos betegségek kockázatát. Ezért a szakértők ma inkább a kiegyensúlyozott étrendet javasolják, nem pedig a nagydózisú kiegészítőket.
A pajzsmirigy különösen gazdag szelénben, mivel az itt zajló hormonátalakító folyamatokhoz – a T4 tiroxin aktív T3 hormonná alakításához – nélkülözhetetlen a szelén. Hiánya fokozhatja a pajzsmirigy-gyulladás és az alulműködés kockázatát. Klinikai vizsgálatok szerint szelénpótlással mérsékelhető a Hashimoto-thyreoiditis gyulladásos aktivitása, bár teljes gyógyulást nem hoz.
A legtöbb egészségügyi ajánlás szerint a felnőtteknek napi 55 mikrogramm szelén bevitelére van szüksége. A terhes nők esetében ez az érték 60–70 mikrogrammra emelkedhet. A napi 400 mikrogrammot meghaladó bevitel azonban már veszélyes lehet, ezért fontos az arany középút: se túl keveset, se túl sokat ne fogyasszunk.
Egészséges, kiegyensúlyozott étrend mellett általában nincs szükség külön szelén-kiegészítésre. Vannak azonban speciális esetek, amikor indokolt lehet: például szelénhiányos talajon termelt élelmiszereket fogyasztó régiókban, nagyobb béleltávolításon átesett betegeknél vagy hosszan tartó mesterséges táplálás során. A pótlásról minden esetben orvossal érdemes egyeztetni, mert a túladagolás veszélye komoly.
A szelén elérhető szervetlen (nátrium-szelenit, nátrium-szelenát) és szerves formában (szeleno-metionin, szeleno-cisztein). A szerves formák jobban hasznosulnak a szervezetben, ezért étrend-kiegészítőkben is gyakrabban találkozunk velük. Az élelmiszerek természetes szeléntartalma szintén főleg szerves formában van jelen, így a táplálkozás a legbiztonságosabb módja a pótlásnak.
Érdekes módon a szelén kettős szerepet játszik a cukoranyagcsere szabályozásában. Hiányában gyengülhet az inzulinérzékenység, viszont egyes kutatások szerint a túlzott szelénpótlás növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Emiatt a szakértők azt javasolják, hogy a szelénbevitel ne haladja meg a hivatalos ajánlásokat, különösen cukorbetegségre hajlamos egyének esetén.
Felhasznált irodalom: