Felnőtt tartalom

Elmúlt már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtt tartalom található! Igen Nem

Ezeket látta már?

Száraz november: hazánkban 400 ezer gyerek él alkoholista szülővel

alkohol

Az egyhónapos totális lemondás az alkoholról egészségügyi szempontból mindenképpen áldásos, emellett egyben teszt is, hogy mennyire vagyunk rácsúszva az italra.

Ha életünket nem írja különösebben át az alkoholmentes négy hét, akkor nincs nagy gond, de ha már november 2-án azt tervezzük, hogy 30-án este hol és hogyan fogjuk szétcsapni magunkat, akkor érdemes elgondolkodni.

A Száraz novembert a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány hozta létre az angol Sober October mintájára 2016-ban. Az évek alatt létrejött egy Facebook csoport is, ahol a kihívás résztvevői az alkohol-mellőzés négy hete alatt előjött gondolataikat osztják meg egymást segítve, ezáltal közösséget teremtve.

"A Száraz november azok számára lehet érdekes, akik a határmezsgyén mozognak, vagy egyszerűen ki akarják magukat próbálni. Aki súlyos alkoholfüggő, annak nem ez az egy hónap lesz a vízválasztó, sőt. Nekik nem is ajánlott kipróbálni" – véli Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns, maga is felépülő, több mint húsz éve tiszta egykori függő, aki tizenöt éve egyéni és csoportos formában segíti a szenvedélybetegeket és hozzátartozóikat.

"Ha arról kérdezek fiatalokat, hogy tudnak-e józanul bulizni, sokan már magát a kérdést sem értik. Annyira a szórakozási kultúra része az ital, hogy el sem tudják képzelni, milyen lehet anélkül elengedniük magukat" - fogalmaz.

Egymillió alkoholista országa

Nem könnyít a helyzeten, hogy a magyarok tudatában, szokásaiban zsigerileg benne van az alkohol, és még népszerűsítik is – gondoljunk csak a pálinkára. "Az viszont nincs kimondva, hogy körülbelül egymillió alkoholista él ebben az országban, ami egy népegészségügyi katasztrófa. A jelenség a gazdaságnak is hatalmas károkat okoz: a kiesett munkaórák, az egészségügyi ellátás, a gyógyszerezés, a kórházban töltött idő, a balesetek, mind-mind ilyen károkozók" – hangsúlyozza Bajzáth.

Az alkohol számlájára írható személyiségtorzulás mikéntje és tempója nagyban függ attól, hogy az illető mit, milyen minőségűt, milyen gyakran, mióta iszik, és mikor kapja meg a szükséges segítséget. Az út ugyanoda vezet, csak a haladási sebesség eltérő.

Fontos szerepe van a genetikának: van aki teljesen leépül, és van aki gyakorlatilag leéli az életét úgy, hogy egyáltalán nem vagy legalábbis sokáig nem látszik rajta. Az emberek fejében él egy kép a klasszikus alkoholistáról, egy lezüllött, gyakran hajléktalan ember képe. Holott sokan vannak, akik a végsőkig képesek palástolni függőségüket, akár még szűkebb környezetük előtt is. Mivel a nőkkel szemben kevésbé elnéző a társadalom, a titokban ivók elsősorban közülük kerülnek ki.

"A függőség nem válogat: minél magasabb társadalmi osztályban van az illető, minél magasabb az IQ-ja, annál több hamis, ám racionálisnak tűnő magyarázattal tér ki a szembesítés elől" - fogalmaz Bajzáth Sándor.

Az alkoholra adott testi reakció is más és más: van aki első perctől kezdve nagyon rosszul bírja, míg van, aki alapból jobban, az évek és a rutin pedig tovább "javít" a dolgon. Az illető iszik, mert el akarja kerülni a szembesülést önmagával, menekül magától és azoktól a fájó érzésektől, amelyeket egyrészt a múltjából hoz, másrészt függősége miatt sodródik beléjük.

A Hintalovon Alapítvány 2022-es gyermekjogi jelentése szerint Magyarországon 400 ezer gyerek élhet alkoholista szülőkkel, több mint százezren veszélyeztetettek. Az alkoholizmusra való hajlam öröklődhet: akinek valamilyen függőségben szenvedő szüle(i) vannak, az később maga is jó eséllyel válik valamilyen szer rabjává. Vagy kodependenssé: az alkoholista apa leánygyermeke például hasonló párt választ maga mellé, így viszi tovább az anyjától tanult szenvedő, tűrő, határt nem húzó mintát.

Állandó vagy időszakos ivók

Az alkoholfüggők jó része funkcionális alkoholista: ellátja a feladatait, a munkáját, elmegy a gyerekért, de folyamatosan iszik, a bűntudat, a titkolózás, a későbbiekben már esetleg a munkák lemondása pedig jelen van.

A periodikus kontrollvesztő ivással küzdők nagyszerűen képesek megmagyarázni, hogy ők nem alkoholisták, hiszen nem naponta isznak, akár heteket is képesek kihagyni. Viszont ha elkezdik, akkor megjósolhatatlan a kimenetel: átszakad a gát és esetleg napokon, heteken át alkoholizálnak úgy, hogy kiszámíthatatlan, hol ébrednek és hogyan.

Nagyon sokan a Covid alatti első nagy lezárások alatt csúsztak rá az italra, de fontos megjegyezni: nem a nulláról kezdőkről van itt szó, hanem azokról, akiknél már megvolt az alap. Az életüket egyben tartó keret, amit a munkahely adott, hirtelen eltűnt: már nem volt közösség, nem jártak el dolgozni, megszűnt a szociális életük, esetleg abbahagyták a csapatsportot. Mivel a munkahelyi értekezletek is online zajlottak, akár már napközben is tudtak iszogatni, plusz a 0-24-es összezártságban felerősödő párkapcsolati problémák is rásegíthettek erre.

A függőség nem válogat

Az alkoholizmus nem feltétlenül a szegényebb országok népbetegsége. Az északi, abszolút jóléti államokban is nagy arányban vannak függők, ennek oka elsősorban a magány, az izoláció. Ellentétben a mediterrán államokkal, ahol nyitottabbak az emberek, ahol nagycsaládokban több generáció él együtt, ahol az emberi kapcsolatok borzasztóan fontosak.

Minél individuálisabb, nem közösségi az illető, annál védtelenebbé válik az érzelmi dolgokkal szemben. Nem véletlen, hogy a függőség kezelésének egyik leghatékonyabb módja a csoportos, a közösségi terápia, ahol van minta, ahol megélhetők a dolgok. Ahol nemcsak megmondják, hogy mit kellene tennem, hanem látok is előttem járókat.

"Stabil alap nélkül lehetetlen felépülni. Hiába akar valaki jól lenni, ha nincs hol laknia, ha nem engedheti meg magának, hogy kulturálódjon, vagy elmenjen egy konditerembe, vegyen egy futócipőt. Amíg a szer az, ami relatíve sokat ad, amíg az a fájdalomcsillapító, és nincs helyette alternatíva, addig nagyon nehéz letenni. Csak gondoljunk a hajléktalanokra: a hideget, a kiszolgáltatottságot, a mindennapos megaláztatásokat nem is lehet tiszta tudattal kibírni. És ha kilátástalan a helyzete, miért csinálja...?" – fogalmaz Bajzáth Sándor.

Világviszonylatban régóta feketeövesek vagyunk

A World Population Review évről évre közölt összesítése alapján a teljes magyar népesség több mint egyötöde, 21,2%-a érintett alkoholügyben. A nemenkénti számokat nézve a férfiak 36,9%-a, a nők 7,2%-a küzd ilyen függőséggel, ami általános tendenciát szemléltet: a férfiak mind az alkoholizmus, mind az általános alkoholfogyasztás tekintetében messze meghaladják a nőket. A globális, nemek szerinti top 10 alapján a magyar nők negyedik, a magyar férfiak második helyen szerepelnek a világranglistán. Az, hogy mindkét nem tekintetében még mindig világelső lennénk, többen kétségbe vonják, de tény, hogy a 2016-ban készült felmérések ezt az eredmény hozták. Az első háromban – Oroszország és Fehéroroszország mellett – azonban mindenképpen benne vagyunk.

"A deviancia mindig szexibb a józanságnál"

"A legtöbb alkoholista nagyon jól tud takarózni azzal, hogy a munkája miatt muszáj innia, de általában mindig trauma áll a függőség háttérben" – mondja Bajzáth, aki szerint nem húzható rá egyértelműen bizonyos szakmákra ez, csupán arról van szó, hogy egyes hivatások művelői – például a zenészek, a színészek – jobban reflektorfényben vannak. Szerinte tehát nem állja meg az előadóművészek világában sokszor ismételt indok: "én így pörgetek le." Bár a művészvilágban talán már egyre inkább kezd kikopni az önpusztítás mint az alkotás mozgatórugójának fétise, de a függőség sokaknál ma is megvan.

Tény, hogy a zsigerekig hatoló, az idegrendszert végletekig terhelő munka feszítése este 7 és 10 között a színpadon nem tud elvágódni a tapsrend perceivel. Muszáj valahogy visszakapcsolniuk az agyat a normál fordulatszámra, és ebben a különböző addiktív szerek, elsősorban az alkohol, a cigaretta sokat segítenek. A gyakorlat így gyorsan mindennapossá – mindenestéssé – válik, és rombol kegyetlenül. Emberi kapcsolatokat, családi viszonyokat és egy idő után magára a munkára is kihat. Már nincs olyan, hogy "csak egy ital."

Magyarországon az alkoholfogyasztás teljesen legális, 18 év felett – de tudjuk: alatt is – bárki hozzájuthat, így a legelterjedtebb szenvedélybetegség. Lassan ható méreg, a tőle való függés világszerte emberek millióit sújtja. Az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint évente több mint hárommillióan halnak bele a függőség következményeibe világszerte - ebből csaknem egymillió haláleset Európában következik be.

A WHO 2021-es jelentése arra is figyelmeztetett, hogy Európában évente minden 15 évesnél idősebb személy átlagosan 9,5 liter tiszta alkoholt fogyaszt, ami körülbelül 190 liter sörnek, 80 liter bornak vagy 24 liter tömény italnak felel meg.

Olvasta már?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!

<KÖVETKEZŐ CIKK>

Hány doboz energiaitalt iszik egy héten? Az orvos elmondja, hogyan hat a szívére!

Tünetkereső? Ingyenes tünetellenőrző, ami percek alatt segíthet beazonosítani a problémáját!

Tünetkereső, tünetellenőrző alkalmazás Tünetkereső, tünetellenőrző alkalmazás Forrás: EgészségKalauz



EGÉSZSÉGKALAUZ DOSSZIÉ mappa

alkoholizmus

Forrás: euronews.com/
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Híreket a Google hírfolyamához