A terhességi diabétesz a cukorbetegség azon típusa, amelyet első alkalommal a terhesség során ismernek fel, függetlenül attól, hogy kialakulása a terhesség alatt, vagy azt megelőzően történt.
Az összes terhességek mintegy 3-7%-ában fordul elő. Hajlamosító illetve kockázati tényezői az alábbiak:
A hasnyálmirigy béta-sejtjeinek inzulintermelése elégtelenné válik, mivel a terhesség során fokozódik az inzulinnal ellentétes hatású hormonok (pl.: az ösztrogének, a kortizol, a human choriogonadotropin) termelődése. Emiatt a normális mértéket meghaladó vércukorszint emelkedés következik be, kezdetben csak az étkezések után, később már éhomi állapotban is.
A kórkép az esetek zömében semmilyen panaszt nem okoz, egyes esetekben fáradékonyságot, levertséget tapasztal a terhes, esetenként pedig felismerhetőek a cukorbetegség kórjelző tünetei, mint például a megnövekedett folyadékigény, gyakoribb vizeletürítés, bőrviszketés, gyakoribbá váló húgyúti fertőzések, gombafertőzések.
Felismerés és megfelelő kezelés híján súlyos következményekkel jár a magzat fejlődésére a terhességi diabétesz. A fejlődési rendellenességek gyakorisága 46-szorosa az átlagpopulációban észleltnek és gyakoribb a koraszülés illetve a diabéteszes óriásmagzat előfordulása is.
A betegség gyakori előfordulása és igen gyakran jellegtelen tünettana miatt nagy szerepe van a terhesség 24-28. hetében megejtett szűrésnek, amit minden terhesnél kötelező elvégezni. A szűrést elsőként eseti vércukor meghatározással, majd ha ez nem utal már kialakult cukorbetegségre, akkor az úgy nevezett orális glükóz terheléssel (OGTT) kell elvégezni.
Ha az eseti vércukor meghatározás során a terhes nő éhomi vércukor értéke ≥ 7 mmol/l, vagy ha a nap folyamán mért bármely vércukor értéke ≥ 11,1 mmol/l, akkor már ennek alapján felállítható a terhességi diabétesz diagnózisa.
Amennyiben a meglévő (manifeszt) cukorbetegség nem zárható ki az eseti méréssel, akkor el kell végezni az orális glükóz terheléses tesztet. Ennek során 75 g szőlőcukrot adnak a betegnek szájon át, majd 120 perc elteltével megmérik a vércukor értéket. Ha ez ≥ 7,8 mmol/l, akkor felállítható a terhességi diabétesz diagnózisa. Eszerint tehát terhesség alatt a csökkent glükóztolerancia is terhességi diabéteszként értékelendő!
Amennyiben a terhesség megállapítását követő részletes beszélgetés során fény derül az előzőekben ismertetett hajlamosító- és kockázati tényezők fennállására, akkor a szűrést már a terhesség első harmadában (1. trimeszter) el kell végezni, és negatív eredmény esetén 6-8 hetente meg kell ismételni!
A terhességi diabéteszben mind az anyai, mind a magzati károsodás veszélye fokozott, ezért veszélyeztetett terhességnek minősül, amely rendszeres ellenőrzést és intenzív diabetológiai szakellátást igényel.
Az ellátásnak alapvetően interdiszciplináris diabetológiai centrumban kell történnie, ahol belgyógyászból, szülészből, szemészből, neonatológusból és dietetikusból álló képzett munkacsoport irányítja a beteg kezelését, diabetológiai járóbeteg szakellátás keretében.
A gondozás kezdetén szükséges a terhes anya állapotának megfelelő személyre szabott étrend összeállítása is, amelyet a dietetikus végez, aki a gondozás során végig nyomon követi az előírtak betartását.
A terhességi diabétesz diagnózisát követően hetente belgyógyászati és kéthetente – illetve a harmadik trimesztertől kezdve hetente – szülészeti ellenőrzések szükségesek, amelyek során a beteg panaszait, fizikális állapotát, anyagcserehelyzetét, szülészeti és szemészeti állapotát mérik fel.
A kismamának naponta több alkalommal – általában éhgyomorra és főétkezések után egy órával – vércukorszintet kell mérnie, és az értékeket gondosan dokumentálnia. A cél az, hogy az éhomi vércukorszint rendszerint 5,3 mmol/l alatt, az étkezés utáni egyórás érték pedig 7,0 mmol/l alatt maradjon, mert ezek azok a határértékek, amelyek mellett a magzati szövődmények kockázata igazoltan csökken.
Amennyiben a diétás kezelés és a megfelelő fizikai aktivitás nem biztosít kielégítő anyagcsere-egyensúlyt, inzulinkezelés bevezetése válhat szükségessé. A terhességi diabéteszben alkalmazott inzulin nem károsítja a magzatot, sőt éppen ellenkezőleg: a megfelelő vércukor-beállítás révén védi őt a túlzott növekedéstől és az anyagcserezavar következményeitől. A szájon át szedhető vércukorcsökkentők alkalmazása terhesség alatt korlátozott, ezért a kezelési stratégia egyéni mérlegelést igényel.
A nem megfelelően kezelt terhességi diabétesz egyik leggyakoribb következménye a magzati macrosomia, vagyis a 4000 gramm feletti születési súly. Ennek hátterében az áll, hogy az anyai vérben keringő magasabb glükózszint a méhlepényen keresztül a magzathoz jut, aki fokozott inzulintermeléssel reagál. A magzati inzulin növekedési hormonszerű hatása miatt a baba túlzott mértékben gyarapodik. Ez nem csupán a szülés lefolyását nehezítheti meg – vállak elakadása, császármetszés szükségessége –, hanem újszülöttkori anyagcserezavarokhoz is vezethet.
Az újszülöttnél a születést követően gyakran jelentkezhet hypoglykaemia, azaz alacsony vércukorszint, mivel a köldökzsinór elvágásával megszűnik az anyai glükózforrás, de a saját inzulintermelés még átmenetileg fokozott marad. Emiatt a diabéteszes édesanyák újszülöttjeit szoros megfigyelés alatt tartják, és szükség esetén korai táplálással vagy infúziós kezeléssel stabilizálják az állapotukat.
A terhességi diabétesz nemcsak a magzat, hanem az édesanya számára is hosszú távú kockázatot jelent. A szülést követően az esetek többségében a vércukorértékek rendeződnek, azonban az érintett nők jelentős részénél – akár 30-50%-ánál – az élet későbbi szakaszában 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki. Ezért kiemelten fontos a szülés utáni kontrollvizsgálat, amelyet általában a gyermekágyat követő 6-12 héten belül ismételt OGTT-vel végeznek el.
A későbbi években javasolt az évenkénti vércukorszint-ellenőrzés, különösen akkor, ha az édesanya túlsúlyos, mozgásszegény életmódot folytat, vagy családjában halmozottan fordul elő cukorbetegség. Az egészséges testsúly elérése és megtartása, a rendszeres – legalább heti 150 perc közepes intenzitású – testmozgás, valamint a kiegyensúlyozott, rostokban gazdag étrend bizonyítottan csökkenti a későbbi diabétesz kialakulásának esélyét.
A terhességi diabéteszen átesett édesanyák gyermekei szintén nagyobb eséllyel válhatnak később túlsúlyossá, illetve náluk is gyakoribb lehet a szénhidrát-anyagcsere zavara. A méhen belüli magasabb vércukorszint ugyanis programozó hatással lehet az anyagcserére. Ezért a család egészséges életmódja nemcsak az édesanya, hanem a gyermek hosszú távú egészsége szempontjából is kulcsfontosságú.
Jól beállított anyagcserehelyzet és megfelelő magzati súly esetén hüvelyi szülésre is lehetőség van, ugyanakkor nagy magzat vagy egyéb szövődmény fennállása esetén császármetszés válhat indokolttá. A szülés idejét is gondosan tervezik: ha az anyagcsere nem kielégítően kontrollált, vagy a magzat túlzott növekedést mutat, előfordulhat, hogy a terhességet a kiírt időpont előtt befejezik.
Megfelelő együttműködéssel és rendszeres ellenőrzéssel az esetek túlnyomó többségében egészséges gyermek születik. A betegség nem az édesanya „hibája”, hanem a terhesség során kialakuló hormonális változások következménye, amelyre a szervezet egyéni érzékenysége eltérő.
A pszichés támogatás ezért a gondozás fontos része. A dietetikai tanácsadás, a vércukormérés megtanítása, az inzulin beadásának gyakorlása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kismama biztonságban érezze magát, és aktív részese legyen saját és gyermeke egészségének megőrzésében.
Összességében elmondható, hogy a terhességi diabétesz korai felismerése és gondos kezelése döntően befolyásolja a terhesség kimenetelét. A rendszeres szűrés, a személyre szabott diéta, szükség esetén az inzulinterápia, valamint a szülés utáni kontrollvizsgálatok együttesen biztosítják, hogy mind az édesanya, mind a gyermek hosszú távon is jó egészségi állapotnak örvendhessen.
Az esetek többségében igen: a szülést követően a hormonális hatások megszűnésével a vércukorszint rendeződik. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az érintett nők jelentős részénél évekkel később 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki. Éppen ezért elengedhetetlen a szülés utáni, általában 6–12 héttel végzett kontroll OGTT, valamint a későbbi rendszeres anyagcsere-ellenőrzés.
Nem. Az inzulin nem jut át a méhlepényen olyan mértékben, hogy a magzatot károsítsa. Éppen ellenkezőleg: a megfelelően beállított inzulinkezelés védi a magzatot a magas anyai vércukorszint következményeitől, például a túlzott növekedéstől vagy az újszülöttkori vércukoreséstől.
Sok esetben igen. A személyre szabott, dietetikus által összeállított étrend és a rendszeres, kismamáknak is biztonságos testmozgás (például séta, kismamatorna) elegendő lehet a vércukorértékek megfelelő tartományban tartásához. Amennyiben ez nem biztosít kielégítő eredményt, inzulinkezelésre lehet szükség.
Akkor beszélünk macrosomiáról, ha az újszülött születési súlya meghaladja a 4000 grammot. A magas anyai vércukorszint a magzat fokozott inzulintermeléséhez vezet, ami gyorsabb növekedést eredményez. Ez növeli a szülési szövődmények esélyét, ezért különösen fontos a gondos vércukorkontroll.
Nem feltétlenül. Ha az anyagcsere jól beállított, és a magzat súlya, állapota megfelelő, hüvelyi szülés is lehetséges. A szülés módját mindig egyéni mérlegelés alapján, a szülészorvos javaslata szerint határozzák meg.
Igen, az ismétlődés kockázata magasabb. Ha valakinél már előfordult terhességi diabétesz, a következő terhesség elején korai szűrés javasolt, és az anyagcsere fokozott figyelmet igényel.
Igen, sőt kifejezetten ajánlott. A szoptatás kedvezően befolyásolja az anya anyagcseréjét, és csökkentheti a későbbi 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Emellett a csecsemő számára is számos előnnyel jár.
A teljes megelőzés nem mindig lehetséges, hiszen a hormonális változások természetes velejárói a várandósságnak. Ugyanakkor a terhesség előtti optimális testsúly elérése, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a rendszeres testmozgás csökkentheti a kialakulás kockázatát.
A legtöbb esetben nem, különösen akkor, ha a terhességi diabéteszt időben felismerik és megfelelően kezelik. Kezeletlen esetben azonban nagyobb lehet a későbbi túlsúly és anyagcserezavar kialakulásának esélye, ezért a család egészséges életmódja kulcsfontosságú.
A terhességi diabétesz gyakran teljesen panaszmentes. A vércukorszint-emelkedés azonban már tünetmentesen is befolyásolhatja a magzat fejlődését. A rendszeres mérés és az orvosi kontroll biztosítja, hogy az eltérések időben felismerhetők és kezelhetők legyenek.
Felhasznált irodalom:
A terheléses vércukormérés nem tartozik a várandóság legkellemesebb eseményei közé, mégis elengedhetetlen a terhességi diabétesz kiszűréséhez.
Ha terhességi cukorbetegsége volt, nagyobb eséllyel lesz a későbbiekben 2-es típusú diabétesze.
A terhességi diabétesz a cukorbetegség azon típusa, amelyet első alkalommal a terhesség során ismernek fel, függetlenül attól, hogy kialakulása a terhesség alatt, vagy azt megelőzően történt.