Kemoterápia: féljünk tőle - vagy ismerjük meg?
Hetven éve kezelik a daganatos betegségeket gyógyszerekkel, kemoterápiás készítményekkel. Egyre több tumoros megbetegedésre találnak kezelési lehetőséget, s a terápiák is egyre hatékonyabbak, kíméletesebbek. Jelenleg is világszerte egyszerre több száz készítményt vizsgálnak, hogy általuk gyógyulást, de legalábbis hosszabb és jobb életminőségben megélt életet biztosíthassanak a betegeknek. Minderről a svéd Karolinska Intézet állított össze áttekintést, amely Magyarországon a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) gondozásában jelent meg.
Az 1940-es években fedezték fel azokat a gyógyszerkészítményeket, amelyeket azóta is alkalmaznak a rosszindulatú daganatos betegségek kezelésében. Az 1950-1970-es években további sejt-toxikus szereket fedeztek fel, és nyilvánvalóvá vált, hogy a kemoterápia képes bizonyos hematológiai, vérképzőrendszeri betegségeket meggyógyítani.
Az úgynevezett platina vegyületek bevezetése nagy áttörést jelentett, mert az jelentősen megnövelte az áttétes hererákok gyógyulási arányát – ez egy korábban kezelhetetlen szolid (solidus = szilárd, nem üreges, tömör) tumor volt. Ezek az eredmények alátámasztották azt, hogy a kemoterápia potenciálisan gyógyítja a rákot, és ez alapján ésszerűvé vált a kemoterápia bevezetése a műtéttel és a sugárkezeléssel kombináltan annak érdekében, hogy csökkentsék a betegség kiújulásának kockázatát.
Először 1974-ben az osteosarcomák (csontrákok) esetében igazolták a műtét utáni (adjuváns) kemoterápiás kezelés potenciális értékét. A kemoterápiát ezt követően egyre több daganatos betegségben alkalmazták, mert az műtéttel és/vagy sugárkezeléssel kombináltan javította a gyógyulási arányt a betegség korai stádiumaiban, s az úgynevezett palliatív kezelés a betegség késői, metasztatikus, azaz áttéteket adó stádiumában is mérsékelte a tüneteket és javította az életminőséget.
A daganatos betegségek kezelésében az optimális eredmények eléréséhez multidiszciplináris, azaz több tudományágat felölelő munkacsoportok közreműködése vált szükségessé.
Nem elég gyógyítani, enyhíteni kell a panaszokat is!
A daganatos betegek élettartamának növekedésével egyre nagyobb igény volt a rákbetegség vagy annak terápiája által okozott panaszok kezelésére, a szupportív ellátásra, azaz olyan gyógyszerek kifejlesztésére, amelyek javítják az életminőséget és mérséklik a kemoterápiás kezelések mellékhatásait. Ez eredményezte a hatékony hányáscsillapítók kifejlesztését, a vérszegénység mérséklésére alkalmas gyógyszerek felfedezését. Fontos a széles-spektrumú antibiotikumok bevezetése is. Mindennek eredményeként a betegek egyre kevesebb időt töltöttek a kórházban, s kezelésük egyre inkább ambuláns kezeléssé vált az 1980-as években.
Az 1980-as évekig az onkológiai gyógyszerek fejlesztése elsősorban az akadémiai intézetekben zajlott, például Amerikában a Nemzeti Rákintézetben (National Cancer Institute, NCI). Az elmúlt évtizedben a gyógyszerfejlesztésben drámai változások zajlottak: a biológiai kutatások egyre inkább lehetővé tették specifikusabb célpontok (targetek) meghatározását, és az ezekre a helyekre ható daganatgátló készítmények fejlesztését.
Az onkológiai területen nőtt a gyógyszeripari beruházások mértéke, s a közintézmények helyett inkább az ipar területén koncentrálódik a gyógyszerfejlesztés. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban működő biotechnológiai cégek fele a rákkutatásra fókuszál. Egy nemrég végzett áttekintés szerint körülbelül 400 készítményt tesztelnek klinikai gyógyszervizsgálatokban.
A cikk folytatását ld. a oldalon
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
