Kirándulás, túrázás, kempingezés: szabad inni a patak vizéből?

#E.coli #hasmenés #mérgezés #szalmonella
2019.07.25.

A melegebb hónapokban több időt töltünk a természetben, és a patakok, források vize bizony igen frissítőnek tűnhet a több órás gyaloglás után. De mennyire biztonságos inni ezekből?

Patak vagy forrás?

A címben megfogalmazott kérdésre a legjobb válasz az, hogy „attól függ”. Egyrészt, érdemes rögtön különbséget tenni a források és a patakok között. A forrás a felszín alatt található víz felszínre törése, mely lehet „foglalt”, vagyis a forráshoz kút, vízvételi hely is kapcsolódik, vagy természetes. A patak ezzel szemben kis méretű, sekély vízfolyás, melynek a hossza maximum 100 kilométer. A forrás természetesen idővel patakká is nőhet. Hazánkban rengeteg forrást, kisebb-nagyobb patakot találunk, melyek – bár ránézésre tisztának tűnnek –, nem feltétlenül alkalmasak az emberi fogyasztásra, bakteriológiai vagy kémiai összetételük veszélyeztetheti az egészségünket.

Általánosságban kijelenthető, hogy a patakok vizét nem szabad meginni, hiszen nem tudjuk, hogy milyen szennyeződések kerülnek bele. Az, hogy mennyire tűnik tisztának a víz, egyáltalán nem függ össze a biztonságosságával! A kristálytiszta patakok vizében is hemzseghetnek a betegségeket okozó mikrobák, paraziták! Minél „lejjebb”, vagyis a forrástól távolabb vagyunk, annál veszélyesebb lehet a patak vize, és az egészségügyi problémák rizikóját növelheti az is, ha állatok is élnek a víz közelében, hiszen az ürülékük könnyen belekerülhet a vízbe. Ugyanakkor jó néhány olyan forrás is van, amelynek a vize iható. A legegyszerűbb, ha ellenőrizzük a forrás mellett található táblát, melyen feltüntetik, hogy a víz iható-e vagy sem. Fontos megjegyezni, hogy a foglalt, kiépített forrás nem jelenti automatikusan azt, hogy a forrás vize iható!

Ha szükséghelyzetbe kerülünk, és mindenképpen inni szeretnénk a forrás vagy a patak vizéből, érdemes a vizet fogyasztás előtt felforralni, majd visszahűteni. Sport- és túraboltokban pedig olyan speciális eszközöket (tablettákat, szűrőket, kulacsokat, sőt „szívószálakat”) is kaphatunk, melyek segítenek megtisztítani a vizet fogyasztás előtt. Érdemes azonban tudni, hogy ezek nem feltétlenül képesek minden kórokozót, szennyeződést eltávolítani a vízből, és a víz kémiai összetételét sem változtatják meg - néhány speciális eszköztől eltekintve.

A nyári lakomák ellensége a szalmonella - Így előzd meg a bajt!

Mi bajunk lehet a szennyezett víztől?

A vízben jó néhány olyan baktérium, vírus, protozoa vagy parazita megtelepedhet, melyek jó esetben csak kellemetlen tüneteket, rosszabb esetben azonban súlyos betegségek is okozhatnak. Ezek között találhatjuk a giardiasist, a kóli fertőzést, a leptospirózist, a szalmonellát, de a hepatitiszt, a kolerát, a vérhast is. Szerencsére, a hazai természetes vizekben nincsenek a legsúlyosabb betegségeket okozó mikrobák, de a szennyezett víz fogyasztása így is okozhat hányást, hasmenést, hasi fájdalmakat.

A mikrobák mellett veszélyt jelenthet az egészségünkre a víz kémiai összetétele. A túl magas arzén-, bór-, ammónia- vagy nitráttartalom egyaránt betegséget, mérgezést okozhat. Bár időnként árulkodó lehet a víz furcsa, szokatlan illata, de a kémiai összetételt sem lehet szabad szemmel megállapítani.

Felmerülhet kérdésként, hogy az összegyűjtött esővíz iható-e. A szakemberek ezt sem javasolják, egyrészt, mert a csapadék összegyűjtése, tárolása során a vízbe kórokozók, illetve kémiai szennyeződések is kerülhetnek.

Forrás: http://oki.antsz.hu/files/dokumentumtar/kiskate-2016-03.pdf

Forrás: EgészségKalauz