Szponzorált tartalom
Tüsszentés, hapci – ezért ne tartsd vissza! Miért is jó tüsszenteni?
Van, hogy kínos pillanatban jön, van, hogy egymás után többször is ránk tör, és olyan is akad, aki reflexből megpróbálja elnyomni. Pedig a tüsszentés nem bosszantó szokás, hanem a szervezet egyik legfontosabb védekező mechanizmusa. De mi történik valójában ilyenkor a testünkben, és miért nem jó ötlet visszatartani?
A tüsszentés: az orr természetes „takarítómechanizmusa”
A tüsszentés célja egyszerű, mégis kulcsfontosságú: megszabadítani az orrjáratokat az oda nem illő anyagoktól. Ez a szervezet egyik természetes védekezési reakciója. Nap mint nap por, pollen, füst és kórokozók kerülhetnek az orrjáratokba, az apró szőrszálak irritálódnak, de akár a száraz levegő is „megzavarhatja” az orrnyálkahártyát. Erre a test egy erőteljes, kilökő reakcióval válaszol.
A tüsszentés során a nem kívánt részecskék a nyálkával és a mikroorganizmusokkal együtt távoznak. Egyetlen tüsszentéssel a szervezet nagy sebességgel tisztítja meg a felső légutakat – ez az egyik oka annak, hogy nem érdemes visszatartani.
Mi történik, ha mégis elnyomjuk?
Ha visszatartjuk a tüsszentést, a keletkező nyomás nem kifelé távozik, hanem a felső légutakban „reked meg”. Ez nemcsak kellemetlen, hanem bizonyos esetekben kockázatos is lehet. Orvosi megfigyelések szerint a tüsszentés visszatartása az alábbi problémákhoz vezethet:
- Dobhártyarepedés: a hirtelen megnövekedő nyomás az orrban és a középfülben akár a dobhártyát is károsíthatja.
- Szembevérzés és orrvérzés: a nyomás megterhelheti az orrban és a szem környékén futó apró ereket, amelyek sérülhetnek. Ennek következménye lehet orrvérzés vagy a szemen átmenetileg megjelenő, véraláfutásszerű elszíneződés.
- Fülfertőzések: a kórokozók a középfül felé terelődhetnek, növelve a középfülgyulladás kockázatát, amely kezeletlenül a dobhártyát is érintheti.
Ritkán a tüsszentés visszatartása akár súlyos sérülésekhez is vezethet. Bár ezek szélsőséges esetek, az üzenet egyértelmű: a tüsszentés elengedése biztonságosabb, mint az elfojtása.
Tüsszentsünk, de tudatosan!
A szakemberek szerint nem az a kérdés, hogy tüsszentünk-e, hanem az, hogyan. Amit tehetünk:
- használjunk papír zsebkendőt,
- vagy tüsszentsünk a könyökhajlatunkba,
- utána pedig mossunk kezet.
Így a kórokozók terjedése is csökkenthető, miközben a szervezet elvégezheti a dolgát.
Emellett érdemes odafigyelni az orrnyálkahártya állapotára is, hiszen ha kiszárad vagy sérül, érzékenyebbé válik az ingerekre, ami gyakoribb tüsszögést, irritációt okozhat.
Hapci! – Egészségedre!
Ahogy a legtermészetesebben jön a szánkra, hogy „egészségedre”, ha valaki tüsszent, úgy a tüsszentés is az egyik legintelligensebb és legtermészetesebb védekező reakciója a szervezetünknek. Ha hagyjuk, hogy természetes módon megtörténjen, és közben figyelmet fordítunk az orrnyálkahártya ápolására, sokat tehetünk a komfortosabb légzésért és a mindennapi jó közérzetért. Mert néha egy hangos „hapci” valójában azt jelzi: a testünk jól végzi a dolgát.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
