Gyógynövények - a fekete nadálytő

Már a görög-római leírásokban szerepelt, mint sebgyógyító hatású szer, különösen fontos volt ez a csatákat követően… akár csonttörések kezelésére is. A későbbiekben egyéb gyógyhatásai felé fordult az érdeklődés.

Fekete nadálytő (Symphytum officinale)

Hol él: A forrasztófű néven is ismert évelő növény a nedves helyeket, árkokat, gödröket kedveli főként.

Küllemi leírás: Gyökerei vastagok, mélyen a talajba ágyazottak, színük sötétbarna, felvágva fehéres-sárgás nyálkás. A szár alul dúsan elágazik, a szár levelei ún. nyélrefutóak, érdesek, szélesek. Virágzat bogernyő, bíbor, vagy rózsaszínben pompázik, esetenként sárgásfehér is lehet, a nyáron át virágzik.

Milyen drog készül belőle: gyökere (Symphyti radix) képezi a drogot.

Mit tartalmaz: 8-10% cseranyagot, glikozidot, kolint, cukrot, nyálkaanyagot, keményítőt, inulint, gyantát tartalmaz.

Mire alkalmazható?

Külsőleg: tinktúraként, esszenciaként: ülőfürdőnek, borogatásra, krémekben alkalmazva pedig sebek kezelésére, visszérgyulladásra, zúzódásra. Belsőleg teaként nem ajánlatos, mert ugyan emésztő- és légzőszervi bántalmakra hat, de toxikus alkaloidja miatt májártalmat okozhat!

Még mire alkalmazható?

Homeopátiában a porc- és csonttörések kezelésére.

(forrás: wikipedia, Rápóti-Romváry: Gyógyító növények, Castleman: Gyógynövény-enciklopédia)