Ezeket látta már?

Egy apának lehet szülés utáni depressziója? Az orvos válaszol

szülés utáni depresszió nők férfiak apák esetében

Tisztelt Orvosok! Létezhet-e a férfiaknál olyan szülés utáni depresszió, mint a nőknél?

Én(27) és a férjem (40)sem szedünk gyógyszert, nincs semmilyen betegségünk.

Kérdésem az lenne, hogy létezik-e a férfiaknál olyan, mint a nőknél a szülés utáni depresszió?

Nagyon szerettük volna a babánkat, végül lombikkal jártunk sikerrel ismeretlen eredetű meddőség miatt. Most 1 hónapos a kicsi és a férjem tegnap azt mondta hogy nagyon szereti a babát de úgy érzi, hogy (még?)nem alakult ki az az ösztön és kötődès a baba irányába amit nálam lát. Ezt érzem is mert a nehezebb percekben órákban(hasfàjós a baba) nincs türelme a kicsihez és látom, hogy nem lelkesedik azért, hogy segítsen. Emiatt kezd konfliktus generálódni közöttünk. A könnyebb pillanatokban viszont nyilván gördülékenyen helyt áll, elérzékenyül a baba láttàn és elpityeredik az örömtől. Legyek türelmesebb vele mert rengeteget dolgozik és ezért is nehezebb neki felkelni éjszaka 1x (többször nem kérem a segítségét és többnyire próbálom "nélküle" átvészelni az estét.

Tegnap ingerültebben szólt a sírós babára amitől nagyon bepipultam.... legyek türelmes , mert az ösztön idővel kialakulhat nála ès létezik, hogy amolyan szülés utáni depressziója van csak férfiként? Tudom én ismerem a férjem és emiatt lehet , hogy kellene tudnom a válaszokat de elöntötte az agyam a kétségbeesès. Esetleg kérjem meg, hogy forduljon pszichológushoz, mert ez magától nem oldódik vagy túlreagálom és vegyek vissza a lendületből? Hálásan köszönöm a válaszukat!

Kedves Kérdező! Láttam, hogy egy ideje várólistán van a kérdése, és bevallom, haboztam, hogy én válaszoljak-e rá, mert a pszichés zavarok tekintetében nem vagyok szakavatott tanácsadó, bár a „partvonal mellől” azért hozzá szoktam szólni esetenként az ilyen kérdésekhez.

Azután két okból is úgy döntöttem, hogy válaszként leírom a gondolataimat

  1. Egyrészt, mert ebben a fázisban a gondjukat nem orvosi kérdésnek érzem, hanem egyfajta párkapcsolati problémának, amely nem egy kapcsolatban megjelenik a gyermek születése körül.
  2. Másrészt, kiváló szakembereink ezen a területen a „női oldalt” képviselik, én pedig talán a „férfi oldal” szemszögéből tudok hozzászólni, és a kérdése inkább a férfi lélek rejtelmeivel kapcsolatos ebben az érzékeny periódusban.

Teljesen egyértelmű, hogy a gyermek érkezése és azt követő időszak elsősorban a nők számára jelent konkrét fizikai és lelki tehertételt, hiszen vannak olyan biológiai funkciók, amelyet egy férfi nem – legjobb szándékkal sem – tud átvenni. Talán emiatt is - a férfiak szerepe, nehézségei, lelki problémái a szülést követő időszakban háttérbe szorulnak, kevesebbet beszélünk róluk. Nyilván ebben benne van a férfiak hagyományos macsó szerepbe történő társadalmi behelyezése is.

Miközben ilyenkor – bár az anyai szerepvállalás egy részével ez össze sem hasonlítható – komoly megpróbáltatásokon mehetnek keresztül, nekik is alapvetően megváltozik, átalakul az életük. Nyilván az elsődleges feladatuk az lehet, hogy a nőket a lehetőségekhez mérten tehermentesítsék, hogy a gyermek felé csak általuk, vagy általuk másképpen megadható funkciókat, intimitást, szeretetet, kötődést, törődést a nők biztosítani tudják, erre lelkileg és fizikailag is képesek legyenek.

A gyermek születése utáni életszakasz túl azon, hogy soha nem visszatérő örömteli pillanatokkal szolgál, egyszerre komoly lelki és testi megpróbáltatás, amelynek sajátossága egyfajta zavarodottság is, helykeresés, a társas kapcsolatrendszer átalakulása.

Hogyan csapódik le ez egy férfi életében?

Keményen dolgozik, végzi a munkáját, közben vívódik, hogy tud-e eleget segíteni párjának, zúdulnak rá a megoldandó feladatok. Felelősnek érzi magát az anyagi biztonság megteremtéséért, aggódik, hogy minden rendben lesz-e gyermekkel és a párjával. Közben – bármennyire is szereti a kis csöppséget – azt tapasztalja, hogy párjának fókuszából kikerült, mert társának a figyelme, szeretete, gyengédségé, az intim pillanatai a gyermek felé fordulnak.

Azt tapasztalja, hogy egy új főszereplő lépett be a történetbe, és ő mellékszereplővé vált, de legalábbis lényegesen más helyre került a társas kapcsolatrendszerben. Hullámzik az intimitás, egy időre a szexualitás helyére is más örömök kerülnek. Ez így van rendjén, de ettől a férfi ilyenkor ezekben hiányt szenved, még akkor is, ha ez akár nem jelenik meg konkrét problémaként.

Kavarognak az érzései, gondolatai, érzelmileg, pszichésen ő is labilisabbá válik

Egyik pillanatban végtelen örömmel néz a gyermekre, a másik pillanatban elönti a bizonytalanság, akár az üresség, félelmek, a fáradtság. Nem tudja, hogy meg tud-e felelni az elvárásoknak. Van, hogy inszufficiensnek érzi magát, van, amikor akár tudat alatt menekülne a feladatok elől. Van, aki ezen a fázison gyorsabban túljut, van, akinek nehezebb az új szerepkörben megtalálni a helyét. Nyilván Önök esetében a gyermekvállalás körüli bonyodalmak is nehezítik a helyzetet, annak a lelki feldolgozását.

A konkrét kérdésére vonatkozóan:

igen létezik olyan, és nem is ritka, hogy férfi depresszió a szülés után. Én nem gondolnám, hogy itt tartanának, azt viszont fontosnak tartom, hogy az Ön által vázolt probléma ne egy ki nem mondott, vagy rosszabb esetben szőnyeg alá söpört dolog legyen. Nyugodtan, szeretettel, türelemmel beszéljenek erről. Ki mit tapasztal, milyen érzések kavarognak benne, mit vár a másiktól, hol tapasztal olyasmit, amelyen javítani lehetne, mi bántja.

Ha őszintén megosztják egymással az ilyen gondolataikat, a másik megértésére törekedve, akkor elejét lehet venni annak, hogy ezek az elkerülhetetlen zavarok egy negatív spirálba torkolljanak. Így együtt, egymást támogatva tudnak túllépni a nehézségeken.

Önnek rendkívül nagy szüksége van arra, hogy a társa mindig, minden pillanatban Ön mellett álljon, bármikor segíteni tudjon, bármikor fordulhasson hozzá, támaszkodhasson rá. Nem kétséges, hogy Önön van most a nagyobb teher, de társa éppen ugyanúgy támaszt kell, hogy találjon Önben. Mindketten kimerültek, ilyenkor természetes az is, hogy időnként ingerültebbek, hogy tudnak hát egymásnak segíteni?

Az összetartozás, az egymás iránt érzett szeretet titka által, amelyet most már a gyermek felé is sugároznak, és onnan minden pillanatban egy végetlen öröm formájában kapnak vissza. Mert bármennyire is megpróbáltatásokkal teli ez az időszak, utólag úgy fognak erre visszagondolni, mint az életük egyik legszebb periódusa.

Alakítsanak ki egy új egyensúlyt az életükben, fókuszban a gyermekkel, de közben támaszkodjanak egymásra, mert az ad mindkettőjüknek erőt.

Ne külön-külön keressék azt, ne is a másikban, hanem szeretetük egységében.

Persze ha szükségesnek látják, akkor nem ördögtől való pszichológus segítségét kérni. Nem a másikat küldeni oda, hanem együtt felkeresni a terápiás szakembert. De elsősorban az őszinte, nyugodt, szeretettel teli, tisztázó beszélgetéseknek látom most itt az idejét. Én így látom, nem is annyira orvosi szemmel, hanem mint egy - most már felnőtt - gyermek édesapja, akiben élénken élnek még azok a pillanatok, amelyekről Ön a kérdésében ír.

Olvasta már?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!

<KÖVETKEZŐ CIKK>

Szülés után: a testi változások is megterhelhetik a lelkünket

Mi a Tünetkereső? Ingyenes tünetellenőrző, ami percek alatt segíthet beazonosítani a problémáját!



EGÉSZSÉGKALAUZ DOSSZIÉ mappa

kismama

Forrás: Vakcinainfó - Az orvos válaszol
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Híreket a Google hírfolyamához