„Nem az én problémám, ha valakit megbántottam!” Kikotyogta módszereit egy diagnosztizált nárcisztikus a terapeutájának

Amikor találkozik valakivel, először provokálja. „A reakcióiból tudom megállapítani, hogy valaki hol sebezhető. Így tudom manipulálni” – magyarázta.

Ha a Google-ben rákeres a „nárcizmus” kifejezésre, néhány másodperc alatt elárasztják a találatok: történetek „nárcisztikus” volt partnerekről, megtört emberek beszámolói manipulációról, gázlángozásról, érzelmi kihasználásról. Az „elkövetőkről” azonban ritkán derül ki, hogy valóban diagnosztizáltan nárcisztikus személyiségzavarral élnek. Stefan K. pontosan ebbe a ritka körbe tartozik. Esete kapcsán a terapeutája nemcsak a nárcizmust övező leggyakoribb – és egyben legfélrevezetőbb – hiedelmeket oszlatta el, hanem arra is rávilágított, hogy kik azok, akiket egy nárcisztikus könnyen manipulálhat, és mit él át belül akkor, amikor valaki szenved miatta.

Neki is rossz?

A terapeuta szerint már önmagában is sajátos paradoxon elképzelés az, hogy egy nárcisztikus személyiségtípusú ember annyira szenved lelkileg magától, hogy szakemberhez fordul miatta.

„Amikor egy nárcisztikus a terapeutához fordul, hogy kivizsgálják... Ez szinte olyan, mint egy rossz favicc kezdete, ilyen igazából nincs” – fogalmaz Dina Pereira, az Aargau Pszichiátriai Szolgálat (PDAG) orvosa. „A nárcisztikus emberek soha nem jönnek el önszántukból hozzánk csak azért, hogy nárcisztikus személyiségzavarra szűrjük őket. A diagnózis mindig mintegy mellékesen, más vizsgálatok során bukkan elő” – teszi hozzá.

Stefan K., a 44 éves férfi, akiről szó van, maga is pontosan így járt.

„Feláldozza magát, de közben manipulál és bánt” – így ismerhető fel a burkolt nárcisztikus személyiség

Stefan K. először 2022-ben kért segítséget. Házassága már darabokra hullott, ő pedig napi tíz-tizennégy órákat dolgozott, hétvégéket is beleértve. Esténként alkohollal próbált megnyugodni. A tünetei egyértelműek voltak: kiégés, súlyos szorongás, pánikrohamok. Háromhetes bentlakásos kezelés után járóbeteg-terápia következett.

„A kollégáim meglepődtek a diagnózison, a feleségem viszont egyáltalán nem” – idézi fel.

A terápia elején Pereira doktornő felfigyelt rá, hogy Stefan társas helyzetekben újra és újra ugyanazokat a mintázatokat követi. Ezek a gondolkodási és viselkedési sémák szinte tankönyvszerűen illeszkedtek a nárcisztikus személyiségzavar jellemzőihez. A strukturált pszichiátriai vizsgálat végül megerősítette ezt a gyanút.

Érdekes módon a diagnózis Stefan számára inkább megkönnyebbülést jelentett. Sok dolgot hirtelen érthetővé tett, de mély változást nem indított el benne. „A kollégáim megdöbbentek – a feleségem viszont csak annyit mondott: igen, ez a helyzet.”

Pereira doktornő szerint a legtöbb pszichiátriai diagnózist szégyen kíséri, a nárcizmust azonban nem. „Stefan K. a cikkben szereplő adatokat a gyermeke védelmében anonimizálja. Miatta nem vállalom fel ezt a problémát nyilvánosan” – jegyzi meg a férfi.

Stefannak végül azért kell terápiára járnia, mert a bíróság csak így engedélyezi, hogy találkozzon a gyermekével. Orvosa szerint mára valóban elkötelezett a folyamat iránt, ő azonban nem így látja: „Amint megszűnik a kényszer, már itt sem vagyok.”

„Tudom, hogy ártok másoknak” – azt állítja nem azért, mert örömét leli benne

A terápiához szükséges szenvedés nem az övé – hangsúlyozza –, hanem a körülötte lévőké. „Tudom, hogy bántok másokat” – mondja. „De nem azért teszem, mert erre vágyom.”

Ez az egyik leggyakoribb tévhit a nárcizmussal kapcsolatban – magyarázza Pereira doktornő. A nárcisztikus emberek nem szadisták. Nem direkt okoznak sérülést. Csak éppen alig mutatnak empátiát, és nem érzik felelősnek magukat mások érzéseiért.

„Nem az én problémám, ha valaki megbántódik miattam” – fogalmazza meg Stefan saját szavaival.

A nárcizmus spektrum – az enyhe önközpontúságtól a súlyos személyiségzavarig

Marc Walter nárcizmuskutató szerint a nárcisztikus személyiségzavar spektrumjelenség. Az empátia hiányának mértéke az, ami meghatározza, hol helyezkedik el valaki ezen a skálán. A tünetek közt ott a felfújt énkép, a kritikára való képtelenség, a beszélgetésekben állandó dominanciára való törekvés. Stefan K. ezt nyíltan elismeri:

„Bízom az eszemben és magamban. Sosem hátrálok meg a beszélgetésekben, és mindig az enyém az utolsó szó.”

A férfi magas, magabiztos fellépésű, rokonszenves, és remekül bánik a szavakkal. A kollégák és az üzleti partnerek is kedvelik – és mások is könnyen a hatása alá kerülnek. Saját bevallása szerint legszívesebben provokálással kezdi az ismerkedést.

„A reakcióból látom, ki sebezhető. Így tudom manipulálni.” Nem érzi ezt erkölcsileg problémásnak; szerinte egyszerűen hatékonysági kérdés. „Nem teszek semmit, ami ne lenne számomra előnyös.”

Mások – mondja – csak hozzá viszonyítva léteznek: költségként vagy haszonként.

A gyermeke az egyetlen kivétel – „a génállományom, a tükörképem”

A legközelebb állók sem képeznek kivételt ebből a logikából. Egy kapcsolat addig él, amíg hasznot hajt. Ez nem jelenti azt, hogy egy nárcisztikus ember képtelen szeretni – de a szeretete feltételekhez kötött. „Az önszeretet még mindig a legfontosabb szeretet. Vagy majdnem az” – mondja Stefan.

Ez az apró „majdnem” az ő iskoláskorú gyermekére vonatkozik.

„A gyermekem a génállományom, a tükörképem. Ő az egyetlen, aki iránt igazán érdeklődöm. Fontosabb nekem, mint én saját magam.”

Állítása szerint kizárólag a gyermeke érdekében hajlandó „néha színlelni is” – vagyis kontrollálni magát, hogy kevesebb kárt okozzon másoknak. Még akkor is, ha ez távol áll a természetétől.

És ahogy ő fogalmaz: „Ha én nem vagyok biztos magamban, akkor ki az?”

Hogyan gondolkodik valaki, akinek nárcisztikus személyiségzavara van?

A nárcizmus szó mára szinte köznyelvi kifejezés lett. Sokszor könnyű ráhúzni bárkire, aki önzőnek vagy érzéketlennek tűnik. A valóság azonban jóval bonyolultabb – és ritkán láthatjuk belülről, hogyan gondolkodik az, akit valóban nárcisztikus személyiségzavarral diagnosztizálnak.

A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) a személyiségzavarok egyik típusa, amelyet a pszichiátria a „Cluster B” kategóriába sorol, vagyis az érzelmileg intenzív, impulzív, gyakran drámai viselkedésmintákkal járó zavarok közé.

A hétköznapi szóhasználattal ellentétben a nárcizmus nem egyszerűen önzést vagy hiúságot jelent, hanem mélyen gyökerező, stabil személyiségszerkezetet, amely már fiatal felnőttkor óta jelen van.

A diagnózist általában klinikai interjú, strukturált személyiségtesztek és hosszabb megfigyelés alapján állítják fel.

A fő tünetek közé tartozik

• kórosan felfokozott önértékelés, saját nagyszerűségének túlbecsülése
• intenzív igény arra, hogy mások csodálják vagy elismerjék
• empátia hiánya, vagy annak jelentős csökkenése
• a kapcsolatok instrumentális szemlélete: az emberek inkább eszközök, mintsem önálló érzelmi lények
• kritika elviselésének képtelensége – amelyből gyakran düh, sértettség, védekező agresszió fakad
• irigység, rivalizálás, vagy éppen annak feltételezése, hogy mások irigyek rá

A nárcizmus spektrumszerű: valaki lehet „enyhén nárcisztikus”, vagy élhet súlyos, az életvitelét is akadályozó zavarban.

Miért ritka, hogy valaki önként kér kivizsgálást?

A nárcisztikus emberek általában nem érzik hibásnak magukat. A világ számukra úgy rendeződik, hogy ők legyenek a középpontban, ezért ritkán látják be, ha problémáik vannak. A diagnózis többnyire más okból indult pszichiátriai vizsgálat során derül ki, például kiégés, szorongás, párkapcsolati válság vagy munkahelyi konfliktus miatt.

Mit él át egy nárcisztikus ember belül?

Ez az egyik leggyakrabban félreértett kérdés. Kívülről sokszor érzelemmentesnek tűnnek, belül azonban gyakran:

• instabil önértékelés, amit folyamatosan meg kell erősíteni
• állandó bizonyítási kényszer
• mély sérülékenység, amelyet grandiózus viselkedés fed el
• félelem a buktatástól, lelepleződéstől, még ha ezt sosem vallanák be

Ezek a belső végletek különösen megterhelővé teszik a terápiát, hiszen a változás csak akkor indulhat el, ha a személy belátja: a szenvedés forrása ő maga – ez pedig a nárcizmus természetéből fakadóan rendkívül nehéz.

Kapcsolódó cikk

Mitől fél a nárcisztikus? Erősnek látszik, de belül ettől retteg a legjobban

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!