Számos kutatási eredmény szól arról, hogy társas lény lévén az embernek barátokra van szüksége, de arról keveset tudunk, hogyan alakulnak közösségi kapcsolataink. Sok-sok elv és teória elemzi, hogyan leszünk egymás számára idegenekből legjobb barátokká. (Vannak persze olyan "barátok", akik csak arra alkalmasak, hogy bulizni lehet velük, vagy nagyon felületes szintű kapcsolatokat tartani pl. a szomszédainkkal, vagy akivel néha összetalálkozunk a metrón, a buszon, vagy gyermekünk karate-edzésén…)
Nehezebb megküzdeni egy gyógyíthatatlan betegség kihívásaival az elszigetelt betegeknek, míg a sorstársak közössége sokat segíthet a családoknak és testi-lelki támaszt nyújt az érintetteknek – tettek tanúbizonyságot a Magyar SM Társaság által szervezett 26. Országos SM Nap résztvevői Székesfehérváron a betegszervezet létjogosultsága mellett.
Próbáld ki, és meglátod hasznos-e számodra… "Minél öregebb leszek – így a cikk írója, Susan Kolod pszichológus - és minél többet tudok a randik és párkapcsolatok lélektanáról, annál inkább rá kell jönnöm, hogy voltaképpen nincs ilyen fogalom, hogy a randik szabályai. Ezzel a véleményemmel meglehetősen egyedül állok egyébként…" A párkapcsolati "szakértők" állítják, hogy pontosan tudhatóak a randizás szabályszerűségei, és ezeket kell követni ahhoz, hogy sikeresek lehessünk párkapcsolatainkban. Ilyen mondatok keringenek, akár a neten is: “Ne válaszolj két órán belül a levelére!", “Légy nagyon bunkó, a nők imádják azokat a férfiakat", “Ne csak egy emberrel randizzál, tarts egyszerre több vasat a tűzben…" és hasonló hétköznapi bölcsességek.
Mindenki számára közismert az introvertált és extrovertált címkézés a sokkal inkább önmagukba forduló, befelé élő, és a társaságban csilló, önmagukat örökké megmutatni kívánó emberek elkülönítésére. Nem is olyan egyszerű dolog ez, ha a mélyére tekintünk. Néhány szempont, ami segíthet eldönteni, ki melyik típusba tartozik valójában, és létezik-e egyáltalán "tiszta" típus bármelyik fogalomra?!
Erről a témáról szóló előadásom hangzott el az APA (Amerikai Pszichológus Társaság) legutóbbi ülésén, ahol egy vizsgálat eredményeiről számoltunk be, amelyben összehasonlítottuk két csoport munkáját. Az egyik folyamatosan „igazat” mondott mindennel kapcsolatosan, a másik – a kontroll pedig úgy viselkedett, mint szokásos módon bármelyikünk. Lássuk milyen eredmények születtek!
Egy napon egy Dávid nevű fiatalember keresett fel a rendelőmben, azzal hogy önértékelési zavarai miatt szeretne pszichoterápiás kezelésben részesülni. Amikor átbeszéltük, milyen típusú gyakorlatokat kellene végeznie, érdekes dolog történt. Dávid ugyanis visszakozott. Amikor megkérdeztem, mitől tart, ezt válaszolta: "ha jól sikerül a terápia, biztosan egy arrogáns valaki válik belőlem…" "Nyugodtan megbízhat bennem, egyáltalán nem lesz arrogáns, gőgös". "Honnan tudja?" – így a beteg. “Annyira nem vagyok jó pszichoterapeuta…"
(Heidi Reeder, Psychology Today) "Ha azt mondom Nektek, hogy vonzódom a barátomhoz. Timhez, mondhatom-e hogy na most akkor vége a barátságnak és essünk végre szerelembe? Mi lenne ha azt gondolnám, hogy Timhez való vonzódásom csak lelki természetű, vagy azonos a diétánk, vagy mindketten szeretjük az építészetet? Elhinnétek hogy ennyi az egész? Szerintem a legtöbben fejcsóválva ezt mondanátok "szegény Tim… ezt jól megszívta…"
Miért nem vesszük észre időben, ki az aki bánthat, erőszakos módon bántalmazhat minket, vagy másokat a környezetünkben? Sok esetben már késő a bánat… Lássuk, tehetünk-e valamit a pszichopata, ragadozó típusú emberek felismerésére!