A kóros izommerevség (spasticitás) egy neurológiai rendellenesség, amely az izmok fokozott tónusával (hipertóniájával) és akaratlan görcsösségével jár. Ez az állapot jellemzően olyan idegrendszeri károsodásokhoz kapcsolódik, amelyek az izomtónus szabályozásában szerepet játszó idegpályákat érintik, például stroke, sclerosis multiplex, gerincvelősérülés vagy agyi bénulás esetén.
A normál izomtónus fenntartásában az agy és a gerincvelő közötti idegi kapcsolat kulcsfontosságú szerepet játszik. Amikor egy neurológiai sérülés vagy betegség károsítja ezeket az idegpályákat, az izmok feletti kontroll zavart szenved. Ez az izomorsók és az inak érzékelő receptorainak fokozott aktivitásához vezet, amelynek következtében az izmok folyamatosan feszültek maradnak, és ellenállnak a passzív nyújtásnak.
A kóros izommerevség változó súlyosságú lehet, és az alábbi tünetekkel járhat:
A spasticitás súlyosabb eseteiben a normál mozgások kivitelezése is jelentősen korlátozottá válhat, és az érintett személy akár teljesen mozgásképtelenné is válhat.
A spasticitás leggyakrabban az alábbi neurológiai betegségekhez társul:
A spasticitás diagnosztizálása neurológiai vizsgálat és speciális tesztek segítségével történik. Az orvos felméri az izomtónust, az izomműködést, valamint az ízületek mozgékonyságát. A diagnózis megerősítésére az alábbi módszereket alkalmazhatják:
A kezelési lehetőségek célja a tünetek csökkentése, a mozgásfunkciók javítása és a fájdalom mérséklése. A terápiás megközelítések a következők lehetnek:
A spaszticitás az SM egyik leggyakoribb tünete: a betegek kb. 80%-át érinti a tünet, leggyakrabban az alsó végtagokon, ezzel nehezítve a járás képességét. Enyhe izommerevség esetén a páciens csak némi feszességet érez az izmaiban, de súlyosabb esetben a spaszticitás fájdalmas izomgörcsöket is okozhat.
A spasticitás nem minden esetben gyógyítható véglegesen, mivel az alapját képező idegrendszeri sérülések sokszor maradandóak. A kezelés azonban jelentősen csökkentheti a tüneteket, javíthatja a mozgásképességet és a beteg életminőségét.
Igen, ha nem kezelik megfelelően, a spasticitás idővel súlyosbodhat. Az izommerevség fokozódása kontraktúrákhoz és mozgáskorlátozottsághoz vezethet, ezért fontos a korai és folyamatos terápia.
Rendszeres nyújtás és mozgásterápia, fizioterápia, valamint megfelelő táplálkozás és hidratáció is segíthet a tünetek enyhítésében. Az ergoterápia és relaxációs technikák, például a jóga, szintén hasznosak lehetnek.
Kezeletlen esetekben mozgáskorlátozottság, ízületi deformitások, tartós fájdalom, és fekélyek alakulhatnak ki az érintett végtagokon a folyamatos izomfeszülés miatt.
A betegség befolyásolhatja a járást, a kézmozgásokat, és akár az önállóságot is korlátozhatja. Megfelelő kezeléssel azonban a betegek sok esetben képesek aktív életet élni, és speciális eszközökkel vagy terápiákkal kompenzálni a mozgáskorlátozottságot.
Felhasznált források:
A szklerózis multiplex egy krónikus, gyulladásos autoimmun betegség, amely az agyat és a gerincvelőt érinti. Mivel a tünetei rendkívül változatosak és más kórképekre is hasonlíthatnak, sokszor nehéz korán felismerni.
Több tévhit is él a köztudatban a Parkinson-kórról.
A kóros izommerevség (spasticitás) egy neurológiai rendellenesség, amely az izmok fokozott tónusával (hipertóniájával) és akaratlan görcsösségével jár. Ez az állapot jellemzően olyan idegrendszeri károsodásokhoz kapcsolódik, amelyek az izomtónus szabályozásában szerepet játszó idegpályákat érintik, például stroke, sclerosis multiplex, gerincvelősérülés vagy agyi bénulás esetén.
Gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a jellemző tünetet.