Légmell

A légmell (pneumothorax) olyan orvosi állapot, amely során levegő kerül a mellhártya (pleura) lemezei közé, a tüdő és a mellkasfal közé. Ez a levegő összenyomhatja a tüdőt, részlegesen vagy teljesen összeesve (kollabálva) azt, ami légzési nehézséget és mellkasi fájdalmat okozhat.

A légmell lehet spontán (minden előzmény nélkül alakul ki) vagy másodlagos (valamilyen tüdőbetegség vagy trauma következtében jelentkezik).

A légmell típusai

A légmell akár spontán módon is kialakulhat, többféle súlyossági fokozatban. Egészséges fiatal embereknél is – egyéni adottságok alapján vagy trauma miatt – előfordulhat, hogy a tüdőszövet valamely része átszakad, és így közvetlenül a tüdőből kerülhet levegő a tüdő és a mellkas közé.

A légmell kialakulásának másik lehetséges módozata, ha valamilyen tüdőbetegség gyengíti meg annyira a tüdő szövetét, hogy az fizikailag megsérül, és „átereszti” a benne lévő levegőt. Ezek az állapotok a kicsiny, csekély kiterjedésű, önmagában veszélytelen légmelltől a terjedelmes, akár életveszélyes mértékű változatokig – a legkülönfélébb súlyossági fokozatban – fordulhatnak elő.

Spontán pneumothorax

• Primer spontán pneumothorax: egészséges embereknél jelentkezik, jellemzően magas, vékony fiatal férfiaknál. A dohányzás növeli a kockázatát.
• Szekunder spontán pneumothorax: Krónikus tüdőbetegség (például COPD, asztma, cisztás fibrózis, tuberkulózis, tüdőrák) következményeként alakul ki.

Traumás pneumothorax

Külső sérülés, például baleset, szúrt vagy lőtt seb, illetve orvosi beavatkozás (például tüdőbiopszia, mechanikus lélegeztetés) okozza.

Feszüléses (tenziós) pneumothorax

Életveszélyes állapot, amikor a levegő egyirányúan beáramlik a mellhártyaűrbe, de nem tud onnan távozni, így a növekvő nyomás kiszoríthatja a szívet és a nagy ereket, ami keringési összeomláshoz vezethet.

A légmell tünetei, társtünetei

• Hirtelen fellépő, szúró jellegű mellkasi fájdalom
• Légszomj (dyspnoe), nehézlégzés
• Szapora légzés (tachypnoe)
• Szapora szívverés (tachycardia)
• Köhögés (ritkán)
• Cianózis (a bőr és az ajkak kékes elszíneződése súlyos esetben)
• Egészségtelen bőrszín és verejtékezés (feszüléses pneumothorax esetén)

A légmell felismeréséhez az alábbi vizsgálatokat használják

• Fizikális vizsgálat: az orvos kopogtatás során hipereszonáns (dobos) hangot hallhat, és a tüdő felett a légzési hangok csökkenhetnek vagy hiányozhatnak.
• Mellkasröntgen: a leggyakoribb diagnosztikai módszer, amely megmutatja a levegő jelenlétét a mellhártyaűrben és az esetleges tüdőösszeesést.
• CT-vizsgálat: részletesebb képet adhat, különösen akkor, ha a röntgen nem egyértelmű.
• Ultrahang: gyors és hatékony diagnosztikai eszköz, amelyet leggyakrabban sürgősségi helyzetekben alkalmaznak.

A légmell kezelése

A kezelés attól függ, hogy a légmell milyen súlyos és milyen típusú:

• Kisebb légmell esetén (ha a tüdő csak kis mértékben kollabált)
• Gyakran nem igényel beavatkozást, mivel a levegő magától felszívódhat néhány héten belül.
• Az orvosok oxigénkezelést alkalmazhatnak a felszívódás gyorsítása érdekében.
• Nagyobb vagy súlyosabb légmell esetén
• Mellkasi drénezés (thoracostomia): egy kis csövet helyeznek a mellhártyaűrbe a felesleges levegő eltávolítása érdekében.
• Pleurodesis: ha a légmell visszatérő, a pleura összetapasztását célzó beavatkozást végezhetnek (például kémiai anyag vagy műtéti eljárás segítségével).
• Sebészeti beavatkozás: VATS (videó-asszisztált torakoszkópos műtét) vagy pleurectomia jöhet szóba súlyos, visszatérő esetekben.
• Feszüléses pneumothorax esetén (életveszélyes állapot): azonnali sürgősségi beavatkozás szükséges: tűdekompressziót végeznek a levegő kiengedésére, majd mellkasi drénezést alkalmaznak.

Megelőzhető-e a légmell kialakulása?

• A dohányzás abbahagyása jelentősen csökkenti a spontán pneumothorax kialakulásának esélyét.
• A légúti betegségek megfelelő kezelése segíthet a szekunder pneumothorax megelőzésében.
• Visszatérő eseteknél az orvos dönthet megelőző sebészeti beavatkozásról (pleurodesis, VATS).
• Mélytengeri búvárkodás és repülés kerülése javasolt a teljes gyógyulásig.

Gyógyulás és felépülés légmell után

A légmell lezajlását követően a teljes felépülés ideje jelentősen eltérhet attól függően, hogy mekkora kiterjedésű volt az elváltozás, szükség volt-e műtéti beavatkozásra, illetve fennáll-e valamilyen alapbetegség. A kisebb, magától felszívódó légmell esetén a beteg néhány napon belül panaszmentessé válhat, ugyanakkor a tüdő teljes regenerációja akár több hétig is eltarthat. A mellkasi drénnel kezelt vagy műtéten átesett páciensek felépülése ennél hosszabb lehet.

A gyógyulás időszakában különösen fontos az orvosi utasítások betartása, a kontrollvizsgálatokon való megjelenés és a fokozatos terhelés. A túl korai intenzív fizikai aktivitás növelheti a kiújulás kockázatát.

Mire kell figyelni a hazabocsátás után?

A kórházból történő távozást követően a betegeknek ajánlott figyelniük az esetlegesen visszatérő tünetekre. Amennyiben ismét jelentkezik hirtelen mellkasi fájdalom, légszomj, nehézlégzés vagy erős köhögés, mielőbb orvosi vizsgálat szükséges, mert ezek a légmell kiújulására utalhatnak.

A lábadozás időszakában általában javasolt:

• a nehéz fizikai munka átmeneti kerülése,
• a nagy súlyok emelésének mellőzése,
• a fokozatos terhelés visszaállítása,
• a dohányzás teljes elhagyása,
• az orvos által előírt kontrollröntgen elvégeztetése.

A legtöbb beteg néhány héten belül visszatérhet megszokott életviteléhez, de ennek időpontját mindig a kezelőorvos határozza meg.

A légmell kiújulásának kockázata

A spontán pneumothorax egyik fontos sajátossága, hogy bizonyos esetekben ismét kialakulhat. A kiújulás legnagyobb eséllyel az első egy-két évben fordul elő, különösen azoknál, akik továbbra is dohányoznak, illetve akiknél veleszületett hajlam vagy tüdőbetegség áll a háttérben.

Ha valakinél többször is jelentkezik légmell ugyanazon az oldalon, vagy mindkét tüdő érintetté válik, az orvos tartós megoldást jelentő sebészeti kezelést javasolhat. A modern mellkassebészeti eljárások jelentősen csökkentik az újabb légmell kialakulásának valószínűségét.

Sportolás és fizikai aktivitás

A gyógyulás után a legtöbb ember fokozatosan visszatérhet a rendszeres testmozgáshoz. Az első hetekben azonban célszerű kerülni minden olyan tevékenységet, amely jelentős mellkasi nyomásfokozódással jár.

Ide tartozhat például:

• súlyemelés,
• intenzív erőnléti edzés,
• kontakt sportok,
• nagy intenzitású futás,
• extrém sportok.

A könnyű séta, majd később a fokozatos állóképességi edzés általában biztonságosan megkezdhető, amennyiben a kontrollvizsgálatok alapján a tüdő teljesen kitágult, és az orvos ezt engedélyezi.

Repülés és búvárkodás

A légnyomás változása miatt a repülés és különösen a mélytengeri búvárkodás speciális megfontolást igényel.

Repülőgéppel csak akkor ajánlott utazni, amikor a légmell teljesen meggyógyult, ezt képalkotó vizsgálat is igazolja, és a kezelőorvos engedélyezi az utazást. A túl korai repülés növelheti a panaszok kiújulásának veszélyét.

Palackos búvárkodás esetén még szigorúbb szabályok érvényesek. Azoknál, akik spontán légmellen estek át, a búvárkodás sok esetben csak végleges sebészeti megoldás és szakorvosi alkalmassági vizsgálat után engedélyezhető, egyes esetekben pedig tartósan ellenjavallt lehet.

Kik tartoznak a fokozott kockázatú csoportba?

Bizonyos embereknél nagyobb valószínűséggel alakul ki légmell. A kockázatot növelheti:

• dohányzás,
• magas, vékony testalkat,
• férfi nem,
• fiatal felnőtt életkor primer spontán légmell esetén,
• krónikus tüdőbetegségek,
• korábban már lezajlott pneumothorax,
• mellkasi sérülések,
• egyes ritka örökletes kötőszöveti betegségek.

A kockázati tényezők ismerete segíthet abban, hogy a veszélyeztetett személyek hamarabb felismerjék a tüneteket és időben orvoshoz forduljanak.

Lehetséges szövődmények

A megfelelően kezelt légmell legtöbbször maradandó következmények nélkül gyógyul, azonban ritkán szövődmények is kialakulhatnak.

Előfordulhat:

• a légmell ismételt kialakulása,
• tartós légszivárgás a tüdőből,
• mellűri fertőzés,
• vérzés,
• a tüdő elégtelen újratágulása,
• hegesedés a mellhártyán.

A feszüléses pneumothorax kezelés nélkül életveszélyes állapot, ezért a gyors felismerés és az azonnali ellátás életmentő jelentőségű.

Mikor kell azonnal mentőt hívni?

Bizonyos tünetek súlyos állapotra utalhatnak, ezért nem elegendő a háziorvos felkeresése.

Azonnali sürgősségi ellátás szükséges, ha:

• hirtelen kialakuló, erős mellkasi fájdalom jelentkezik,
• súlyos légszomj alakul ki,
• a beteg alig kap levegőt,
• elkékülnek az ajkak vagy az ujjak,
• szédülés, ájulás vagy zavartság jelentkezik,
• gyorsan romlik az általános állapot.

Ezek a tünetek akár feszüléses pneumothoraxra vagy más súlyos mellkasi kórképre is utalhatnak, amelyek sürgős orvosi beavatkozást igényelnek.

Életminőség a gyógyulás után

A betegek túlnyomó többsége sikeres kezelést követően teljes értékű életet élhet. A tüdő működése rendszerint teljesen helyreáll, különösen akkor, ha nem áll fenn krónikus tüdőbetegség.

A hosszú távú kilátásokat jelentősen javítja az egészséges életmód, a dohányzás mellőzése, a rendszeres testmozgás és az esetleges alapbetegségek gondos kezelése. Azok számára, akik már átestek légmellen, különösen fontos, hogy a későbbiekben jelentkező mellkasi fájdalmat vagy nehézlégzést ne bagatellizálják el, hanem mielőbb forduljanak orvoshoz. A korai diagnózis és a gyors kezelés ugyanis nagymértékben csökkenti a súlyos szövődmények kialakulásának esélyét, és hozzájárul a teljes felépüléshez.